Szívósság, humor, ugróegér
Nagyon meleg, szeretetteli családban nőttem fel. Édesapám katonatiszt volt, de egyáltalán nem éreztem szigorúnak. Tőle a szívósságot és a kitartást kaptam, és elég lelkiismeretes embernek tartom magam, ezt szintén neki köszönhetem. Húsz éve halt meg.
Anyukám ápolónőként dolgozott, most lesz 91 éves, tőle hatalmas energiát, szeretetet, humort hoztam, és a színészi hajlamot szintén anyutól örököltem.
A nővérem csodálatos testvér, kilenc évvel idősebb nálam, de nagyon jó a viszonyunk. Ami fontos még, hogy mindig körülvettek állatok, a cicáktól, kutyáktól kezdve a papagájon és az ugróegéren át a tengerimalacig volt mindenünk, és ezt később továbbvittem a saját családomba is. Van egy tacskónk, Aliz, és két macskánk, Dézi és Puding.
Titkos kendő
Fiatalon elbújós voltam, és magánemberként most se nagyon szeretek reflektorfényben állni, inkább szemlélődő vagyok, ezért mindenkit meglepett, hogy színésznő lettem, sőt elsőre fel is vettek. Szenvedélyesen szeretem a hivatásomat. Persze akadnak nehézségek is, és néha tartanék egy kis szünetet, de olyankor mindig továbblendít valami, egy kolléga, egy találkozás, vagy akár egy jó munka.
Tavasszal például a Magyar menyegző című néptáncfilmet forgattuk Kalotaszegen, Mérán, ahol összebarátkoztam a helyi idősebb asszonyokkal. Mivel egy anyát játszottam, nem lehettem hajadonfőtt. Az esküvői jeleneteknél a kendőm alá rejtve olyan főkötőt viseltem, amit senki nem látott, mégis olyan gyönyörűen hímezték, hogy az maga volt a csoda.
A magányos farkasnő
Sose gondoltam volna, hogy egyszer anya leszek, azt képzeltem, hogy magányos farkasnőként jövök-megyek majd a világban. Ehhez képest a férjemmel, Kiss Csabával már huszonhét éve élünk együtt, és két gyönyörű gyerekünk született.
Györgyi Anna a nevelés terén a jó példa erejében hisz
Mindig is aggodalmaskodó voltam, amit a gyerekek csak felerősítettek bennem, de végtelenül büszke vagyok rá, hogy két ilyen vagány, öntudatos lány lett belőlük. A nagyobbik, Anna Gizella színésznő lett, és a Magyar Színházba szerződött, a kisebbik, Léna októberben fut neki az emelt színtű érettséginek, utána pedig az Állatorvostudományi Egyetemre jelentkezik majd, tehát az állatszeretetet továbbviszi.
Repülés egy másik világba
Rengeteget járok moziba, hetente több filmet is megnézek. Megteremtem rá az időt; ha nem próbálok, elmegyek délelőtt vagy kora délután, de előfordult, hogy előadás után, egy este tízes vetítésre vettem jegyet.
A mozizás kiszakít a hétköznapokból, és elrepít egy másik világba.
Átmos, főleg, ha katartikus filmet látok. Mindenevő vagyok, tehát ha olyan a kedvem, akkor megnézek egy csihi-puhit is, de igazán a művészfilmeket szeretem. Szívesen mozizom mások nélkül, akkor biztosan nem zavar senki, és teljesen ki tudok kapcsolni. Előfordult, hogy egyedül ültem a nézőtéren.
Egybeolvadtak a természettel
Sokat utaztam: imádok más kultúrákat, tájakat, embereket megismerni. Átütő élmény volt, amikor eljutottam például Vietnámba vagy arab országokba. Mongóliában, az Orhon folyó partján láttam olyan kisfiúkat, akik szőrén ülték meg a lovat, és teljesen egybeolvadtak a természettel. És persze említhetném Európát is: nagyon szeretjük Olaszországot, tele van ókori és reneszánsz kinccsel, és közel áll hozzám az olaszok életszeretete is.
Kapcsolódó: A Hogyan lettem? rovat többi cikkét itt találhatod meg!
Fotó: Falus Kriszta, Birton Szabolcs, Családi Archívum
