„Bolti eladóként dolgozom, a férjem pedig építkezéseken vállal alkalmi munkákat. Mindketten állami gondozásban nőttünk fel. Mindent a semmiből kellett előteremtenünk. Három gyerekünk van, és ha akadnak is időnként anyagi gondjaink, tisztességgel neveljük őket.
Kisebbik fiunk pár hete verekedésbe keveredett az iskolában, utána kijött hozzánk a gyerekvédelem, és azt kezdték el kérdezgetni, van-e minden gyereknek saját ágya, meg hogy hol szokták írni a házit. Albértletben lakunk, és nincsenek luxuskörülmények, de nekünk elég
az, ami van. Most viszont attól félek, hogy elvehetik tőlünk a gyerekeket a lakáshelyzetünk miatt. Sok ilyen történetet hallani. Megtehetik? Joguk van hozzá?”
Mihez van jogunk?
Érthető a levélíró aggodalma, hiszen a közösségi médiában valóban nem ritkák az ilyen történetek. A statisztikai adatok is azt mutatják, hogy anyagi problémák és rendezetlen lakáskörülmények állnak minden harmadik olyan eset hátterében, amikor egy gyereket kiemelnek a családjából. Ez különösen azért elszomorító adat, mert a Gyermekvédelmi törvény rendelkezései főszabály szerint tiltják, hogy egy gyereket anyagi okok miatt emeljenek ki a családjából.
Azokban a helyzetekben, amikor egy család hajléktalanná válik, vagy otthonuk lakhatatlan lesz, esetleg tartósan és biztonságosan nem megoldható a lakhatásuk, a családvédelmi rendszernek olyan megoldásokat kell felkínálnia, amelyek először átmeneti jelleggel, majd tartósan képesek segíteni a családoknak abban, hogy együtt maradhassanak, miközben a lakáshelyzetük rendeződik. Ez a jogszabályok szintje. A valóságban azonban sajnos ezek a rendelkezések igen gyakran sérülnek.
Bárhogyan működik is a rendszer, pusztán anyagi okokra hivatkozással sosem lehet jogszerű egy gyermek kiemelése, ha egyébként a szülők megfelelően gondoskodnak róla. Itt persze rögtön kérdés, mit jelent a “megfelelően”. Alapvetően a gyermekvédelem olyan kemény beavatkozási lehetőségei, mint a családból való kiemelés, csak akkor alkalmazhatók, ha a gyerek egészséges fejlődése közvetlen veszélynek van kitéve (bántalmazás, elhanyagolás, családon belüli erőszak stb. miatt), és a szülők nem együttműködők, nem fogadják el és nem veszik igénybe a felkínált támogatási lehetőségeket és segítségformákat.
Egy iskolai verekedés kapcsán, ha a gyermekvédelmi rendszerhez jelzés érkezik, nekik fel kell tárniuk, hogy a gyerek viselkedése mögött állhatnak-e családi okok. S ha igen, azok megoldásához milyen segítséget tudnak nyújtani, hogyan tudnak együttműködni a családdal. Komoly szakmai hiba, ha egy verekedéssel kapcsolatos ügyben a segítő szakemberek kizárólag az anyagi problémákkal kezdenek el foglalkozni, ahelyett, hogy a családi együttélés jellemzőinek jobb megismerése lenne a céljuk.
A levélírót egyrészt tehát szeretném megnyugtatni abban, hogy nem a családból való kiemelés az első és egyetlen eszköze a gyermekvédelemnek. Az esetek döntő többségében hosszú folyamat és sok-sok lépés előz meg egy esetleges javaslatot a kiemelésről, ennek ráadásul mindig (mindig!) a gyermek érdekéről kell szólnia elsősorban. Másrészt ha a gyermekvédelmi rendszerben dolgozó szakemberek azt feltételezik, hogy egy gyermek veszélyben van, s ezért komolyabb beavatkozásra van szükség, arról mindig hatósági döntést kell hozni. Az ilyen döntésekkel szemben pedig minden esetben van jogorvoslati, fellebbezési lehetőség. Ezt persze ilyenkor inkább eső után köpönyegnek érezzük, hiszen a család elvesztése – még ha átmeneti időre történik is – trauma a gyereknek.
Nem szeretnék úgy tenni, mintha nem tudnám, hogy történnek hibás intézkedések a magyar gyermekvédelem rendszerében. Előfordul, hogy jogellenesen emelnek ki gyerekeket a családjukból, és létezik a rendszerbántalmazás jelensége is, ami azt jelenti, hogy vannak esetek, amikor a gyermekvédelem közbelépése révén a helyzet csak rosszabb lesz annál, mint amilyen előtte volt.
Azokban az esetekben, amikor a rendszer rosszul működik, a családok jogérvényesítő képessége igen fontos. Minden esetben szakmai szervezetektől érdemes tájékozódni, és a “nép ügyvédjeként” ismert jogi segítségnyújtó hálózatot is hasznos lehet felkeresni, ha konkrét kérdésük van a szülőknek.
Illusztráció: Keszeg Ágnes
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!