Endrei Judit
Tavaszünnep
A húsvét számomra elsősorban a tavasz, az újjászületés ünnepe. Nagyon szeretem, amikor a természet kinyílik, amikor virágozni kezdenek a gyümölcsfák, amikor illatozik a jázmin, a frézia.
Gyerekkoromban egy kis faluban éltünk. A barátnőimmel versenyeztünk azon, hogy kinek van több locsolója. Én helyzeti előnyből indultam, mivel anyukám volt az iskolaigazgató, ezért aztán hozzánk nagyon sokan jöttek.
Az asztalon sonka, tojás és az anyukám által készített finom sütemények kaptak helyet.
Felnőttként akkor lett ismét szívemnek igazán kedves a húsvét, amikor gyerekeim lettek. Nagy ellenállásom ellenére éveken át voltak húsvéti nyuszijaink.
Becsületünkre legyen mondva, mindegyikük túlélte az ünnepet, szeretettel gondoskodtunk róluk, később pedig odaadtuk őket egy idősebb bácsinak, aki tovább nevelte őket, a gyerekek hite szerint luxuskörülmények között.
Kapcsolódó: Húsvéti üzenet az őrangyalodtól: ne hagyd figyelmen kívül
A húsvét előtti időszakban nagyon szerettünk kézműveskedni, tojást festettünk, matricákkal díszítettük őket.
Csokitojás-keresést is tartottunk minden évben, igaz, előfordult, hogy a húgom úgy eldugta a tojásokat, hogy mire megtaláltuk őket, már a hangyák is birtokba vették a finomságot.
Egy időben kijártunk a Szentendrei Skanzenbe, ahol nagyszerű hagyományőrző programokat tartottak.
Ma is sonkát, tojást, tormát, krumplisalátát eszünk húsvétkor, mint gyerekkoromban, csak akkor még a saját disznónk húsából készült a sonka, és a saját tyúkjaink tojták a tojást. Kalácsot a boltból veszek, de a húgom házi süteménnyel is kényeztet.
Nincs nagy terülj, terülj, asztalkám, minden nagyon egyszerű, mert nálam nem az étkezésről szól egy-egy ünnep, hanem arról, hogy együtt legyünk. Ha tehetjük, húsvétkor kirándulunk, és remélem, ezt a szokást a lányaim is továbbviszik majd.
Haumann Máté
Templom, kalács, locsolás
Gyerekkoromban mindig nagyon izgalmas volt a húsvét, legalább annyira, mint a karácsony, mert – bár nem számítottunk arra, hogy a kertben meglepetések és finomságok lesznek elrejtve – anyukám és apukám jóval azelőtt, hogy felkeltünk volna, jó alaposan eldugdostak mindenfélét, mégpedig a legnehezebben megtalálható helyekre.
Óriási tojáskeresésbe kellett fogni: mindig három kosarat kaptunk, mindenki gyűjtött, amit tudott, és a végén üzleteltünk egymás közt.
Locsolni járni csak kamaszkoromban kezdtem el, a lányok miatt. Ez a motiváció a kamaszkorom és a férfiasságomra való ráébredésem pillanatainak egyike… Végre lehetett csajozni.
Jó sokan összegyűltünk, hiszen minél többen voltunk, annál bátrabban csináltuk. Mindenkinek körbejártuk a választottját, és támogattuk egymást.
Egyébként ez mind a mai napig tart, előfordul, hogy viccből átmegyek valakihez, de most már fordítva szokott történni: a barátaim kislányait locsoljuk meg. Van olyan lányos apa barátom, aki kimondottan kéri, hogy menjünk, hogy minél több locsoló legyen, mert készülnek, tojást festenek, várnak bennünket.
Kapcsolódó: 5 lépés, hogy ne legyen káosz a húsvéti vendégvárás
Ami a menüt illeti, követjük a tradíciókat: tojás, sonka, torma csakis frissen, és a lehető legjobb minőségű friss zöldségek.
A kalács nagyon fontos, azt mindig a helyi péktől szerzem be: itt, nálunk, a hegy túloldalán van egy kis kunyhó, ahol minden évben félretesznek nekem egyet. Ez a hagyomány számomra mindig a tavasz kellős közepét jelenti.
És ez valahogy átragadt a külföldi volt osztálytársaimra is. Van, aki csak képet kér, de olyanok is akadnak, akik már jártak nálam húsvétkor, és teljesen rájuk ragadt ez a tradíció. Most is lesznek nálam angol barátok húsvétvasárnapig, úgyhogy kicsit előre hozzuk a kedvükért az amúgy hétfőn esedékes lakomát.
Ami a vallási részt illeti, bár nem vagyok megkeresztelve, nagyon szívesen beülök a helyi atya istentiszteleteire. Ő búcsúztatta apukámat, és ő is adott minket össze a feleségemmel, nagyon szeretem őt.
A templom megnyugtat, elrendez bennem dolgokat, amelyek kérdés- vagy üzenetszerűen érkeznek hozzám. Nincs ebben semmi ájtatosság, csak úgy megtörténik, és ez nagyon jó.
Érdekes, ahogy idősödöm, egyre jobban el tudok ebben helyezkedni. Sok dolog jön ki nekem az istentiszteletből és az együttlétből, ami mindig hoz valami választ az adott problémáimra. Mindig van valamilyen üzenet, ami jól jön.
Schäffer Erzsébet
Kék ibolyát láttam…
A húsvéti misztérium titka csak jócskán később, felnőttkoromban érintett meg. Évekig az ünnep szép kellékei és a családunkban máig megtartott szokások adták a keretet. Gyerekkoromban a húsvétra kapott új cipő, a piros tojás, a szentelt sonka, a kalács. A templomban az üres sír, ami karácsonykor a betlehem helye volt. Sokáig ez volt számomra a húsvét.
Na, meg betetőzésül a húsvéthétfői locsolás! Szerettem nézni, ahogy apu az ünnepi barna szövetöltönyében, a zakó gomblyukában sárga nárcisszal, zsebében kölnis üveggel beteszi a kiskaput, anyu meg utánakiált: „A Jolit el ne felejtsd!” Sose felejtette el. Ebédre kicsit spiccesen érkezett haza, mesélt, aztán lefeküdt aludni. Jókedvű volt mindenki. És ez olyan jó egy gyereknek.
Kislányként én inkább bújtam a fiúk elől, de anyu megszánt, vele együtt fogadtuk a verseket mondó szomszéd gyerekeket.
Zölderdőbenjártamkékibolyátláttamelakarthervadniszabadelocsolni…? És kaptam az opálos színű szagosvizet a hajamra, anyu sikkantva elszaladt, hozta a festett tojást, a süteményt és a forintokat.
Kapcsolódó: Ismered a húsvéti sárgatúrót? Így készítheted el
Később persze vártam, hogy lesznek-e locsolóim, leginkább egyvalakit vártam, aki csalfa volt, és nyolcadikos, és utolsónak jött hozzánk.
Rohantak az évek, városi lettem, jöttek és múltak a napfényes húsvétok, s már a lányaimmal vártuk a locsolókat.
Akkor már minta után festettem a viaszolt tojásokat, valóságos mély meditációs alkalom volt egy kisebb szakajtó, hagymahéjlében főtt tojást megvarázsolni. De megérte, mert jöttek a Juhászok.
Két utcával távolabbról érkezett a népzenekutató, dudás-furulyás barátunk a fiaival. Fölálltak szép sorban, mint az orgonasípok, Zoli és Dénes előfurulyált, Áron és Gergő bevárták szépen őket, s együtt énekelték a régi gyimesi köszöntést. Mellettem a lányok ragyogtak, én meg hallgatva ezt a gyönyörűséget sírtam – boldogságomban.
Volt aztán egy felejthetetlen, őrült locsolkodás. Összefogtak a fiúk, s valahogyan szereztek egy működő tűzoltófecskendőt. Képzelhetni, micsoda visítás, sivalkodás volt ott! Rohantunk valami védett sarkot keresni – nem volt kegyelem. Úszott a kert, magasba lövellt a vízsugár, csuromvíz lett az egész társaság. A tüdőgyulladást megúsztuk, azt a napot ma is emlegetjük.
Ahogy előttem van az a régi óriásplakát. Nyíregyházán egy forgalmas útra nézett. Hatalmas betűkkel ez állt rajta: Krisztus feltámadott. Valóban feltámadott. Ez a két mondat a görög katolikus vallású emberek húsvéti köszöntése. A plakátot, amin addig mosóporreklámok díszelegtek – egy idős pap állíttatta. Erre gyűjtötte a pénzét már hosszú ideje. Hogy ezen a szokatlan módon is kitegye az emberek elé a húsvét reményt adó üzenetét: Feltámadott!
Kemény Dénes
Ha húsvét, akkor bejgli!
A húsvét fontos családi ünnep nálunk. Nem formális, nem szertartásos, de ilyenkor kicsit megáll a január óta forgó verkli. Húsvétkor végre több idő van egymásra; azokra is, akiket ritkábban látunk. Én ilyenkor a tavaszt, a természet ébredését is szeretem megélni, imádom, hogy újra sokat lehet a szabadban lenni. Akár még a nagytakarítást is tudom élvezni…
Leányfalun, az erdő szélén lakunk, ez önmagában meghatározza az ünnep miliőjét. A legtöbb program spontánul adódik, de ha jó az idő, szinte egész nap kint vagyunk.
Régebben olyan is előfordult (főleg, ha korán jött a húsvét), hogy síelni utaztunk, de ma már inkább itthon várjuk a feleségemmel és a legkisebb fiammal, hogy a két nagy is csatlakozzon hozzánk egy időre.
Én nem böjtölök, viszont a böjtöt megtörő, csupa energia menü nagyon is a kedvemre való.
A húsvéti asztal nálunk hagyományos: sonka, tojás, sok friss zöldség, újhagyma sorakozik rajta, ezt mind a három fiam rajongásig szereti. Néha azért újítunk is, mostanában többször volt már füstölt lazac is a menün.
Bár a húsvéti menü alapvetően nem az én asztalom, inkább alkalomszerűen készítek valamit, nagyon szeretek főzni huszonéves korom óta. Tavasszal is a bogrács és a grill az én igazi terepem.
Kapcsolódó: 3 olcsó magyarországi úti cél a tavaszi szünetre
Fiaimnak is igyekeztem átadni, hogy férfiként is érdemes nekiállni a főzésnek, és mára beérett a vetés. Sokszor félretolnak a tűz mellől, mert ők jobban tudják. Ez így van jól.
Gyerekkoromból hozom azt a hagyományt, hogy húsvétra is készül egy kisebb adag bejgli. Nekem teljesen mindegy, diós vagy mákos, az egyik után rögtön megkívánom a másikat.
Inkább a napszak dönt: reggel inkább a diós fogy, hogy ne legyen egész nap mákos az ember foga.
A locsolkodásnak is megvan nálunk a maga kis családi rítusa. Amikor a gyerekek még egészen picik voltak, a karomban vittem őket az anyukájukhoz, elmagyarázva, hogy most meglocsoljuk, hogy el ne hervadjon.
Aztán amikor nagyobbak lettek, jött a csibészség: spricni, szódásszifon, majd a legendás vödör, amelynek az alján többnyire csak kevéske víz lapult, de a feleségem sosem lehetett biztos benne, mennyi van benne valójában. Ez a kis játékos hagyomány szerintem sokat ad az ünnep hangulatához: egy kis csíny, két puszi, és már lehet is kezdeni a nagy közös reggelit.
És olyan hagyomány is van, amivel örömmel szakítottunk. Kissrác koromban még az volt az alapvetés, hogy a férfiakat locsolkodáskor minden háznál pálinkával itatták. Örömmel látom, hogy ez nemcsak nálunk nem része az ünnepnek, de máshol is kikopik a „népszokások” közül.
A húsvét lényege nálunk az, hogy együtt vagyunk, mindenki hozzáteszi a magáét, és közben jókat nevetünk, beszélgetünk. Nekem ezt jelenti az ünnep.
V. Kulcsár Ildikó
Irodalmi tojásfestés
Az én három csodaünnepem a név- és születésnapjaink mellett a karácsony, a húsvét és az anyák napja. Ám mielőtt rátérnék a húsvétra, meg kell említenem Malajziát, ahová gyönyörű emlékek fűznek, és bizakodom, eljutok még egyszer a barátságos, különös fővárosukba, Kuala Lumpurba.
Ebben a csodálatos országban malájok, kínaiak, indiaiak és európaiak is élnek a maguk sokféle vallásával, és mint egy helyi barátom mesélte, több mint ötven éve nincs harc, botrány vagy háború vallási okok miatt.
Kapcsolódó: Spóroljunk! 7 húsvéti pénzcsapda
Elfogadják, sőt tisztelik egymás szokásait, szertartásait, meglátogatják egymást az ünnepeiken, tiszteletre méltó toleranciát tanultam a helyiektől. Azt gondolom, mindenki ünnepeljen a maga hite és szertartásai szerint, ha ezzel nem sért másokat, és most ennek fényében mesélek az én húsvétomról.
Öt gyerekünk, hét unokánk van, és nagy boldogság, hogy a mi mozaikcsaládunk szertartásait szeretik és valószínűleg megőrzik majd a csemetéink. Ezek egyike a nagyszombati vacsora, amikor mindig mindenki összegyűlik nálunk.
A főzés nem az én reszortom, hanem a közgazdász férjemé, én a terítésben jeleskedem. Amikor Tamás az esküvőnk után nem sokkal győztes hadvezérként hazaállított egy akkora fazékkal, amelyik alig fért be a konyhába, patáliát csaptam, hogy az öt gyerek ellenére sem leszünk népkonyha.
Azóta is ő főzi benne a világ legfinomabb sonkáját, amit mindig meg is tapsolunk…
Ha főzni nem is szeretek, tojást festeni annál inkább, mindenféle színben! Életem egyik leggyönyörűbb emléke, amikor néhány évvel ezelőtt az egyik unokámmal irodalmi tojásfestést tartottunk.
Miközben én alkottam, ő felolvasta Nógrádi Gábor Galambnagymama című novelláját. Arról szól, hogy amikor a nagymama meghal, nem tűnik el az unokái életéből, mert galamb képében visszajár… Az én unokám gondterhelten érdeklődött, meg fogok-e halni.
Gyereket nem csapunk be, tehát sajnálattal közöltem, egyszer biztosan, mire ő egészséges fiúgyerekhez illően aggódni kezdett, mi lesz akkor vele. Megnyugtattam, onnan föntről sokat fogok segíteni neki és az összes unokámnak, hiszen engem is folyamatosan segít anyukám az égből. Ráadásul magam is visszajöhetek mint galamb…
– A galambot sokan bántják, mert feltűnő, mi lenne, ha szúnyog képében jönnél? – kérdezte az unokám, mire kifejtettem, ez is problémás, mert lehet, hogy véletlenül épp ő csapna agyon…. No, ekkor tanulta meg a filozofálásra hajlamos kisunokám, hogyan lehet egyszerre nagyon röhögni meg nagyon sírni. És közben elkészültek a világ legszebb piros tojásai.
Illusztráció: ADOBE STOCK, Portréfotó: Falus Kriszta, Emmer László, Zsólyomi Norbert
