A szemkontaktus nem hazugságvizsgáló
A szemkontaktust gyakran az érdeklődés, az őszinteség és az önbizalom jelének tartjuk. Aki ránk néz, nyitottnak és figyelmesnek tűnik, aki viszont elfordítja a tekintetét, arról hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy bizonytalan vagy nem érdekli a beszélgetés.
Csakhogy ez korántsem ilyen egyszerű. Joern Kettler gazdaságpszichológus, mimikaelemző és bestseller-szerző szerint a szemkontaktus nem hazugságvizsgáló és nem személyiségteszt. Inkább társas jelzés, amelynek jelentése függhet az adott helyzettől, az ember személyiségétől, kulturális hátterétől és aktuális lelkiállapotától.
Vagyis abból, hogy valaki nem néz folyamatosan a szemünkbe, önmagában nem érdemes messzemenő következtetést levonni.
Néha azért nézünk félre, mert gondolkodunk
A jelenséget a kutatásokban gaze aversionnek, vagyis tekintetelfordításnak nevezik. Gwyneth Doherty-Sneddon és munkatársai azt találták, hogy nehezebb kérdések megválaszolásakor az emberek gyakrabban fordítják el a tekintetüket. A kutatók szerint ez segíthet csökkenteni a vizuális ingereket, így több figyelem maradhat a gondolkodásra.
Kapcsolódó: A tekintet ereje: ezt jelenti, ha valaki hosszasan a szemedbe néz
Ez a hétköznapokban is ismerős lehet: amikor egy dátumot próbálunk felidézni, megfogalmazunk egy bonyolult gondolatot vagy keressük a megfelelő szavakat, gyakran ösztönösen oldalra nézünk. Nem azért, mert nem figyelünk – hanem mert éppen gondolkodunk.
A túl erős szemkontaktus is kellemetlen lehet
Antonia Hamilton idegtudományi kutatásai szerint a közvetlen tekintet jelentése erősen függ a társas helyzettől. Lehet az érdeklődés és a kapcsolódás jele, de ha túl intenzív vagy oda nem illő, kellemetlen érzést is kelthet.
Ezért ami az egyik ember számára közelséget jelent, a másiknak akár nyomasztó is lehet.
Különösen igaz lehet ez a szociális szorongással élőkre. Franklin R. Schneier és munkatársai kutatásában a szemkontaktustól való félelem és annak kerülése összefüggött a szociális szorongás erősségével. Ez persze nem jelenti azt, hogy mindenki szorong, aki félrenéz.
A mély szemkontaktus az egyik legegyszerűbb kötődésépítő gesztus, de enélkül is lehet komolyan beszélgetni (Forrás: Canva)
Autizmus esetén is más lehet a szemkontaktus jelentése
Az autizmus spektrumán élő emberek egy része számára a közvetlen szemkontaktus különösen intenzív vagy megterhelő lehet. Egy 2017-es, a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmány szerint az autizmus spektrumzavarral élő résztvevőknél a közvetlen tekintetre adott eltérő reakció még akkor is megfigyelhető volt, amikor nem voltak tudatában a bemutatott arcingereknek.
Ez fontos különbség: a kevesebb szemkontaktus nem feltétlenül jelent kevesebb figyelmet vagy érdeklődést. Éppen ezért a „Nézz rám, amikor beszélek hozzád!” felszólítás bizonyos helyzetekben inkább növelheti a nyomást, mintsem segítene.
A kultúra is számít
Nem mindenhol ugyanazt jelenti a szemkontaktus. Egy finn és japán résztvevőkkel végzett kutatás szerint a szemkontaktus észlelése és értelmezése kulturális háttértől is függhet.
Ami az egyik kultúrában az önbizalom és tisztelet jele, máshol akár túl közvetlennek is tűnhet. Fontos, hogy ne egyetlen nonverbális jelből próbáljuk megfejteni a másikat. Ha valaki nem néz folyamatosan a szemünkbe, sokkal többet mond el, hogy közben:
- figyel-e arra, amit mondunk
- megfelelően válaszol-e
- kérdez-e
- reagál-e a mondandónkra
- valóban jelen van-e a beszélgetésben.
Ha ezek rendben vannak, a szemkontaktus hiánya önmagában nem jelent semmi rosszat. És néha még az is segíthet, ha nem egymással szemben, hanem egymás mellett beszélgetünk. Egy séta vagy közös tevékenység során nem kell folyamatosan egymás szemébe nézni, így a beszélgetés természetesebbé válhat.
Kapcsolódó: Így teszi tönkre a kommunikációt a boomerasking – de mi is ez a beszélgetési hiba?
Kiemelt kép: Canva
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!