A felelős állattartás nemcsak a kedvenceinkről szól, de az ő egészségükön keresztül saját és családunk jóllétének megőrzéséről is. Kevesen tudják, hogy a kutyák és macskák körében gyakran előforduló paraziták nemcsak az állatok számára veszélyesek, de sok esetben az emberre is komoly fenyegetést jelentenek. Az ilyen fertőzések többnyire alattomosak. Sok esetben tünetmentesen, vagy nem jellegzetes tünetekkel zajlanak le, mégis súlyos és tartós egészségi problémákhoz vezethetnek.

Dr. Jacsó Olga klinikus kisállatgógyász szakállatorvos, parazitológust arról kérdeztük, milyen kevésbé ismert élősködők jelenthetnek veszélyt ránk és állatainkra. Megtudtuk azt is, hogyan óvhatjuk meg magunkat és őket is ezektől, és miért lenne fontos évente többször is megfontolni a féreghajtást.

Mióta foglalkozik parazitológiával?
2004-ben végeztem állatorvosként, másfél évig a Belgyógyászati Klinikán dolgoztam. Ezután a Parazitológiai Tanszéken kaptam munkát, később a kutatási témám is ez, közelebbről a szív- és bőrférgesség lett. Húsz éve foglalkozom az élősködők lenyűgöző világával, emellett a dunakeszi állatkórházban is dolgozom, ahol klinikai és laboratóriumi munkát is végzek.

Az állati parazitákról sokan azt gondolják, hogy azok csak az állatokra veszélyesek. Mekkora kockázatot jelentenek valójában az ember számára a társállatok élősködői?
Az egyik legnagyobb félreértés a témában, hogy az állatok parazitamentesítése csak az ő egészségüket védi. Pedig a paraziták közül több is úgynevezett zoonózis, azaz állatról emberre terjedő fertőzés. Egyes paraziták petéi-lárvái (elsősorban állati bélsárral közvetítve) az emberi szervezetbe is bekerülhetnek. Ott súlyos, akár maradandó, egész szervrendszereket érintő károsodást okozhatnak.

Jellemzően hogy történnek meg ezek a fertőzések?
Saját állataink egyrészt más állatok ürülékével, fertőzött hús fogyasztásával vagy úgynevezett vektorok, azaz a fertőzéseket terjesztő szúnyogok, kullancsok révén fertőződnek meg. Ezeknek a fertőzéseknek a gyakorisága a klímaváltozással párhuzamosan jelentősen nő. A felmelegedés hatására az élősködők közvetítői olyan területeken is megjelennek, ahol korábban nem voltak jelen, az enyhébb telek miatt pedig akár egész évben aktívak maradnak.

Ez nemcsak azt jelenti, hogy hosszabb ideig tudnak fertőzni, hanem azt is, hogy új paraziták jelenhetnek meg Magyarországon is, amelyek eddig csak délebbre fordultak elő. Az állatorvosi praxisban mi már látjuk ennek a hatásait, hiszen több egzotikusnak számító féregfaj is megjelent nálunk az elmúlt tizenöt évben.

Nemcsak kutyánk vagy cicánk lehet rosszul egy parazitafertőzés miatt (Getty Images)

Hogyan lesz ebből emberre átterjedt fertőzés?
Az emberre átterjedő fertőzések fő forrása az állat ürüléke, így potenciális kockázatot jelenthet saját, fertőzött kisállatunk alma, emellett minden olyan földes vagy homokos terület, veteményes, udvar, kert, ahová bejuthat és ott dolgát végzi a kedvencünk, vagy a máshonnan beszökő állat.

Tipikus fertőzési forrás lehet a homokozó is, ahová szívesen szöknek be a macskák, és ahol az ott játszó gyerekek sokszor a szájukhoz nyúlnak. A földes áru, mosatlan zöldség, gyümölcs szintén azért lehet veszélyes, mert a föld, amiben termett, fertőzött bélsárral lehet szennyezett.

Melyek azok az itthon is jelen lévő paraziták, amik komoly veszélyt jelentenek az emberre nézve?
Több is akad, de érdemes kiemelni néhányat. Az első a kutyák illetve macskák orsóférge, a Toxocara canis illetve Toxocara mystax. Ezeknek a lárvái emberi szervezetbe jutva „vándorlásba” kezdenek, a májba, tüdőbe az agyba vagy épp a szembe jutnak, akár látáskárosodást is okozva. 

A peték a szabadban extrém hosszú ideig – akár 5-10 évig – is fertőzőképesek maradhatnak, emellett lárvaként az emberi szervezetben is megbújhatnak, vándorolhatnak, a lárvák körül pedig súlyos gyulladások alakulhatnak ki. Sőt: tanulási zavarok, figyelemhiány, krónikus köhögés, bőrtünetek, sőt akár epilepszia-szerű rohamok is előfordulhatnak a fertőzések nyomán.

Egy másik, nagyon komoly kórokozó az Echinococcus multilocularis, ami a rókák, illetve a macskák belében élő galandféreg. Az ember csupán véletlen közti gazdaként fertőződik meg velük, a fertőzés nyomán azonban a májban „ál-daganatok” alakulhatnak ki, amik gyakran csak évekkel később okoznak panaszt. Az Echinococcus granulosus inkább a kutyák élősködője, de szintén komoly emberi megbetegedést okoz. És akkor még nem is beszéltünk a regényes nevű uborkamagképű galandféregről. A Dipylidium caninum-ról…

Ez a parazita miért különleges?
Ez egy bolhák által terjesztett galandféreg, ami kutyáknál és macskáknál is előfordul, és ritkán emberbe is átkerülhet. A gazdik gyakran nem is gondolják, hogy a bolhairtás elhanyagolása áttételesen szintén féregfertőzéshez is vezethet, és nehezíti a felismerést az is, hogy ezek a parazitafertőzések sokszor nem okoznak jellegzetes tüneteket.

A humán orvostudományi képzésben a parazitológia egyébként is alig kap szerepet. Ez oda vezet, hogy az orvosok gyakran nem is keresik ezeket a fertőzéseket – különösen, ha nincs egzotikus utazás a háttérben. A laboratóriumi háttér is hiányos, sok helyen nem áll rendelkezésre megfelelő vizsgálat. Marad tehát a megelőzés.

Kapcsolódó: A kullancsok elleni védekezés a legtöbb gazdinak már alapvető 

A megelőzésben kölyökkutyák és macskák félévenkénti féregtelenítésére kell gondolnunk?
Az évi néhány alkalommal történő féregtelenítés az esetek jelentős részében nem elég. Az Európai Társállat Parazitológiai Tudományos Tanács (ESCCAP) egyik felmérése alapján a macskák legalább 54%-ának és a kutyák legalább 93%-ának havonkénti(!) féregellenes kezelése lenne indokolt.

Ehhez képest a legtöbb állat évente háromnál is kevesebb alkalommal részesül féreghajtó kezelésben, így a fertőzési láncolat gyakran fennmarad, és az emberi megbetegedések kockázata is nő.

Ahhoz, hogy ez a helyzet javuljon, fontos lenne, hogy a kezelések számát ne megszokásból, hanem az állat életmódja és környezeti kockázatai alapján határozzuk meg és akár orvosként, akár gazdiként tegyük fel magunknak a megfelelő kérdéseket, amelyek segítenek eldönteni, hogy a mi kedvencünk mennyire tartozik ezeknek a fertőzéseknek a szempontjából kockázati csoportba.

Háziállatunk életmódja kulcsfontosságú a kockázatok felméréséhez (Fotó: Getty Images)

Melyek lennének ezek a kérdések?
Azt kell felmérni, hogy mennyire van kitéve a mi macskánk vagy kutyánk a parazitafertőzésnek. Kijár a szabadba? Előfordulhat, hogy prédaállatokat fogyaszt? Kap nyers húst vagy belsőséget? Szokott az más állatokkal érintkezni? Echinococcus-fertőzött területen él, vagy járt az elmúlt időben? Egy háztartásban él kisgyermekkel, időssel vagy immunhiányos személlyel?

Minél több kérdésre válaszol igennel a gazdi (a kérdésekkel nemrégiben kérdőív is készült), annál valószínűbb, hogy az állat a legmagasabb rizikójú kategóriába tartozik. Ebben az esetben havi féreghajtás javasolt az ESCCAP szerint. Hogy konkrét példával érzékeltessem: egy csak a lakásban élő, táppal etetett macska lényegesen kisebb kockázatnak van kitéve, mint egy erdőt-mezőt járó barf-táplált kutya, vagy az a kinti-benti cica, aki néha a lábtörlőre hoz egy-egy madarat vagy épp rágcsálót.

A nyers etetés is problémás lehet?
Olyannyira, hogy jelenleg ez az egyik legnagyobb kockázati tényező. A nyers hús ugyanis parazitákat és baktériumokat is tartalmazhat. A háztartási fagyasztás viszont nem pusztítja el őket teljesen, ezért állatorvosként legalább minimális hőkezelést javaslok, vagy megbízható, ipari hőkezelésen átesett termékekkel való etetést.

Hogy lehetünk igazán felelős gazdik, ha a paraziták elleni küzdelemről van szó?
A megelőzés mindig a gazdinál kezdődik. Ha ő részletesen elmondja az állatorvosnál, hogy az állat milyen környezetben él, mit eszik, kikkel találkozik, az segítheti az állatorvost, hogy a megfelelő féreghajtási protokollt javasolja neki. Ha állattartóként nekünk vannak nehezen beazonosítható panaszaink, jól tesszük, ha arról is beszélünk a bennünket kezelő orvosunknak, hogy állatot tartunk.

És végül: rengeteget tehetünk a saját és kedvencünk egészségéért azzal is, ha maximálisan betartjuk az állattartáshoz kapcsolódó higiénés szabályokat. Így biztonságosan, minkét fél örömére élhetünk együtt kedvencünkkel.

Kapcsolódó: A felelős állattartás alapfeltétele az ivartalanítás 

Kiemelt kép: Getty Images