“Én nem szeretném senkivel megosztani, hogy rántottát reggeliztem“ – Kiss Mari élete 5 mérföldkövéről mesél

Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Jászai Mari-díjas színművész az új időkről és a régi emlékekről mesél.

Tisztesség és becsület

Vidéken, Nyékládházán nőttem fel, ahol az embereket erős tartás jellemezte. A szüleim szorgalmasak voltak, és nagyon intelligensek, annak ellenére, hogy nem végeztek egyetemet, hiszen a negyvenes, ötvenes években erre nem sok lehetőségük adódott. Túléltek egy háborút, túlélték ötvenhatot, nehéz, de szép utat jártak be. Nekem még ma is az az irány, amit ők meghatároztak, pedig a 21. században a tisztesség, a becsület vagy az adott szó szinte már alig jelent valamit. Három gyerekük született, és mind a hármat taníttatták, egyetemre jártunk, a testvéreim­mel megvalósíthattuk mindazt, ami nekik a történelem szörnyűségei miatt nem sikerült. Nekik köszönhetjük azt is, hogy megtanultunk viselkedni.

A közösség ereje

Több színházban megfordultam, jelenleg a Rózsavölgyi Szalonban és a Vígszínházban játszom. A szombathelyi társulatnak tizenegy évig voltam a tagja, a Weöres Sándor Színházat mi alapítottuk páran Jordán Tamás vezetésével. Egy színháznál lényeges, hogy tehetséges és pozitív emberek vigyék, ne legyen az elviselhetőnél több mérgező elem, ne legyenek benne olyanok, akik az érdemeiken felül érvényesülnek, mert az keserűvé teszi a többieket, és a közösség törékennyé válik. A színház nem demokratikus intézmény, de az fontos, hogy tisztességes alapon működjön.

Másik század szülötte

Két éve nyáron egy dán–norvég–magyar koprodukciós film jelentős szerepét játszottam el. Idén tavasszal mutatták be Koppenhágában. Meghatódtam, mert amikor meghajoltam, a nézők ugyanolyan szeretettel tapsoltak meg, mint a saját színészeiket. Amúgy nem szeretem, amikor a közönség ujjong, sikítozik, fütyül, hurrázik, mert az általában arról szól, hogy valaki összecsődíti az internetes követőit, ők ünneplik, és tőlem ez fényévnyire van, idegen, én egy másik század szülötte vagyok. Értem, hogy a produkcióknak szükségük van reklámra, viszont én nem szeretném senkivel megosztani, hogy aznap rántottát reggeliztem. De az, hogy egy nemzet ennyire nyitott, és hogy a dánok ennyire értékelni tudnak egy külföldit is, kellemes meglepetés volt.

Tovább olvasnál?
Ha érdekel a cikk folytatása, fizess elő mindössze havonta 1490 forintért.
Próbáld ki most!
Az előfizetésed egy regisztrációval egybekötött bankkártyás fizetés után azonnal elindul.
Mindössze pár kattintás, és hozzáférhetsz ehhez a tartalomhoz. Ha van már előfizetésed, lépj be .