Vajon néhány év múlva, ha egy gyerek Valentin-napon megkérdezi, hogy anya, ti hogyan ismerkedtetek meg apával, akkor a szülők bevállalják, hogy jobbra húztam az appban, vagy lesz egy romantikusabb verzió is?
A szívecskés világnapon óhatatlanul eszünkbe jutnak izgalmas első randijaink, koncertek, bulik, tóparti esték. Annyira egyszerűnek tűnt akkor, de hogyan tovább, ha valaki negyvenen felül marad egyedül? Akarunk-e egyáltalán újra próbálkozni (hát persze hogy igen), és hogyan kezdjünk bele? Nem tántorítanak el a barátnők eltántorításul előadott kudarcai? Ismerkedni egy hosszú kapcsolat után ahhoz hasonlít, amikor masszív kihagyás után az ember újra sportolni kezd, emlékszik, hogyan kell csinálni, van is hozzá kedve, de kissé mintha jobban fájna az elején.
Míg egy huszonéves pillanatok alatt összerakja bemutatkozó szpotját a randiappra, egy negyvenes napokig töpreng, mi az a frappáns mondat, ami majd bevonzza új élete párját. A jobbra húzást is bonyolítjuk, szükségünk van-e a napszemüveges síelőre, vagy jobb lesz az íróasztalnál töprengő, mert hova tegyük a gyereket, ha majd utazni kell.
Már nem a nagy csodát kergetjük, hanem a valódi kapcsolódást.
Szóval akadnak nehézségek, de abszolút megéri. Rögtön hozzuk is a bizonyítékot, egy igazi, negyvenen túli szerelmi újrakezdéssel, Für Anikó és férje szívmelengető történetével.
Mutatunk kutatási eredményeket, személyes vallomásokat arról, hogy változik az ismerkedés a különböző generációkban. Lehet, hogy a helyszínek és módszerek eltérnek, de a cél ugyanaz: jöjjön a szerelem!
