1. A nyelv szeretete
Édesanyám könyvelő volt, a számok éltették, de közben mindig sajnálta, hogy nem lett magyartanár. Imádta és megszerettette velem is az irodalmat, a verseket, felkészített szavalóversenyekre, szépkiejtési versenyekre. A magyartanárom mellett édesanyám meghatározó szereppel bírt a pályaválasztásomban, és ő tanított meg felnézni a tanítókra, mesterekre.
2. Mester és tanítványa
Az utam az ELTE magyar–orosz szakára vitt, és Grétsy László tanár úrnak elévülhetetlen szerepe lett az életemben, óriási hatással volt rám. Visszahívott tanársegédnek az egyetemre, tudva, hogy kilencéves korom óta álmom a televíziózás. Tudta, nyelvészként kiteljesedni és tévézni párhuzamosan lehetetlen, ezért amikor hívtak a televízióhoz, maximálisan támogatott. Sok arcát ismertem, rengeteget köszönhetek neki, pótolhatatlan ember, nyelvész, pedagógus, aki odafigyelő tanszékvezető és kolléga volt.
3. A szüleimtől tanultam örülni
Gyerekként azt láttam, hogy egy központ az otthonunk, ahová bármikor bárki betérhet. Édesanyám remek vendéglátó volt. A szüleim figyeltek, meghallgattak, beszélgettek mindenkivel, sugárzott belőlük az életszeretet. A példájukkal tettek figyelmessé, nyitottá, empatikussá. Édesapám háza ma is bázis, ha hazamegyünk lányommal, Fannival Hernádvécsére, boldogító program a közös főzés.
A szüleimtől tanultam észrevenni minden apróságot, szépséget. Örülök a nézők szeretetének, amit naponta érzek. Aktív vagyok a közösségi médiában, a munkám része, és jólesik, ha írnak, megosztják a véleményüket az Önök kérték!-ről. A kritikát is jól bírom, ha időm engedi, válaszolok a kommentekre.
4. Emberségre tanító művészet
A könyv, a film, a zene formál, hallgatni tanít. Vivaldi és Liszt zenéje lenyűgöz, újra és újra beleborzongok. Édesanyám kilenc éve januárban hagyott itt bennünket. A temetés után tehetetlenül fel s alá járkáltam a házban, fejemben Nagy Gyuri bemondó kollégám szavaival: „A halálnak nincs főpróbája…” És akkor, édesanyám íróasztalán megláttam Szabó Magda Az ajtó című remekét.
Ösztönösen olvasni kezdtem, és a veszteség földolgozásában, túlélésében sokat segített. Fannival olvastuk, és szép lassan átmentünk Emerenc világába. És ebben a lassú átmenetben fokozatosan megerősödtünk. A művészetek engem elmélyülésre, hallgatásra tanítanak, kitartásra, emberségre, ahogy a mindennapok is.
5. Uralni testet, hangot
A főiskolán az oroszfonetika-tanárom azt mondta, „Ildikó, maga igazi vizsgázótehetség, mert képes uralni a testét, a hangját”. Ezt megjegyeztem, de akkor még nem értettem. Később sokat foglalkoztam a témával, mert Grétsy tanár úrral dolgoztam egy gesztusnyelvi szótáron, amely a tanárok szerepét vizsgálja a beszédnevelésben.
Tanulmányok, kísérletek, kutatások sora segített az önfejlesztésben, aztán mindezt áttettem a gyakorlatba. Emlékszem, először az M2 csatornán, egy anyák napja előtti szombaton konferáltam a televízióban. Izgultam, de képes voltam fegyelmezni a testem, uralni a hangom, semmi remegést, stresszel járó rossz érzést nem tapasztaltam, és akkor már tudtam, az én utam a televíziózás.
FOTÓ: MTVA / CSÖNDÖR KINGA
