Tegye fel a kezét, aki még sosem fogott bele hatalmas lendülettel egy mindent megváltoztató életmódváltásba! Annyi mindent kipróbáltunk már. Sajnos az érzést is, hogy milyen, amikor belebukunk.

Rengeteg okunk lehet belevágni, és egyáltalán nem a fogyás a legfontosabb. Negyven után egy napon rájövünk, nem az a cél, hogy az érettségink évében viselt farmert hordjuk megint, hanem hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Persze, ez a bőr legyen feszes és fiatalos, de kezdünk magunknak megbocsátani, hogy nem a huszonéves arcunk néz vissza reggelenként a tükörből.

Sokan azért fejezik be a lendületesen megkezdett életmódváltást, mert jött egy nyaralás vagy egy ünnep, amikor nem mozogtak annyit, vagy másképp ettek, mint ahogy a tervben volt. Elszúrtam, minek is erőltetni, legyintünk, és visszacsúszunk a kezdőpontra, a távkapcsoló és a nasi pedig pont elfér mellettünk.

Jó hír, hogy semmi, de semmi nem történik, ha megtörik a lendület. Olyan ez, mint egy gyakorlatsor közben pihenni pár percet, aztán folytatni. Ráadásul nem igaz, hogy huszonegy nap kell egy új szokást beépíteni az életünkbe, tehát nem kell győzködni magunkat, hogy ha ma nem teszem meg, akkor elszáll a lehetőség. Phillippa Lally pszichológus vezetésével vizsgálták, mennyi idő kell, míg valóban rögzül egy szokás, és bizony az átlag hatvanhat nap volt. Szóval egy kis leállás után nem kell újrakezdeni, csak folytatni, ahol abbahagytuk. Az önszeretet nem önzőség, hanem a túlélés alapja. Annyi a dolgunk, hogy másnap újra megpróbáljuk.

Életmódváltó programunkra idén rekordszámú jelentkezés érkezett, az 50. oldalon bemutatkoznak a kiválasztott résztvevők.