1975 januárjában Moldova György író engedélyt kapott a MÁV vezérigazgatójától, hogy bejárhassa a magyar vasutat. Pontosan ötven évvel később, ugyanazon a napon Nagy József újságíró is megkapta ugyanezt a hozzájárulást; két hosszú évbe telt, hogy kijárja magának.
Kíváncsi volt, mi maradt mára Moldova világából, az érdeklődésből pedig nemrég Mozdonyfüst címmel született könyv. Lehetett volna cikk is, hiszen bár Jóska tanítóként kezdte, jó harminc éve újságot ír, jelenleg a 24.hu főmunkatársa. Interjúkat, riportokat készít, és nem bánja, ha néha elmosódik a határ újságírás és irodalom között.
Bánszegi Rebeka videós újságíró, szerkesztő, a videós rovat vezetője. Y generációs. Pszichológiát tanult, az idei a hatodik éve az újságírószakmában. A választási kampány idején egy pilisvörösvári lakossági fórumon forgatott, amikor a mérsékelten izgalmasnak induló eseményről készülő riport váratlan helyről kapott gellert.
A rendezvényen meglepetésvendégként bukkant fel az akkori miniszterelnök. Rebekának nem sok ideje maradt, hogy fejben áttervezze a forgatást, de csípőből kérdezett. Nemcsak rituális kézcsókot, de velős választ is kapott a politikustól, aki akkoriban nemigen állt le újságírókkal társalogni.
Munkás az online újságírás, de megéri
Rebeka és Jóska munkáinak egy fontos része a 24 Extrán, a 24.hu előfizetéses kiadásán jelenik meg. A portál napi híreinek többsége továbbra is ingyenesen olvasható, az Extrában viszont olyan riportok, interjúk, elemzések és videók kapnak helyet, amelyek mögött kutatómunka, utánajárás, azaz klasszikus újságírói teljesítmény áll. Ezek az anyagok nemcsak az olvasók figyelméért, de az előfizetők bizalmáért is versenyeznek.
A 24 Extra olvasnivalói között nemsokára a Nők Lapja válogatott cikkei is megjelennek, és felmerül a kérdés: mi csábíthat újságelőfizetésre, amikor pár kattintásra vagyunk bármilyen információtól. És egyáltalán, van még fél óránk interjút olvasni?
Nagyon úgy néz ki. Pető Péter, a Central Médiacsoport digitális előfizetéses tartalom- és hírigazgatója – maga is újságíró – szerint:

Pető Péter (Fotó: Adrián Zoltán / 24.hu)
– Tény, hogy az elmúlt másfél évtizedben a közönség hozzászokott, hogy hírekért, könnyű olvasnivalóért nem fizet. Az elmúlt két évben viszont meg tudtuk mutatni, hogy a kiemelkedő szerzők egyedi világlátása és a jó minőségű szöveg továbbra is olyasmi, amire érdemes áldozni.
A 24.hu alapvetően hírportál, így tartalmának jelentős részét a közéleti témák adják, de sok magazinos anyag is megjelenik rajta. Az ezermilliárdos állami szerződésektől a macskák lelkivilágáig, a kortárs irodalomtól a középkori járványokig, a fekete lyukaktól a dinnyés fagyi receptjéig gyakorlatilag bármiről olvashatunk náluk. Van miből válogatni, és Péter szerint a 24 Extra első két éve alatt az olvasók többször is meglepték a szerkesztőket. A könnyen fogyasztható tartalmak között ugyanis a hosszabb, komolyabb újságírói munkák is mindig megtalálják közönségüket.
– Az adatok legjobb meggyőződéseinket igazolják vissza. A munkás, eredeti, egyedi információt tartalmazó anyagok mozgatják meg a legtöbb előfizetőt, és igen, van igény a jófajta olvasnivalóra – mondja.
Megtudom tőle azt is, hogy időigény ide vagy oda, Jóska Betlen Jánossal készített, háromrészes életútinterjújával nehezen telnek be az olvasók, Rebeka munkáinak pedig az az egyik tanulsága, hogy a nehéz témákra – a Balaton kiszáradása mögött álló okokra, vagy a pszichiátriai ellátás súlyos hiányosságainak bemutatására – is erős a nézői igény.
Érdemes leülni hozzá
Ilyesmit írni viszont idő- és energiaigényes: Jóska fel is idéz egy, a munkáját jellemző sztorit.

Nagy József (Fotó: Adrián Zoltán / 24.hu)
– Deák Bill Gyula gyerekkori ikonom volt. Jártam a koncertjeire, hallgattam dalait, később évekig jártam a nyakára, hogy adjon interjút. Meg kellett értenem, távolságtartása abból fakadt, hogy korábban megégette magát egy-egy, a valóságtól messzire rugaszkodott írás vagy cím miatt. Idő kellett, mire meggyőztem, hogy ez nem olyan lesz. Végül valahol a negyedik-ötödik évben, sokadik hívásomnál egyszer csak rábólintott. Nagy büszkeségem, hogy ez az anyag elkészült.
Bánszegi Rebeka munkája más ritmusban zajlik, de ugyanennyi energiát követel.
– Nagyon ellenzem a multitaskingot, de sajnos csak elméletben – meséli nevetve. – Ez nem nyolcórás munkakör, és sosem csak egyfelé figyelünk. Ha este tízkor történik valami fontos, elkezdem szervezni, hogyan reagáljunk rá, mert nagyon fontosnak tartom, hogy a nézők minél jobban megértsék az események hátterét. Közel áll a szívemhez az anyag, amit a kristály nevű drog elterjedéséről forgattunk. Egy hónapig dolgozott rajta a rovat, és bár csak nemrég jelent meg, már több mint hatszázezren látták. Megérte.

Bánszegi Rebeka (Fotó: Adrián Zoltán / 24.hu)
– Az Extra anyagai nem olyanok, amiket görgetés közben, egy-két perc alatt elolvasol vagy megnézel. Ezekhez érdemes leülni egy kávéval vagy teával – mondja Rebeka.
– Nemcsak tartalmilag izgalmas szöveget szeretnék írni, hanem olyat, ami nyelvileg is tud pluszt adni – egészíti ki Jóska. – Erre is érdemes időt szakítani, és bízom benne, hogy aki ezt megteszi, több lesz általa.
Az újságíró neve ma is számít
A digitalizáció teljesen átalakította az újságírók munkáját. Míg a nyomtatott lapoknál a szerkesztőség juttatja el a cikkeket az olvasókhoz, online minden írás külön versenyez a figyelemért. A szerzőknek ezért sokszor maguknak is keresniük kell a közönségüket. Egyre többet számít az újságíró személye és a bizalom, amit hitelességgel és alapossággal ma is meg lehet teremteni.
A Nők Lapja olvasóinak aligha kell magyarázni, miért számít, kinek a neve áll egy cikk fölött. Nálunk mindig is voltak olyan szerzők, akiknek írásait különös becsben tartották az olvasók, és akikért nemcsak az újságosstandig, de egy-egy közönségtalálkozóra, az ország másik végébe is elutaztak. Egy ehhez hasonló kapcsolat az online világban ma is kialakulhat, és Pető Péter szerint az előfizetők döntésében ma is ugyanilyen meghatározó a szerzők iránti bizalom.
– Az MNB-ügy kapcsán fogalmazott úgy a témán évek óta dolgozó kolléganőnk, Vitéz F. Ibolya, hogy az újságíró a jelenkor krónikása. Én is így érzem – mondja Rebeka. – Ha húsz év múlva valaki kíváncsi lesz arra, milyen volt a 2020-as évek Magyarországa, cikkeinkből és videóinkból képet kaphat róla.
Ezt is olvasd el: És hogyan készül a Nők Lapja már 77 éve?
Kiemelt kép: Adobe Stock