A Richard Gere-rel készült beszélgetés majd a Nők Lapja nyomtatott verziójában fog megjelenni, addig is érdemes azonban megnézni a filmet, már játsszák a mozik. Pontokba szedtük, miért kihagyhatatlan élmény advent közeledtével az az egyetemes üzenet, amelyet a Dalai Láma közvetít, és amelyről fontos hangsúlyozni: moziban élvezhető igazán. Érdemes kitérni rá a november-decemberi forgatagban.
- A bölcsesség egy ember hangján szól. A 14. Dalai Láma úgy beszél a legnagyobb kérdésekről, mintha valóban velünk szemben ülne, mintha személyesen hozzánk szólna. A film ennek köszönhetően nem filozófiai okfejtés és talány, sokkal inkább bensőséges találkozás.
- Nem instant tippeket ad a boldogsághoz, hanem időtálló gondolatokban beszél. A filmben nincs „tuti recept” a megvilágosodáshoz. Helyette olyan összefüggéseket mutat meg, amelyekhez később is vissza-visszatér az ember.
- Az együttérzés nem puhányság, hanem erőforrás. A film segít megérteni, hogy az empátia nem gyengeség, hanem stabilitást adó belső tartalék. Olyan tulajdonság, amelyet gyakorlással bárki erősíthet.
- A Dalai Láma humorral közelít. A bölcsesség nála nem komor, megengedi magának, hogy humorral oldja a feszültséget. Még az is mosolyogni fog, aki amúgy szkeptikusan ül le a film elé.
- Személyes történeteken keresztül mutatja meg a szenvedés és a feloldozás ívét. A tanítások nem elvontak, hanem emberközeliek. Megismerjük benne a Dalai Láma küzdelmekkel teli életét is. A történetekben felfedezhetjük saját életünk apró mintázatait is.
- Univerzális üzeneteket hordoz, vallástól függetlenül. A film nem térít, nem irányít, csak tapasztalatokat oszt meg. Mindenki találhat benne kapaszkodót, aki szeretne egy kicsit jobban lenni, anélkül, hogy bárki meg akarná neki mondani, mit tegyen és mit ne tegyen.
- Segít lassítani ebben a túlgyorsult időszakban. A moziélmény valóban szinte meditatív. Úgy is kezdődik, hogy a Dalai Láma néhány technikával ráhangolja a nézőt a belső utazásra. Néhány jelenet olyan, mintha mély levegőt vennénk. Ez a tempó szinte gyógyító.
A 14. dalai láma 1957-ben (Fotó: Keystone-France/Gamma-Keystone via Getty Images)
- A vizuális ritmus olyan, mint egy mozgó meditáció. A néző észrevétlenül hangolódik rá erre a csendesebb működésre. Ami ritkán történik meg egy moziteremben.
- A boldogságot gyakorlatként mutatja meg, nem végcélként. Minden apró döntésben ott rejlik a lehetőség, amitől életünk könnyebbé válhat. A film segít meglátni, hogyan épül fel ez a gyakorlati bölcsesség.
- Emlékeztet, hogy a belső béke nem luxus, hanem szükséglet. A modern élet káoszában ez már túlélési stratégia. A film finoman, de határozottan mutat rá erre a létfontosságú igazságra. A Dalai Láma 90 év bölcsességét osztja meg a nézőkkel. Azt mondja, amit mindig is mondott, mégis folyamatosan újat mond.
Kiemelt kép: Das Kollektiv GmbH
