A régi magyar mesék lassabb tempója és egyszerűbb vizualitása kíméli a gyerekek idegrendszerét, és segíti a feldolgozást. A képernyőidő hatása nem csak a perceken múlik, hanem azon is, mennyire túlstimuláló a tartalom. Szerencsére ma is léteznek olyan modern mesék, amelyek nem pörgetik túl a gyerekeket, mégis élvezetesek és fejlesztők.
Vízipók-Csodapók, Frakk, a macskák réme, a Mézga család, A kockásfülű nyúl vagy épp a Magyar Népmesék sorozat. Az én generációm ezeken a meséken nőtt fel, és egyre többen vesszük elő ezeket a klasszikusokat, hogy a gyerekeink ne őrüljenek meg a mai mesefilmektől. A tudomány is azt mondja, ideje visszanyúlni a 80-as, 90-es évekhez, ha azt szeretnénk, a képernyőidő ne az idegrendszer további túlterheléséről szóljon.
Nem csak az számít, mennyit néz a gyerek – hanem az is, mit
A legtöbb szülő pontosan tudja, hogy a képernyőidő korlátozása milyen fontos (lenne) a mindennapokban, a valóságban viszont ez keveseknél működik úgy, ahogyan a szakemberek javasolják. A képernyőidőnek azonban legalább olyan fontos a minősége, mint a mennyisége, és erről sokkal kevesebb szó esik. Ha szülőként megfontoltan választunk mesefilmet, a lelkiismeretünk és nyugodtabb lehet… akárcsak gyermekünk idegrendszere.
Kapcsolódó: Tényleg videojátékfüggő a gyereked? Most kiderül, és még nyerhetsz is!
A mostani rajzfilmek teljesen másképp néznek ki, mint a 20-30 évvel ezelőttiek. Villámgyorsan váltakozó jelenetek, élénk grafika, éles hangok – nem csoda, hogy mindez szinte drogként hat a gyerekekre, és a normál tempójú tevékenységek unalmassá válnak számukra, folyamatosan az azonnali szórakozást keresik.
A Mézga család kedélye épp nem lőporos (Fotó: nfi.hu)
Kutatási adatok szerint a modern rajzfilmekben a jelenetek 5-11 másodpercenként váltják egymást, ami túl gyors a gyerekeknek, és nem hagy időt arra, hogy feldolgozzák, amit látnak. Ez sajnos sok mai tévéműsor esetében iparági szabvánnyá vált. A készítők gondolkodás nélkül ontják a tartalmakat, és könnyedén pénzt keresnek velük, hiszen a közönségük szinte kizárólag gyerekekből áll.
A gyerekek nem ismernek mást, mint amit rendszeresen néznek, így a stabil nézőtábor garantált bevételt jelent, írja a The Science Survey (2024), amely a mai rajzfilmek túlingerlő hatásáról szól.
Gyerekbarát tartalom: lehet, hogy csak annak látszik
A tanulmány külön említi a Cocomelon nevű YouTube csatornát, amely az elmúlt években hatalmas népszerűségre tett szert. Mintegy 175 millió feliratkozóval rendelkezik, nézőinek többsége kisgyerek. A csatorna tartalma gyerekdalokból és mondókákból áll, amelyeket kifejezetten az 1–4 éves korosztálynak szánnak.
Kezdetben a színes, gyerekbarát hangulat biztonságos módnak tűnt arra, hogy lefoglalja a totyogókat. Idővel azonban a szülők észrevették, hogy a tartalom negatív hatással van a gyerekeikre. A videókban a jelenetek átlagosan 2–3 másodpercenként váltanak, ami arra kényszeríti a nézőt, hogy feszült figyelemmel kövesse a képernyőt, nehogy lemaradjon bármiről.
Tudományos bizonyíték: így befolyásolja a mese a gyerekek figyelmét
Kutatások kimutatták, hogy már egyetlen gyors tempójú epizód megtekintése is átmenetileg ronthatja a gyerekek figyelmét, hosszú távon pedig akár a beszédfejlődésükre is negatív hatással lehet. Egy 2011-es vizsgálatban 60 négyéves gyereket három csoportra osztottak: az egyik csoport edukatív tévéműsort nézett, a másik egy gyors tempójú rajzfilmet, a harmadik pedig rajzolt — mindössze 9 percen keresztül. Ezután különböző feladatokat kaptak, hogy a kutatók megfigyelhessék a végrehajtó funkcióikat.
Azok a gyerekek, akik a gyors tempójú rajzfilmet nézték, lényegesen rosszabb figyelmi teljesítményt és önkontrollt mutattak, mint azok, akik oktatóműsort néztek vagy rajzoltak. Bár ezek a hatások idővel elmúltak, a kísérlet rávilágított arra, hogy már kilenc percnyi képernyőnézés is azonnali negatív hatással lehet a gyerekek működésére.
Szerencsére napjainkban is vannak olyan animációs- és rajzfilmek, amelyek jók a gyerekeknek (Fotó: Imdb)
Modern rajzfilmek, amelyek valóban jót tesznek a gyerekeknek
Fontos megjegyezni, hogy természetesen nem minden modern, gyerekeknek szánt tartalom káros. Ilyen kivétel például a Bluey, amely 2018-ban indult, és rövid idő alatt meghódította az internetet. A sorozat minden korosztálytól pozitív visszajelzéseket kap, ami a minőség egyik fontos jele lehet. A kreativitáson túl kevesen gondolnak arra, hogy a rajzfilmben a gyerekhangokat valódi gyerekek adják.
A természetes hangzás kevésbé megterhelő, mint amikor felnőttek erőltetetten próbálnak gyerekhangon beszélni. A Bluey alkotója, Joe Brumm ráadásul úgy döntött, hogy a gyerekszínészek neveit nem tünteti fel a stáblistában, hogy megvédje a magánéletüket. Ez is azt mutatja, hogy a sorozat készítői komolyan veszik nemcsak a nézők, hanem az alkotásban részt vevő gyerekek mentális egészségét is.
Egy olyan világban, ahol a gyerekeknek szánt média gyakran túlstimuláló, nehéz valóban jó minőségű, oktató jellegű tartalmat találni, amelyet a fiatalabb generáció élvezni is tud. Egy nyolcéves lány anyukájaként a hazai kínálatból – saját tapasztalatból – nyugodt szívvel ajánlom a Borka és a varázsruha, valamint a Hajótöröttek című mesesorozatot.
Kiemelt kép:
