bundás, kalapos anya és lánya

Nárcisztikus szülő jelei: 6 mondat, ami gyerekként természetesnek tűnt

Vannak mondatok, amelyeket gyerekként természetesnek vettünk, felnőttként visszaemlékezve azonban zavaró gondolatok jutnak róluk eszünkbe. Például hogy miért éreztük magunkat a szülő mellett kevésnek, bizonytalannak vagy bűnösnek.
  • Számos gyerekkorban hallott mondat felnőttként is megmarad bennünk.
  • Sokról csak később derül ki, hogy nem a szülői szeretetet jelentik.
  • Mutatunk néhány klasszikusan nárcisztikus szülői mondatot.

Különböző szülői viselkedések léteznek, de két alapvető típust biztosan meg tudunk különböztetni: az egyik, aki mindent megtesz a gyereke érdekében, a másik pedig pusztán a kontroll megtartására törekszik. Gyerekként nehéz megállapítani objektíven, hogy milyenek a szüleink. Számos esetben csak később jövünk rá, hogy amit mi gondoskodásnak hittünk, az valójában manipuláció volt.

Nagy eséllyel nárcisztikus viselkedésre gyanakodhatunk, ha azt tanultuk meg a szülői üzenetekből, hogy a saját érzéseinkben, döntéseinkben vagy akár önmagunkban sem bízhatunk.

Milyen a nárcisztikus szülő?

Természetesen nem minden önző, szigorú vagy nehéz természetű szülő nárcisztikus, és a nárcisztikus személyiségzavar diagnózisát sem lehet néhány mondat alapján felállítani.

Kapcsolódó: Ez a legveszélyesebb pillanat, ha egy nárcisztikussal állsz szemben

A nárcisztikus vonásokkal jellemezhető szülőnél inkább egy visszatérő mintázatról lehet szó: a saját igényei, elvárásai és megítélése kerül a középpontba, miközben a gyerek érzéseit és határait nehezebben veszi figyelembe. Előfordulhat az is, hogy a gyereket saját maga meghosszabbításaként kezeli, kontrollálja a döntéseit, vagy akkor is bűntudatot kelt benne, amikor az önállósodni próbál.

A Cleveland Clinic pszichológusa, Susan Albers szerint ezért érdemesebb nem egyszerűen a nárcisztikus címkét keresni, hanem azt figyelni, milyen konkrét viselkedés és milyen hatás jelenik meg a kapcsolatban. A szakértő többek között a kontrollt, a határok figyelmen kívül hagyását, a manipulációt és a gyerek érzéseinek semmibe vételét emeli ki.

6 nárcisztikus szülői mondat, ami árulkodó

1. Én tudom, mi a jó neked.

Egy kisgyereknek valóban szüksége van arra, hogy a szülő döntsön helyette bizonyos helyzetekben. Ahogy azonban nő, egyre fontosabbá válik az önállóság.
Ha a szülő következetesen megkérdőjelezi a gyerek döntéseit, és azt sugallja, hogy nélküle képtelen lenne eligazodni az életben, az már nem egyszerűen útmutatás. Az ilyen kommunikáció könnyen azt az üzenetet közvetítheti: „Ne bízz magadban, bízz inkább bennem.”

A Cleveland Clinic szakértője szerint a nárcisztikus dinamikákban gyakori lehet, hogy a gyerek felnőttként is bizonytalan abban, hogyan hozza meg önállóan a döntéseit, mert korábban a szülő rendszeresen átvette felette az irányítást.

2. Túl érzékeny vagy.

Egy gyerek sír, dühös, csalódott vagy fél. Ezek az érzelmek a fejlődés természetes részei, még akkor is, ha a felnőtt számára néha túlzónak tűnnek.
Szakértők minden esetben hangsúlyozzák az érzelmek validálásának fontosságát.

A gyereknek fontos megtapasztalnia, hogy az érzéseit meg lehet osztani anélkül, hogy ezért elutasítanák vagy megszégyenítenék.

A „túl érzékeny vagy”, „ne hisztizz”, „nincs is miért sírnod” típusú mondatok önmagukban még nem bizonyítják, hogy valaki nárcisztikus szülő. Ha azonban rendszeresen ezekkel zárják le a gyerek érzéseit, az hosszú távon megnehezítheti, hogy megtanulja felismerni és elfogadni a saját érzelmeit.

fekete ruhában anya és lánya ölelkezik az ablaknál

A nárcisztikus szülő elérheti, hogy megtanuljuk, nem bízhatunk saját magunkban

3. Mindent megtettem érted, és így hálálod meg?

Ez a mondat különösen akkor válhat manipulatívvá, ha a szülő minden segítséget később adósságként hajt be. A gondoskodás természetesen jár áldozatokkal. Egy szülő sok mindent tesz a gyerekéért, és az is teljesen emberi, ha néha csalódott vagy hálátlanságot érez. A probléma akkor kezdődhet, amikor a korábbi segítség rendszeresen eszközzé válik arra, hogy a gyerek engedelmeskedjen.

Dan Neuharth pszichológus és családterapeuta, aki a kontrolláló szülői dinamikákkal is foglalkozik, arra hívja fel a figyelmet, hogy a nárcisztikus kapcsolatokban a másik fél számára tett szívességekhez gyakran elvárások kapcsolódhatnak.

4. Azért vagyok veled kemény, mert szeretlek.

A szülő lehet következetes, szabhat határokat, és természetesen mondhat nemet is. Egészen más azonban, amikor a megszégyenítést, a leértékelést vagy a kontrollt rendszeresen szeretetként magyarázzák meg.

Egy gyerek számára különösen zavaró lehet, ha azt tanulja meg: aki szeret, az megalázhat, ellenőrizhet vagy elbizonytalaníthat. Ez később a párkapcsolatokban is torzíthatja azt, hogy mit tekint egészséges bánásmódnak.

5. Bezzeg ő…

A hasonlítgatás egyszerűnek tűnő mondatokkal kezdődik: „Nézd meg, a testvéred milyen ügyes”, „Bezzeg más gyerekek…”, „Miért nem tudsz olyan lenni, mint ő?” A cél ilyenkor sokszor a motiválás lenne, az eredmény azonban egészen más lehet. A gyerek azt tanulhatja meg, hogy önmagában nem elég jó, és csak akkor érdemel elismerést, ha megfelel egy külső mércének.

A Harvard Gazette egyik összeállítása szerint a teljesítményhez kötött szülői elvárások és az az érzés, hogy a gyerek csak akkor értékes, ha jól teljesít, komoly nyomást helyezhetnek a gyerekekre

6. Nélkülem semmire sem mennél.

A gyerek hibázik, kudarcot vall, majd újra megpróbálja. Ez az önállósodás természetes része. A támogató szülő ilyenkor segíthet felállni, miközben meghagyja a gyereknek a lehetőséget arra, hogy maga is megoldást találjon. A folyamatos leértékelés viszont éppen az ellenkező irányba hat.

Ha egy gyerek azt hallja, hogy egyedül képtelen lenne boldogulni, idővel könnyen elbizonytalanodhat a saját képességeiben. Különösen erős lehet ez az üzenet akkor, ha a szülő minden önálló próbálkozást kritizál vagy büntet.

Miért olyan nehéz felismerni ezeket a mintákat?

Mert a nárcisztikus viselkedés nem feltétlenül látványos gesztusokban mutatkozik meg. Egy szülő lehet kedves, sikeres, karizmatikus vagy kifejezetten gondoskodó, miközben otthon rendszeresen kontrollálja a gyerekét vagy megkérdőjelezi az érzéseit.

Éppen ezért nem egyetlen mondat a döntő, hanem a visszatérő minta: hogyan reagál a szülő, amikor a gyerek nemet mond, hibázik, sír, önálló döntést hoz, vagy egyszerűen csak más véleményen van. Ha ezekben a helyzetekben rendszeresen bűntudatkeltés, megszégyenítés, kontroll vagy érzelmi elutasítás jelenik meg, érdemes lehet komolyabban venni azt, amit gyerekként átéltünk.

Kapcsolódó: Ezzel az 5 kérdéssel tudod megállapítani, hogy valaki valóban nárcisztikus-e

Kiemelt kép: Getty Images

Ajánlott videó

Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!