A jog és a zene látszólag egymástól távol eső területek, Bérces Viktor személyében különös módon mégis összetalálkoznak. Erre először a Nők Lapja Példakép-díjátadón figyeltem fel, ahol a Tóth Vera Trió zongoristájaként lépett színpadra. Ahogy Vera – az előadás során – bemutatta, érződött, hogy régi munkakapcsolat az övék, és az énekesnő büszkén említette meg zenésztársa „kettős életét”.

Néhány héttel később a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán azzal a céllal ültünk egy asztalhoz, hogy Viktor beavasson, miként fér meg két ennyire különböző szakma egy ember életében. Ahogy – a vizsgaidőszak közepén – az irodájába megérkeztem, rögtön felajánlotta, lenne-e kedvem húzni egy tételt. Bármilyen meglepő, de nem volt, büntetőjogból, azt hiszem, nehezen tudnék olyan témát választani, amiből átmennék.

Bérces Viktor büntetőjogász, egyetemi docens, több jogi tankönyv szerzője. A jogászi pálya mellett pedig ötéves kora óta zenél, hivatásos dzsesszzongorista, zeneszerző, a róla elnevezett Vick Bercy Trio vezetője. Komár Lászlótól Charlie-n,­ Tátrai Tiboron, Tóth Gabin keresztül Balázs Fecóig korunk szinte minden könnyűzenei sztárjával dolgozott már együtt.

Önállóan tanult zongorázni

Bérceséknél jogi egyetemet végezni „családi hagyomány”. Viktor édesapja szintén ügyvédként dolgozik, ahogy a felmenői között többen is foglalkoztak ezzel a tudománnyal. Mivel mindig a humán tárgyak álltak hozzá közel, nem volt kérdés, hogy Viktor is erre az útra lép.

– Bár a zenével előbb kezdtem el ismerkedni, mint a joggal – emlékszik vissza. – Óvodás koromban kaptam egy szintetizátort, és az évzárón már felléptem vele, csodálkoztak is a szülők. Később hegedülni tanultam hivatalos keretek között, de azt viszonylag hamar abbahagytam. A zongoratudásomra autodidakta módon tettem szert. Saját magamat fejlesztettem, fejlesztem ma is, és azt hiszem, viszonylag magas szintre jutottam – erre elég büszke vagyok.

Amikor valaki hozzám fordul, mert zenész szeretne lenni, akkor azt szoktam mondani az illetőnek, hogy menjen haza, és hallgasson olyan dalokat, amelyeket kedvel, majd próbálja meg ezeket lejátszani. Ha nem megy, adok iránymutatást, de nem fogok mellette ülni, mert szerintem az a tehetség egyik mércéje, hogy tudsz-e egyedül tanulni. Ma már a zenekarok, az előadók sem osztanak ki kottát, hanem a próbák során tanuljuk meg a dalokat hallás alapján, és elvárás, hogy a koncerteken fejből játsszuk el a műsort.

A pódiumtól a perekig

A zongorista szerint ötvenszázaléknyi tudás, ötvenszázaléknyi szerencse kellett ahhoz, hogy felfigyeljenek rá a hazai előadók, és egyik feladat hozza a másikat.

– Tizenegy évesen teljesen magamtól beadtam a jelentkezésemet a székesfehérvári Vörösmarty Színházba, ahol a gimnázium végéig kaptam szerepeket – meséli. – Játszottam a Légy jó mindhalálig, A Pál utcai fiúk és A dzsungel könyve című darabokban. Itt olyan jelentős művészeket ismerhettem meg, mint Szabó Gyula, Bicskei Tibor vagy Nagy Anna, akiknek tátott szájjal hallgattuk a történeteit. Ennek ellenére színész sosem akartam lenni.

Az első zenekaromat a gimnáziumban alapítottam, Sárga Taxi néven. Jampiruhában játszottunk Hungária-, Komár László-számokat és saját szerzeményeket. Komár Laci meglátott minket egy fellépésen, és annyira tetszettünk neki, hogy másnap már a kísérőzenekaraként mentünk vele. Utána jött Charlie, majd Balázs Fecónál tíz évig lehettem zenekarvezető. Kovács Katival, Tóth Gabival, Somló Tamással is dolgoztam, Karácsony Jánossal, Tóth Verával folyamatosan együttműködünk. A zongorában az a nagyszerű, hogy kísérhetek egy előadót duó­ban, trióban, felléphetek szólóban vagy nagyzenekarral is.

Tóth Verával ösztönösen értik egymást munka közben

Miközben már tizenhat éves kora óta járt fellépésekre, Viktornak nyilván tanulnia is kellett, ám – bevallása szerint – nem okozott gondot neki a jogi egyetem elvégzése. Egyszerűen azért, mert érdekelte. Tanárként szintén úgy látja, hogy az teljesít igazán jól a vizsgákon, akit érdekel a jog, és nem csak azért jelentkezett ide, mert nem igazán tudja, mi szeretne lenni.

– Tévhit, hogy a jogi diplomával könnyű elhelyezkedni – szögezi le. – Az kap állást ezzel a végzettséggel, aki valós tudással bír, és érződik, hogy egy témakörben szívesen mélyül el. Engem mindig a büntetőjog vonzott, szerintem a diákokat is ez izgatja a legjobban. Amikor eseteket elemzünk, rögtön felélénkülnek és kérdeznek. Van miről mesélnem, élesben foglalkoztam élet- és vagyonellenes ügyekkel. Édesapám mellett kezdtem, dolgoztam önálló ügyvédként is, majd rájöttem, a tanítás áll hozzám a legközelebb.

A tankönyvírást ugyancsak szeretem, ez egyfajta hobbivá nőtte ki magát nálam, amivel szívesen foglalkozom. Kevesen mondhatják el magukról, hogy az apukájukkal írtak egy könyvet, mi ezt megtettük. Emellett közösen jegyzünk tantárgyakat, vizsgáztattunk is együtt. Azt hiszem, korrekt, de egyre szigorúbb vizsgáztató hírében állok. Érzem már a felelősségét annak, amit apámtól is gyakran hallottam, hogy nem mindegy, kit engedünk ki a pályára.

Édes kisfiam

Viktor a saját zenekara számára 2020 óta ír dalokat. 2022-ben pedig egy internetes zenei portálon az olvasói szavazatok alapján az év legjobb hazai dzsesszzongoristájának választották.

Úgy véli, két erősen különböző szakmájában egyformán fontos a kommunikáció. Vagy a diákokkal (korábban a bűnelkövetőkkel), vagy a zenészekkel kell megtalálnia a közös hangot, és ez neki mindig sikerül. Előfordult, hogy zenésztársainak adott jogi tanácsot, és az is, hogy külföldi turnén, piros tollal felszerelkezve egy nagy paksaméta zárthelyi dolgozatot javított. A tanítványai néha felismerik egy-egy koncerten, és odamennek gratulálni.

Viktor életében az apaság mindent megváltoztatott

– Pedig az egyetemen soha nem meséltem arról a diákoknak, hogy zenélek – teszi hozzá. – Soha nem invitáltam őket koncertre, mert nem akartam keverni ezt a két területet. Érdekes, hogy a jogban jobban érdekel az elmélet, mint a gyakorlat. A zenében pedig a gyakorlat izgat, nem az elmélet. A jogi területen a tanítást kifejezetten élvezem, de nem szeretnék önálló ügyvéd lenni. Zenészként viszont nem szeretek tanítani. Az egyetemi munkámban az a legnagyobb elismerés, ha a diákok úgy mennek ki egy órámról, hogy azt mormogják: „Na, ez jó volt!”

És hogy Viktornak mi esik legjobban egy koncert után? Ma már hazamenni a kilenc hónapos fiához, a kis Viktorhoz, és a feleségéhez, Karolinához, akit egészen véletlenül egy koncerten ismert meg. Székesfehérváron élnek, hiszen a zenész igazi lokálpatrióta. Bár szinte mindennap akad dolga a fővárosban, semmiképp nem szeretne Budapesten élni – erre már az egyetem alatt rájött: egy év fővárosi lét után költözött haza a szülővárosába, és inkább ingázott az ELTE-re.

– Ha éjfélkor végzek Budapesten, és másnap reggel hatkor itt kezdek, akkor is hazamegyek Fehérvárra – az az otthonom.

Kapcsolódó:  Jaj, Emília! története – Goldberg Emília és a nagyihumor megdicsőülése

Fotó: Családi Archívum, Boldog Ali