„Az online oktatás idején történt meg velünk, hogy általános iskolás lányunkat az osztálytársai elkezdték piszkálni. Létrehoztak egy zárt Viber-csoportot, aminek azt a nevet adták, hogy »Annát gyűlölők csoportja«, és ott a lányunkat szapuló üzeneteket váltottak. Azt is elkezdték megbeszélni, hogy miért ciki Annával barátkozni, és hogyan kellene elérni, hogy elmenjen az iskolából.
Amikor kezdett eldurvulni a beszélgetés, az egyik csoporttag kifotózott néhány üzenetet, és elküldte a lányunknak, ő pedig teljesen kiborult. Nagyon szeretnénk neki segíteni, de tehetetlennek érezzük magunkat. Az osztályfőnök azt mondta, az ilyen gyerekes csínyekkel nem tud mit kezdeni, kisgyerekekről van szó, nem lehet eljárást indítani. Ha véget ér majd az online oktatás, akkor ez is el fog múlni. Tényleg nem lehet ez ellen fellépni?”
Mikortól bullying beszólogatás?
Az online bullying neten elkövetett kortárs bántalmazás, ami ha rendszeresen előfordul, zaklatássá tud fajulni. A különböző digitális platformokon zajló bántalmazásokat ugyanolyan komolyan kell venni, mint azokat, amelyeket a valódi világban követnek el a gyerekek. Hatását tekintve nincs különbség az iskola épületében elszenvedett bántás – lealacsonyító, megszégyenítő mondatok vagy kirekesztés – és aközött, ha ugyanez egy közösségimédia-felületen történik.
A legfontosabb tehát az, hogy a tanárok ugyanúgy próbálják megelőzni az online bántalmazást, mint az elfogadhatatlan offline magatartást, illetve ha megtörtént, vállaljanak felelősséget a helyzet rendezésében. Különös hangsúly van a megelőzésen, hiszen a kutatásokból tudjuk, hogy a szülők több mint kétharmada összességében kevesebb mint húsz percet beszél a gyerekeivel az online biztonságról.
A gyerekek többsége nem tudja, milyen veszélyeket rejt magában az internet, hogyan kerülheti el azokat, illetve hogyan tud jól reagálni azokra a helyzetekre, amelyeket bántónak vagy bántalmazónak érez.
Ám ez a tudás tanulható, fejleszthető – sok esetben a felnőtteknek sem lenne felesleges tisztában lenniük mindezzel. Legyen szó akár arról, hogy milyen háttér legyen mögöttünk egy videócset idején, akár arról, miért érdemes tudatosan lelassítani, „aludni egyet” azokra az üzenetekre, amiket bántónak, sértőnek érzünk.
A gyerekek közössége a netes térben is közösségként működik, tehát sosem igaz az, hogy egy erőszakcselekmény (csúfolás, szidalmazás, kirekesztés) csak a bántalmazó(k) és a bántalmazott(ak) között történik. A megfigyelők, kívülállók szintén részesei annak, ami zajlik. Szerepük lehet abban, hogy elejét vegyék a helyzet eldurvulásának (ha az áldozat mellé állnak), de némaságukkal bátoríthatják is a bántalmazót.
A levélíró által leírt helyzetben nyilvánvalóan van tennivalója az osztályfőnöknek. Nem lehet azzal elintézni a dolgot, hogy mivel 14 éven aluliakról van szó, nem lehet rágalmazás, becsületsértés vagy zaklatás miatt büntetőeljárást indítani. Ugyanis nem ez az egyetlen reakció (és nem is ez az ajánlott reakció) ilyen esetekre.
Mi több, a fegyelmi helyett/előtt is azt javasoljuk, hogy közvetítői eljárást folytasson le az intézmény az érintett gyermekközösségben. Egyrészt hogy a konfliktust, a háttérben álló okokat és a következményeket minden érintett megérthesse, másrészt hogy a megbékélés és jóvátétel legyen az a két mozgatórugó, aminek mentén a gyerekek nem csak a konkrét esetre, hanem a konfliktusok rendezésére is kapnak mintát.
Arra a konkrét élethelyzetre reagálva, amiben Anna és a családja van, nagyon fontos, hogy az osztály mint közösség kapjon visszajelzést: amit csináltak, megengedhetetlen! Nem szabad, hogy ez a visszajelzés formális (beírás, megrovó) legyen, vagy újabb áldozathibáztatásnak adjon teret. Ezért is tud ilyenkor sikeres és jó technika lenni a közvetítői eljárás – aminek alkalmazására a köznevelési törvény minden iskolai konfliktus esetén lehetőséget biztosít.
A gyerekek biztonsága és a közöttük lévő egészséges kapcsolat megerősítése, támogatása ugyanúgy feladata és felelőssége a felnőtteknek, ha egy Viber–csoportról van szó, mint ha egyéb közösségi térben történne. Ha a szülők azt érzik, hogy nem tudnak az osztály szintjén előrelépni, akkor az iskola szervezeti és működési szabályzatában, házirendjében rögzített módon lehetőségük van a problémát jelezni a vezetésnek és/vagy a fenntartónak.
Ha eggyel feljebb lépve a hierarchiában sem sikerül előrelépést elérni, akkor az esettől számított egy éven belül az oktatási jogok biztosához is lehet fordulni.
Illusztráció: Keszeg Ágnes
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!