Hol vannak már azok az idők, amikor a fagyi fillérekbe került? Családi legendáriumunk gondosan őrzi az esetet, amikor Pista nagybátyám a hatvanas évek elején, kisiskolás korában fél óra leforgása alatt 26 gombóc fagylaltot vásárolt a spórolt pénzén, 13 forintért. Vaníliát és citromot, mert csak az volt. (Meg is ette az egészet.)
A cukrászdákban megkérdeztem az eladókat, vajon miért ilyen drága ma a fagyi. Hosszan sorolták a rezsit, az üzemanyagköltséget, a munkabéreket, a minőségi alapanyagok árát, a bérleti díjakat.
Minden drága, drágább, még drágább, és ez beépül a végső árba.
Értem. De továbbra sem hagyott nyugodni: miért tűnik úgy, hogy a fagyiért aránytalanul sokat kell fizetnünk? Számolni kezdtem.
A fagylalt árába minden egyéb költség beépül (Fotó: Canva)
1965-ben egy gombóc fagyi 50 fillérbe került, miközben egy alkalmazott havonta átlagosan 1600 forintot kapott kézhez. Ma egy adag fagyi alsó hangon 600, a nettó átlagkereset pedig kicsit több mint 480 ezer forint.
Tehát míg az átlagos fizetés 60 év alatt csupán mintegy 300-szorosára nőtt, addig a fagyi ára 1200-szorosára. Akkor 3200 gombócot vehettünk egyhavi bérünkből, most 800-at: negyedannyit. A fagyi ára úgy szökött az égbe, mintha saját inflációs pályán mozogna. Ez mellbe vág. És elszomorít. Mert a fagyi nemcsak hűsítő finomság, hanem a filléres kényeztetés, a nyári öröm, a szabadság, a gondtalanság jelképe is. És mára elveszett az az érzés, hogy „alanyi jogon” jár. Luxus.
Most már a nagybátyám is megáll egy-két gombócnál. Pedig ma már „Őrség zöld aranya”, sárkánygyümölcs meg sós karamellás levendula is van.
Kapcsolódó: Fagylalt kisokos: Miből készül valójában, ha főzött, hogy lehet hideg?
Kiemelt kép: Getty Images
