Nem, nem az átjárót kell keresnünk Narniába, merthogy máris ráuntunk erre a világra, és szabadulnánk (bár ez is érthető lenne), hanem a feleslegesen halmozódó, „jó lesz még valamire” feliratú dobozokban lapuló tárgyakat. Az év eleje egy nagy levegővétel, amikor az otthonunkba is frissességet engedhetünk be.
Én nem vagyok felhalmozó típus, épp ezért döbbentem meg, amikor a karácsonyfadíszek elpakolása közben újabb és újabb adag sosem használt cuccra akadtam. Az egyik fiókból egy bambusz hangszer kacsintott rám, amelyet talán még a gyerekeim kaphattak ajándékba.
Előkerült egy dísztányérkészlet, amely nem igazán tetszett, ezért rejthettem el. Egy társasjáték, amelyből két példány is hozzánk került… Eddig ezeket egyszerűen elajándékoztam volna, vagy az éves lomtalanításkor az utcára kerülnek, idén viszont úgy döntöttem, megpróbálom eladni őket. Hogy azokhoz jussanak el, akik tényleg vágynak rájuk, nem csak szánalomból befogadják.
Kapcsolódó: Turkálóból vásárolnál? Ezekből a ruhatípusokból sose vegyél használtat
(Fotó: Getty Images)
A legtöbb ismerősöm használ valamilyen digitális second hand platformot, egy virtuális piacteret, ahol a szekrényekben rejtőzködő tárgyak gazdát cserélhetnek. Miközben ezekkel az oldalakkal ismerkedve a kínálatot nézegettem, leesett az állam, mert – ahogy a nagymamám mondta – a tolltól a dióig itt aztán tényleg minden kapható.
Vágjunk bele – gondoltam, és fotóztam, leírásokat szerkesztettem.
Ahogy elkezdtem feltöltögetni a saját tárgyaimat, újra és újra örömmel kiáltottam fel, és osztottam meg a családdal, hogy nem fogják elhinni, mire találtam vevőt. Nyilván minimális összegekért (legtöbbször egy kávé áráért) keltek el a könyvek, ruhadarabok, de a sikeres üzlet érzése mégis bepörgette a boldogsághormonjaimat. Ebben a típusú kereskedelemben nem a bevétel a fontos, hanem hogy amire nekem nincs szükségem, az másnak boldogságot okoz. Ürülnek a polcaim, fellélegzik a lakás – helyet teremtek magam körül.
