Napjainkban nemcsak az utca embere, a tömegközlekedésen mellénk sodródó ismeretlen, de még az elvben munkakörileg szívélyes vendéglátós is sokszor morcos, aki pedig maga próbál kedves lenni, az legalábbis gyanús. Biztos valami hátsó szándéka van, hiszen aki kedves, az gyönge, az kimarad, lemarad, azt félretolják – gondoljuk. Pedig az igazság nem is állhatna távolabb ettől.

Evolúciósan furcsa a kedvesség

Pszichológiai szempontból a kedvesség olyan viselkedés, ami nagylelkűséget, mások iránti előzékenységet, szeretetet és törődést fejez ki anélkül, hogy jutalmat vagy elismerést várna cserébe. Ha jól használjuk, értékes szociális tőke is, ami megteremti a kölcsönös bizalmat. A befektetés ráadásul viszonylag kicsi: a gyakorlatban kedvességnek számít a legapróbb előzékeny gesztus, egy bátorító mosoly vagy egy kedves bók, egy apró szívességnyújtás, amivel feldobjuk a másik napját.

Evolúciós szempontból talán furcsának tűnhet, hogy ilyesmi egyáltalán kialakult az emberben, hiszen a szívélyes viselkedés és a „csak ön után”-típusú előzékenység akár halálos is lehet a természetes kiválasztódás szempontjából. Ugyanakkor – és erre az evolúciót kutató tudósok is rámutatnak – a különböző csoportok fennmaradása szempontjából igenis előnyt jelent a kedvesség. Az olyan csoportoknak ugyanis, amelyekben a tagok együttműködnek és egymásra figyelnek, nagyobb esélyük van a túlélésre.

Ráadásul a kedvesség magának az embernek is jót tesz.

– Amikor kedvesek vagyunk, agyunk endorfint, dopamint és oxitocint szabadít fel, ami javítja a hangulatot és csökkenti a stresszt­ – tudom meg dr. Szekeres Krisztina pszichoterapeutától. – A mások felé forduló figyelem erősíti az önértékelést – hiszen bizonyítjuk magunknak, hogy képesek vagyunk jót tenni –, miközben eltereli a fókuszt a saját gondjainkról. Hosszú­ távon a rendszeres közösség felé forduló, segítő viselkedés kevesebb depressziós tünettel, jobb általános jólléttel és nagyobb életelégedettséggel is jár.

Régen minden jobb volt?

Általános vélekedés, hogy manapság kevésbé vagyunk kedvesek, és hogy régen valahogy jobban odafigyeltünk egymásra. A rengeteg eszeveszett egymásra dudálást, ökölrázást és pikírt megjegyzést hallva-látva nehéz vitatkozni ezzel a tapasztalattal, a statisztikák mégis megteszik. A számok ugyanis azt mutatják, hogy a kedvesség inkább hullámzó tendenciát mutat: voltunk mi már a mostaninál kedvesebbek és undokabbak is.

Kutatók a Covid kapcsán pél­dául egyenesen „kedvességjárvány­ról” számoltak be, mert úgy találták, hogy a válság hatására nagyobb lett a szolidaritás és az önkéntesség, és erősen nőtt a kedvesnek minősíthető cselekedetek aránya. És bár 2024-ben mérséklődtek ezek a gesztusok, még mindig átlagosan tíz százalékkal voltak magasabbak, mint 2017–2019 között.

A Sussexi Egyetem pszichológusai ugyanebben a témában hatvanezernél is több önkéntest kérdeztek meg, és a válaszadók kétharmada vélte úgy, hogy a járvány óta az emberek inkább kedvesebbek lettek.

Mi van velünk?

Jó, de akkor Budapest utcái miért nem faölelő hippikkel vannak tele? És miért sokak tapasztalata, hogy külföldön, pláne nyugatabbra valahogy kedvesebbek az emberek?

Hát mert nekik könnyű – vágja rá ilyenkor az ember. Hiszen amikor szűkösebbek az erőforrások, a kedvesség – ami empátiát, időt és figyelmet igényel – luxusnak tűnhet, és amikor sokan szakadnak le, nincs kapacitás hátrafordulni… Azaz ha nem élünk jól, a kedvünk se fényes, ebben az állapotban pedig nem a kedvesség körül forognak a gondolataink.

Csakhogy mindez nem ilyen egyszerű, hívja fel a figyelmet ­Ökrös Viktória, a Kedves Magyarország Alapítvány életre hívója. Viktória maga is szembesült azzal, hogy

a kedvesség nem természetes viselkedés a hazai közegben, és azt sem tagadja, hogy lehet összefüggés vagyoni helyzet és kedvesség között.

Míg egy multinacionális cégnél vezetőként tálcán kínálták neki a kedvességet, vállalkozóként már sokkal több gorombaságot és zárkózottságot ta­pasztalt…

Szerinte ráadásul az online tér különösen érzékeny terep, ahol a névtelenség mögé bújva sokan durvábban, bántóbban kommunikálnak, mint személyesen tennék.

Ma még kilóg a sorból, aki kedves, de csak rajtunk múlik, hogy norma legyen a széles mosoly

– Ez nemcsak az egyének lelkét sebzi, hanem a közösségeket is rombolja. Különösen a fiatalok nyögik az online kedvesség hiányát, akik még nem rendelkeznek az érzelmi önvédelemhez szükséges tapasztalattal – mondja.

Tény, hogy valamivel könnyebb a másikra mosolyogni, amikor az embert nem rágja a megélhetés gondja. Viktóriának mégis mások a tapasztalatai: – A világ számos pontján, a miénknél jóval szerényebb körülmények között tud virágozni a kedvesség. Személyesen tapasztaltam meg ezt Dél-Kína szegény falvaiban, ahol a helyiek nemcsak széles mosollyal fogadják az odalátogatót, de szerény otthonukba is azonnal meghívják – mondja.

De akkor miért esik néha mégis olyan nehezünkre kedvesnek lenni?

Kedvesnek lenni nem kell félnetek

– A kedvesség elutasítása mögött gyakran mély, sokszor tudattalan pszichológiai mintázatok állnak. A leggyakoribb ok a sérülékenységtől való félelem: kedvesnek lenni érzelmi nyitottságot igényel, ami visszaélés, elutasítás vagy megszégyenítés kockázatával járhat – mondja dr. Szekeres Krisztina.

Emellett sokan úgy érzik, a kedvesség a kontroll elvesztésével jár. Más esetekben a kedvesség egyszerűen nem illik bele a túlkompenzáló, „erős vagyok” identitásba.

Végül pedig ott van az a félelem is: ha nem kapjuk vissza, amit adtunk, az kiszolgáltatottságot és fájdalmat okozhat.

– Mindez azt jelzi: a kedvességtől való félelem gyakran nem magáról a kedvességről szól, hanem a bizalomról, az önértékelésről és a kapcsolati múltunkról – mondja a pszichoterapeuta.

Vajon tanulható?

Viktória szerint épp itt van a kulcs: közösségi szinten akkor lehetünk kedvesebbek, ha képesek vagyunk megszabadulni a fenti korlátozó ­hiedelmektől, és az otthoni, az iskolai, a munkahelyi és egyéb közösségekben folyó edukáció hosszú távon mindannyiunkat közelebb vihet legkedvesebb énünkhöz.

– Azon dolgozunk, hogy személyes példával, a kedvesség jó ügyének képviseletével egyre többekkel ismertessük meg a kedvesség örömeit. A honlapunkról letölthető kedvességkártyáktól a közösségi médiára készített pozitív tartalmakon át a vállalati és iskolai eduká­cióig azt tűztük ki célul, hogy Magyarország minél hamarabb igazán kedves hely legyen. Olyan, ahol jó lenni – mondja Viktória.

Viktória és kollégái a Kedves Munkahely Program egyik rendezvényén

Az alapítvány edukációs programjaival részben az iskolákba igyekszik eljutni, ahol a gyerekek megtanulhatják, mit jelent empatikusnak és figyelmesnek lenni, hogyan kommunikálhatnak tisztelettel – akár az online, akár a valós világban. A program során a fiatalok gyakorlati példákon keresztül sajátíthatják el az együttérzés és figyelem erejét. A cél az, hogy már iskolás korban természetessé váljon a kedvesség mint alapvető emberi hozzáállás – online és offline egy­aránt.

Viktóriáék közben a kedvesebb munkahelyi légkörért is dolgoznak. Az úgynevezett Kedves Munkahely Program során a cégvezetők „kedvességauditot” kapnak, majd elsajátítják a kedvességhez szükséges nézőpontokat. Megválasztják a legkedvesebb kollégákat, és megtanulják kedves viselkedésre motiválni a dolgozókat. Meggyőződésük, hogy kedvesnek lenni nem nehéz, bár van, akinek kicsit több gyakorlást igényel. Valahogy úgy, mint az autóvezetés: minél többet gyakoroljuk, annál inkább automatikussá válik.

De hogyan lássunk neki?

Viktória szerint először is magunkkal kell kedvesnek lennünk, mert ez hozza majd magával a képességet arra, hogy másokkal is így viselkedjünk. Ehhez jön némi empátia és őszinte figyelem a másik ember felé, és máris előrébb vagyunk. Ha pedig igazán komolyan gondoljuk a dolgot, az alábbi három aprósággal azonnal elkezdhetjük felépíteni kedvességrutinunkat.

Mosoly és köszöntés 

Tegyünk szokásunkká, hogy barátságosan nézünk másokra, kedvesen köszönünk a buszon, és igyekszünk pozitív előítéletekkel közelíteni a másik felé.

Apró szolgálatok 

Tegyük szebbé a napunkat egy-egy kedves gesztussal: segítsünk felvinni egy babakocsit a lépcsőn, hívjuk meg a magányos szomszédot egy csésze teára. Minden apró kedvesség számít.

Figyelem 

Szánjunk időt arra, hogy meghallgassuk mások problémáit. Egy bátorító szó, egy támogató sms vagy telefonhívás sokat jelenthet.

Tegyünk meg mindennap egy-egy apró kedves cselekedetet, és figyeljük meg, hogyan gyakorol ez hatást ránk és környezetünkre. Ezeknek a kis lépéseknek köszönhetően nemcsak a mi napunk válhat jobbá, de lassan járvánnyá válik majd a kedvesség. Ugye milyen jó lenne mosolygós emberek között élni?

Kapcsolódó: Mennyire vagy kedves? Tesztünkből kiderül

Illusztráció: Unsplash / Daniele Levis, Getty Images, 123 Rf