Miközben a családon belüli erőszak vagy a munkaerőpiaci egyenlőtlenség kérdéseire továbbra sincs megnyugtató válasz, nemrég sokadszorra „bizonyosodott be”, hogy a nő butuska, ügyetlen, és inkább jópofa szexuális segédeszköz, mint egyenlő partner.

Egy ismert autómárka a hazai hirdetéseiben áporodott poénokkal igyekezett költésre bírni a férfiakat. A vicceskedő emojik között elszórt „méretes”, „beleül”, „olyan intelligens… mármint az autó”, illetve „halkabban duruzsol, mint a csajom” kiszólásokra lelkesen kacsinthatott össze mindenki, aki érti a tréfát. Aki esetleg még most sem fogja a hasát: azon kellett derülni, hogy a nők buták és nem tudnak vezetni, a férfiak viszont odavannak a szexért és a kocsikért. Különösen akkor, ha épp nyakig ülnek a kapuzárási pánikban.

Bár az, hogy a nőkre nézve miért lealacsonyító a balul elsült reklámfogás, a holdról is látszik, engem mégis az ejt zavarba, amit a férfiaknak üzen. 2025-ben rég nem csak nőnek lenni nehéz: senkinek nem könnyű eligazodnia. Férfi legyen a talpán, aki úgy tud alkalmazkodni a felforduláshoz, az átalakuló nemi szerepekhez és elvárásokhoz, hogy közben önazonos marad, és meg tud őrizni valamit a klasszikusnak mondott értékek közül. Aki nem méretes külsőségekre, pusztán fizikai erőfölényére, hanem belső értékeire alapozva tud stabil identitást kovácsolni magának, és mégsem veszít karakteréből.

A hirdetés kapcsán nekem nem az ugrott be, hogy „szegény lányom, ha ilyet lát”. Neki stabilabb az önérzete annál, mint hogy öregecskedő poénokat vegyen magára. Inkább azt a srácot, férfit sajnálom, akinek ahelyett, hogy segítenénk összerakni a mai korban is érvényes, értékes férfiasságát, lejárt szavatosságú és kínosan döcögő modelleket kínálunk fel. A férfiasnak szánt kampány szemernyi magabiztosságot sem közvetít. Inkább azt mutatja meg, milyen az, ha zéró önreflexióval, behúzott kézifék mellett tövig nyomjuk (haha!) a gázpedált, és csodálkozunk, hogy elszáguld mellettünk a világ.