- Egy kevés egyszerű alapanyag, némi citrom és rum – és máris készülhet az Adria egyik legfinomabb édessége, a puha dalmát fritule.
- Nem kell hozzá nyújtódeszka, mégis csodásan könnyű és levegős.
- Régen karácsonyra sütötték, ma már egész évben imádják.
Aki járt már Horvátországban, jó eséllyel találkozott ezekkel az apró, porcukorral megszórt fánkocskákkal. A fritule első pillantásra a mi szalagos fánkunk apró rokonának tűnhet, mégis más élményt nyújt. Nem kell nyújtani, szaggatni, és a tökéletes formára sem kell törekedni: a kis tésztagombócokat egyszerűen kanállal szaggatják a forró olajba.
A fritule titka a könnyű, levegős tészta, valamint az a néhány apróság, amitől igazán különleges lesz. Megy bele egy kis reszelt citrushéj, a vanília és egy kevés rum is… Frissen, még langyosan a legfinomabb, amikor a külseje enyhén roppan, belül viszont szinte elolvad a szájban.
A dalmát fritule régen az ünnepek édessége volt
Bár ma már a horvát tengerpart számos piacán és rendezvényén találkozhatunk vele, a fritule eredetileg nem mindennapi nassolnivaló volt. A dalmát családok elsősorban ünnepekre, különösen karácsonyra és szilveszterre készítették.
A Šibenik–Knin megyei turisztikai hivatal ismertetője szerint a fritule egykor a karácsony előtti nyolcadik naphoz kapcsolódó helyi ünnep, a szenteste és az év utolsó napjának hagyományos süteménye volt. Nem véletlen, hogy a frissen sült, illatos fánkocskákhoz sok horvát számára ma is családi emlékek kötődnek. A fritule ugyanis igazi közösségi édesség, hiszen nagy adag készül belőle, és szinte lehetetlen megvárni, amíg az összes kisül.
Érdekesség, hogy a horvát tengerpart különböző vidékein ma is másként készítik. Van, ahol mazsolát, máshol apróra vágott aszalt fügét kevernek a tésztába, egyes receptekben pedig tej helyett víz szerepel. A fritule tehát nem egyetlen, kőbe vésett receptet jelent, hanem egy egész süteménycsaládot. A most következő változat élesztős, ezért egy kis türelmet igényel, cserébe csodásan könnyű, puha fánkocskákat kapunk.

Ha szeretnénk finom édességet tenni az asztalra, télidőben a fánk lesz a befutó (Forrás: Getty Images)
Fritule recept 30-40 fánkhoz
Hozzávalók
- 50 dkg finomliszt
- 2 tojás
- 1 csomag (7 g) szárított élesztő
- 2,5–3 dl langyos tej
- 2 evőkanál cukor
- 1 csomag vaníliás cukor
- 1 evőkanál olaj
- 1 evőkanál rum vagy pálinka
- 1 csipet só
- 1 kezeletlen citrom vagy narancs reszelt héja
- bő olaj a sütéshez
- porcukor a tálaláshoz
Elkészítés
- A lisztet nagyobb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a szárított élesztőt, a cukrot, a vaníliás cukrot és a sót. Beleütjük a tojásokat, hozzáadjuk az olajat, a rumot és a reszelt citrushéjat.
- Fokozatosan hozzáöntjük a langyos tejet, és fakanállal vagy robotgép dagasztókarjával alaposan összedolgozzuk. Lágy, kissé ragacsos tésztát kell kapnunk, amit nem lehet olyan könnyen formázni, mint a hagyományos fánktésztát. A tej mennyiségét a liszt nedvszívó képességéhez igazítsuk.
- A tálat letakarjuk, és meleg, huzatmentes helyen hagyjuk, hogy a tészta nagyjából a duplájára keljen. Ez általában 45–75 percet vesz igénybe, de érdemes inkább a tészta állagát és térfogatát figyelni.
- Egy mélyebb lábasban olajat melegítünk, lehetőleg 170–180 °C-ra. Két kiskanál segítségével kisebb adagokat szaggatunk a tésztából, és óvatosan a forró olajba engedjük. A kanalakat előzőleg kevés hideg olajjal megkenhetjük, így könnyebben elválik tőlük a ragacsos tészta.
- A fánkocskákat több adagban, időnként megfordítva aranybarnára sütjük. Mérettől függően nagyjából 3–5 perc alatt elkészülnek. Az elsőt érdemes kettévágni, hogy ellenőrizzük, teljesen átsült-e a belseje.
- A kész fritulékat szűrőkanállal kiemeljük, papírtörlőn lecsepegtetjük, majd még langyosan porcukorral megszórjuk.
Ettől lesz igazán felhőpuha a dalmát fánk
Bár az elkészítése egyszerű, néhány apróságon könnyen elcsúszhat a végeredmény. A legfontosabb az olaj megfelelő hőmérséklete. A túl hideg olajban a tészta sok zsiradékot szív magába, a túl forró olajban viszont gyorsan megbarnul, miközben belül nyers maradhat. Ezért is fontos, hogy egyszerre csak néhány kisebb fánkot süssünk, így az olaj sem hűl le túlságosan.
A rum sem csak az íze miatt érdekes. A dalmát receptekben gyakran szerepel valamilyen tömény ital, amiről hagyományosan úgy tartják, hogy segít csökkenteni az olaj felszívódását. Ennek hatása azonban nem garantált; a jó tészta és a sütési hőmérséklet sokkal meghatározóbb.
Ha nincs konyhai hőmérőnk, egy apró adag tésztával ellenőrizhetjük az olajat. Akkor jó, ha a tészta hamar a felszínre emelkedik, körülötte pedig egyenletesen gyöngyözik a zsiradék, de nem barnul meg azonnal.
Mazsolával, almával, sőt burgonyával is készülhet
A fritule egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy szinte minden dalmát családnak megvan a maga változata. A hagyományos receptekben gyakori a mazsola, amit sokszor előzetesen rumba vagy pálinkába áztatnak. Máshol almát, fügét vagy egy kevés joghurtot tesznek a tésztába. Sőt, a klasszikus horvát szakácskönyv egyik régi receptje főtt burgonyával és almával készülő fritulét is bemutat. A burgonya a tészta puhaságához, az alma pedig a szaftosságához járulhat hozzá.
Ma már léteznek sütőporos, joghurtos, kelesztés nélküli változatok is, amik jóval gyorsabban elkészülnek. Az élesztős fritule előnye viszont az a könnyű, levegős belső, ami miatt annyira szeretjük. Ami pedig a tálalást illeti, nem szükséges túlbonyolítani. Egy kevés porcukor tökéletesen elég, de aki szeretné, fahéjas cukorba is forgathatja a még langyos fánkocskákat.
A dalmát fritule éppen azért szerethető, mert nem kell hozzá sem különleges eszköz, sem drága alapanyag. Amikor pedig beleharapunk, egy kicsit tényleg olyan, mintha az Adrián járnánk.
Kapcsolódó: Készítsd el a szalagos fánkot is
Kiemelt kép: Getty Images