„Moncsi-moncsi-Moncsicsi, / Mindig csak a Moncsicsi! / Én meg csak azt kérdezem: / Miért nincs nekem?” – énekelte Ullmann Mónika 1981-ben, és teljes mértékben tudtam vele azonosulni, mert nekem sem volt, és emiatt nagyon el voltam keseredve. Ötven évvel ezelőtt egy kis japán játékgyár, a Sekiguchi piacra dobta az apró, szőrös, majomforma babát, amely szopta az ujját.

1977-ben a francia Ajena játékgyártó cég igazgatója, Bernard Meffray megpróbálkozott a szőrmók forgalmazásával, de az eladások csalódást keltettek, ezért úgy döntött, komolyabb reklámkampányba fog. Monchhichiből Kiki lett, a nevet ­Jean-Claude Killy síbajnok sikerei inspirálták, és Kiki azonnal meghódította a gyerekeket, különösen az öltöztethető verziók és a bútorokkal bővített játékkészletek révén, volt köztük kertész, focista, diák és síelő is.

Az első róla szóló kislemez, a La chanson de Kiki csaknem egymillió példányban kelt el, így nem csoda, hogy további dalok és egy egész könyvsorozat is született, majd Kiki országos turnéra indult, és interaktív show-műsorokban mutatta be az új játékszetteket.

A világ különböző pontjain­ más-más névre keresztelték: Angliában Chicaboo, Spanyolországban Virkiki, Olaszországban Mon Cicci, Dániában Bølle lett, Csehszlovákiában Mončičáknak nevezték, és csak dollárboltokban lehetett kapni. Magyarországon egyes feltételezések szerint a Hongkongból beáramló szállítmányok tették lehetővé, hogy rövid idő alatt mintegy százhetvenezer Moncsicsi találjon gazdára, mások szerint az eredeti importdarabok mintájára hazai hamisítványok készültek.

Moncsicsi után Furby

Az ezredforduló előtt a Furbykkel léptek szintet a cuki, szőrös játékok tervezői. Az első három évben negyvenmillió példányt adtak el a mozgó szemű, beszélő, aprócska robotokból. A bagolyszerű lények azt az illúziót keltették, hogy képesek megtanulni angolul. Amikor a játékot először bekapcsolták, kizárólag „furbish” nyelven, az egyszerű szavakból álló saját halandzsáján beszélt, idővel azonban a nyelvtanulás folyamatát utánozva – valójában csak a programozásának köszönhetően – egyre több angol szót és kifejezést kezdett használni.

Furby számtalan színben érkezett

Hamar elterjedt a városi legenda, miszerint a Furby képes rögzíteni és megismételni a környezetében hallott szavakat, de a produkciója előre betáplált szókincsen alapult. Az évek során Furby több generációt élt meg, egyre fejlettebb arcmimikával és hangfelismerő rendszerrel rendelkezett, a 2023-ban megjelent ötödik generáció már nagyjából hatszáz, előre programozott válasszal készült.

Mini babák a zsebben

Ami a Moncsicsivel kimaradt, bepótoltam a Polly Pocketekkel, igaz, nem magamnak vásároltam őket – szinte fillérekért, másodkézből –, hanem a lányomnak, és az összes nálunk megforduló kislányt el tudtuk velük kápráztatni. A brit Bluebird Toys által gyártott, később a Mattel által felvásárolt, apró babákból és kiegészítőkből álló játéksorozat prototípusát Chris Wiggs tervezte 1983-ban a lányának, Kate-nek.

Egy üres púdertartót minia­tűr babaházzá alakított egy picike figurával.

Az első, nagyközönség számára készült Polly Pocketek hat évvel később kerültek a boltok polcaira; a tenyérnyi, kinyitható műanyag dobozok egy-egy komplett világot, például babaházat, óvodát vagy játszóteret rejtettek, később jöttek a kastélyok, diszkó, cirkusz, vidámpark, állatkert.

A szerző vágya volt: Polly Pocket Jóbarátok kiadás

A babák egy-két centiméteresek voltak, a derekuknál összehajthatók, talpuk pedig a dobozban lévő apró lyukakba illeszkedett, így stabilan megálltak. 1998-ra a babák tízcentisek lettek, és az öltözéküket cserélni lehetett, de rossz döntésnek bizonyult, hogy a speciális, nyúlós gumidresszeket mágnessel rögzíthető darabokra cserélték, sok kislány ugyanis lenyelte a leeső mágnest.

Kapcsolódó: 15 retró játék, amivel gyerekként szívesen játszottunk

Több mint négymillió terméket kellett visszahívni, Amerikában beszüntették a forgalmazását, és úgy tűnt, a Polly Pocket ott ragad a retró játékok világában. 2018-ban azonban elővették az eredeti koncepciót, és elkezdtek újra összecsukható dobozkákat gyártani picike babákkal, és a kis kedvencek azóta is reneszánszukat élik. (Tavaly karácsonyra a fiamtól egy Jóbarátok Polly Pocketet kaptam, lila kávéscsésze alakú a doboz, kinyitva ott van a kávézó, Rachelék és Chandlerék lakása, megvan a hat főszereplő, de még Monica fejre húzható pulykája is.)

A vidék cukiságai

Negyvenéves múltra tekint vissza, és folyamatos megújulásra képes a Sylvanian Families. A kisállatcsaládokat és a számukra tervezett babaházakat Japánban dobták piacra, kezdetben a figurák porcelánhatású anyagból, a bútorok fából készültek, később átálltak a bolyhos műanyagra. 1988-ra a Sylvanian Families meghódította a világot, több évben is elnyerte az év játéka díjat, és ahányszor hanyatlani kezdett a népszerűsége, mindig sikerült valamiféle újdonsággal megnyerniük­ a kicsiket.

A Sylvanian nyusziház

Nyílt Sylvanian ­Forest Kitchen étterem, majd Sylvanian­ Village vidámpark, rengeteg eseményt, musicalt, animációs sorozatot és kiállítást rendeztek a figurákra építve. Az állatkák a fiktív Sylvania faluban élnek, középosztálybeli családokat képviselnek, és többnyire hagyományos 1950-es évekbeli ruhákat viselnek.

Eleinte kizárólag erdei állatok voltak: nyulak, mókusok, medvék, hódok, sünök, rókák, majd jöttek a különlegesebb szettek, így ma már be lehet szerezni macskás, kutyás, hörcsögös, tengerimalacos, pingvines, majmos, tehenes, elefántos, pandás, szurikátás, zsiráfos famíliát is. A legtöbb család apából, anyából, nővérből, valamint bátyból áll, és kiegészítőként lehet venni nagyszülőket, csecsemőket, idősebb testvéreket.

Játékbabák 0–99 éves korig

Az eddig említett játékokat mind gyerekeknek, legfeljebb kiskamaszoknak szánták, az elmúlt években azonban gombamód megszaporodott azoknak a cuki termékeknek a száma, amelyekkel a felnőtteket is megcélozzák, így szélesítve a piacot. Az eladásokat növelik azzal is, hogy az új kedvencből nem elég egyet megvenni, hanem gyűjteni kell őket, ráadásul a vásárlók a saját ízlésük helyett kénytelenek a vakszerencsére bízni magukat, mert „blindbox”-okban, zsákbamacskaként árulják őket, így a sok pénzért vett termék kibontását követően lehet dühöngeni vagy ünnepelni.

A Sonny Angel figurákat is hamisítják

Az egyik ilyen sláger­termék jelenleg a Sonny ­Angel, a gyerekarcú, csupasz fenekű figura, aki a fején – állatra, zöldségre, gyümölcsre, ételekre emlékeztető – fejfedőt visel. A japán játék a szlogenje alapján „boldogságot/gyógyulást hozhat neked”; húsz évvel ezelőtt arra tervezték, hogy vigaszt nyújtson a fiatal, dolgozó nőknek a gazdasági bizonytalanság idején. A TikTokon néhány hónapja újra felkapták az apró, többnyire megfizethető figurákat, így ma világszerte gyűjtik a fiatalok, és ragasztják a babákat laptopra, telefonra, bútorokra.
A Labubu kicsit nagyobb, de sokkal drágább mulatság; egy átlagos, eredeti darab 7000 és 40 000 forint között mozog, de a limitált szériák akár 300-400 ezret is megérnek a gyűjtőknek. Egyes különleges kiadások – például a gigantikus, életnagyságú figurák – aukciókon milliós nagyságrendű árakon keltek el, pedig még csak nem is szépek. Annak ellenére, hogy pihepuhák, a furcsa fogsoruk miatt van bennük valami hátborzongató.

A Labubu-láz Hongkongból indult, a figura Kasing Lung illusztrátor agyából pattant ki, és a Pop Mart nevű kínai óriáscég karolta fel. Elein­te csak Ázsiában hódított, de amikor a Blackpink nevű K-pop lánycsapat egyik tagja, Lisa megmutatta a saját Labubu-gyűjteményét, egy csapásra az összes fiatal lány ilyet akart Európában és az amerikai kontinensen.

Népszerűségét fokozta a közösségi médiát­ elárasztó „unboxing” (kicsomagolós) videók sokasága.

Láthatjuk, hogyan fakadnak sírva örömükben vagy csalódottságukban a vásárlók, miután kiderül, melyik típust rejtette a csomagolás. A ritkább figurák hamar státuszszimbólumok lettek, Kim Kardashian, Dua Lipa, Rihanna, sőt David Beckham is mutatkoztak már Labubuval a táskájukon.

Egy év alatt a gyártócég alapítója, a harmincnyolc éves Ning Vang Kína legfiatalabb és az ország egyik leggazdagabb milliárdosa lett, vagyona 22,1 milliárd dollárra nőtt. Az óriási érdeklődés kitermelte a hamisítókat is, az utángyártott Labubukat Laufufunak csúfolják a rajongók, számos oktatóvideót lehet végignézni arról, hogyan lehet megkülönböztetni az eredetit az utánzatoktól.

A cukiság lélektana

A jelenséget pszichológusok és társadalomkutatók egymással versengve igyekeznek megfejteni, és általában arra jutnak, hogy a mai elidegenedett, túlfilterezett, mesterséges intelligencia által uralt világban kell valami, ami kézzel fogható, aranyos, és nem tökéletes. Erre a célra remekül megfelelnek az átmeneti tárgyak, vagyis azok a kedves, gyakran plüssből készült figurák, amelyek érzelmi biztonságot nyújtanak, és segítenek a stressz, a szorongás, valamint a magányosság érzésének enyhítésében. Az, hogy ezeket a tárgyakat már nemcsak gyerekek, hanem felnőttek is büszkén birtokolják, egy viszonylag új trend.

Rosé a Blackpinkből is nagy Labubu-rajongó

Sianne Ngai 2012-ben Our Aesthetic Categories – Zany, cute, interesting címmel publikált egy fontos tanulmánykötetet, amelyben ezt a három kategóriát – bolondos, aranyos, érdekes – vizsgálta, és arra jutott, hogy a jelen kort, a jelen társadalmát leginkább ezzel a három fogalommal lehet leírni. De a cukiság nemcsak esztétikum, hanem egy kifejezetten praktikus eszköz is lehet a mindennapi jóllét megőrzésében.

A hirosimai Nittono Hirosi kutatásai szerint az aranyos dolgok – túl azon, hogy kellemes érzést keltenek – javítják a koncentrációt és a finommotoros teljesítményt. Amikor az alanyoknak cuki képeket (kölyökállatokat, gyönyörű tájakat, finom ételeket) mutattak, egyértel­műen­ jobban teljesítettek az ügyességet és odafigyelést igénylő feladatokban.

Kapcsolódó: Hol lehet Labubu batát kapni? És mi az a vakdoboz?

Kiemelt kép: Edward Berthelot/Getty Images