Akkor Szlovákiából hoztam haza vadászatokhoz használt tűzijáték-rakétákat. A családot kiültettem a kertbe, hogy onnan élvezzék a show-t, én pedig az emeleti teraszról terveztem kilőni a rakétáimat. A fapálcájukat beleszúrtam a balkonláda földjébe, és úgy gyújtottam meg a zsinórokat. Ám az egyik pálca törött volt, ezért a rakéta nem az ég felé emelkedett, hanem becélozta a kerti kúszótuját, és szikraesőt hányva azonmód be is csapódott.
A tujának persze annyi lett – még egy kis kráter is keletkezett a közepén. Szegény Dínó kutyánk ijedtében a maga húsz kilójával a hintaágyon üldögélő keresztanyám arcába ugrott, majd szépen mindenki hanyatt dőlt – hintaágyastul. Igazi felnövéstörténet ez: késői kamaszkorom piromán szakasza zárult itt le véglegesen.
Időközben a tűzijáték soha nem látott népszerűségre tett szert. Szilveszter napján szűk huszonnégy órán keresztül legális lövöldözni. (A petárda viszont emberemlékezet óta szigorúan tiltott; nagy szerencse, hogy nem is petárdázik emiatt senki, haha!) Éjfél után felrobban az ország. Három éve vidéken néztem végig, ahogy egy álmos kisvárost nyel el újévkor egy színpompás detonáció, és még reggel is vastagon állt a füst a völgyekben.
Boldog volt mindenki, aki a szupermarket parkolójában megvette a görögtüzet ötvenezerért. Kik nem voltak boldogok? A kutyások.
Mert míg a tűzijátékozó embereknél a fény és a robbanás egyszerre izgalmas és veszélyes, viszont mégis – ha ésszel csinálják – kontrollált, ezzel pedig boldogsághormont (dopamint) löttyint az agyra, a kutyák és macskák erről mit sem tudnak: halálra rémülnek tőle. Így aztán ilyenkor kutyások és tűzijátékosok esnek egymásnak parttalanul.
Még Sebestyén Balázs is beszállt a vitába december elején: kicsit fáradt lehetett, mert elég keresetlen szavakkal mutatott rá a rádióműsorban, hogy márpedig ő elviseli egész évben a kutyákat, de akkor meg a kutyások bírják ki, hogy ő pedig tűzijátékozna szilveszterkor.
Nehéz és soha véget nem érő vita ez: olyan, mint az autósok-biciklisek vagy a mindent pontos j-vel írók és a nyelvtannácik között. Hogy mi a megoldás, azt nem tudom. Az első lépés mindenesetre az lenne, ha a boldog új évben lejjebb eresztenénk a fejeket szétvetni készülő gőzt. Hogy ez sikerülhet-e, az természetesen álkérdés. De legalább próbáljuk meg.
