Csakhogy manapság kicsit más az időzítés, felgyorsult az idő kereke, az „ünneplő lélek” vasalása és aprólékos foltkezelése körülbelül októberben elkezdődik, amikor az első karácsonyi akciós újságot a postaládába dobják.

Évek óta egyetlen elvárásom van az adventi időszakkal kapcsolatban: hogy ne őrüljek bele.

Elsejétől azt mantrázom, hogy nyugi, meg tudod csinálni, minden rendben lesz. A közösségi médiából közben azt érzékelem, hogy körülöttem mindenki fahéj- és narancsillatban ringatózva hangolódik az ünnepre, és időben gyűjti be az ajándékokat.

Könyörgöm, hol vannak azok az anyukák, akik azért fohászkodnak, hogy mindent időben meghozzon a futár, és lehetőleg ne a szomszédba dobja be? Hol vannak, akik évente csak egyszer főznek ennyi embernek, és fogalmuk sincs az adagolásról? Akik szenteste nem találják az eldugott ajándékot?

(Fotó: Getty Images)

A lakás díszítése a legjobb rész, puha, piros fészekké alakul a nappali, az ablakokon hópihematricák, gyertyák égnek este az asztalon (minden gyúlékony dolog biztonságos távolságban). Abszolút nem törődünk a trendekkel, csupa giccs az egész, minden díszt kiteszünk, amit csak az évek során felhalmoztunk, a gyerek szerint amelyik manó a dobozban marad, az szomorú.

Aztán eljön a pillanat, amikor minden ajándék a helyén sorakozik, áll a fa (ferde, de én már biztos nem forgatom), a díszek ragyognak, az egyik tálcán szépek a sütik, a többin finomak, a hűtőd teli olyan alapanyagokkal, amiknek a nevét továbbra sem tudod kimondani. Ott a család, a gyerek szeme csillog, pár pillanat, és sercegve tépi a csomagolópapírt, a párod szemében látod, hogy hálás mindezért.

Lehet, hogy az ünnepre való készülődés már nem épp olyan, mint volt anno. De ez a csendes, bensőséges pillanat, amikor végre együtt vagyunk – ekkor érzem, hogy igen, a lelkünk ünneplőruhája makulátlan. Ma biztosan.

Boldog, békés karácsonyt kívánunk!