A szervezett bűnözés világa jellemzően férfiközpontú hierarchiákra épül, melynek női résztvevői – akár családtagként, akár közreműködőként – többnyire láthatatlanok maradnak. A populáris kultúra, különösen a gengszterfilmek műfaja ezt a képet pedig csak tovább erősítette.

A történelem során azonban időről időre feltűntek olyan női alakok is, akik nem csupán kísérői vagy elszenvedői voltak a bűnszervezetek működésének, hanem tényleges befolyással bírtak. Példának okáért említhetjük Nishimura Mako történetét. Bár számtalan nő tevékenykedett a jakuzában, és töltött be olykor igen magas pozíciókat is, Nishimura Mako volt az egyetlen nő, akit a japán bűnszervezet teljes jogú tagjává fogadott.

De különösen izgalmas – bár korántsem példaértékű – kivételnek számítanak a londoni alvilág enyveskezű királynői is, akik Negyven Elefánt néven tartották rettegésben az országot 1873-tól egészen az ’50-es évekig.

Miért pont Negyven Elefánt?

A hangzatos név eredete máig vitatott. A „negyven” feltehetően a tagság létszámát jelenti, bár a bűnbanda kiterjedtsége időről időre változott. Az „elefánt” szó egyesek szerint pedig magára a látványra utalhat, lévén, hogy a lopott árukkal felpakolt tagok kissé esetlenül, elefántmódra mozogtak a West End luxusüzleteinek kifosztása után.

Az Elephant and Castle negyed napjainkban (fotó: Getty Images)

A legkézenfekvőbb magyarázat azonban az Elephant and Castle nevű negyedhez köthető. Egyrészt a negyed köré szerveződő közösség adta a tagok identitásának alapját, másrészt itt működött egy kizárólag férfiakból álló bűnbanda is, akikkel a Negyven Elefánt tagjai is szoros kapcsolatot ápoltak.  

Kiút a nyomorból: pezsgő, prém és priusz

Míg a korabeli férfigengszterek többsége ököllel, fegyverrel és füstös kocsmákban köttetett alkukkal lépett az önérvényesítés útjára, addig a Negyven Elefánt tagjai gondosan szabott, drága kabátokba bújva, a társadalmi elvárásokat kihasználva építették fel saját birodalmukat.

A viktoriánus kori női bűnbanda első, név szerint is ismert „királynője”, Mary Carr a századforduló környékén vette át az irányítást. Nagy szegénységben, egy ismert tolvaj lányaként nőtt fel, így a bűnözés világa nem volt számára idegen.

Carr és társai számára a lopás azonban túlmutatott a megélhetésen. A bűnözésre ugyanis olyan lehetőségként tekintettek, amely egyrészt kiutat kínál a mélyszegénységből, másrészt segíthet átlépni azokat a társadalmi határokat, amelyek születésüktől fogva korlátozták őket.

Kapcsolódó: 5 női sorozatgyilkos, akiktől rettegett a 20. század 

A bolti lopásokra szakosodott bűnbanda átgondolt és jól megszervezett akcióiról volt híres. London leggazdagabb negyedeit, patinás ruhaboltjait és ékszerüzleteit tűzték ki célul – ott csaptak le, ahol a legnagyobb volt a választék, és ahol különösebb feltűnés nélkül mozoghattak. Ruháikat úgy szabták át, hogy gond nélkül elrejthessenek bennük akár egy rekesznyi ékszert is. Fűzők, turnőrök, kalapok, kabátbélések és muffok váltak titkos rejtekhellyé.

A siker egyik kulcsa részben a társadalmi előítéletekben rejlett. Az elegáns, csinos hölgyekről ugyanis senki sem feltételezte, hogy tolvajok lennének. Akkori szokásokhoz híven az eladók tisztes távolságból figyelték a jól öltözött, gazdagnak tűnő vásárlókat, teret adva a zavartalan nézelődésnek – és a zavartalan tolvajlásnak.

De ennyiben még nem merült ki a Negyven Elefánt működése. Hamis ajánlóleveleket gyártottak, majd házvezetőnőként helyezkedtek el tehetős családoknál. A lakásokból ellopott árut aztán kiterjedt csempészhálózaton keresztül értékesítették tovább kétes hírű zálogházaknak, üzleteknek és piaci árusoknak. Alvilági repertoárjukból természetesen a „romantika” sem hiányozhatott: alkalomadtán befolyásos férfiakat csábítottak el, hogy a kapcsolatot pénzszerzésre, értékes információkra és zsarolásra használják fel. 

Ki volt Alice Diamond?

A banda legismertebb alakja kétségkívül Alice Diamond, születési nevén Alice Elizabeth Black volt, aki az 1910-es évek közepén, alig húszévesen vált bandavezérré. 1896-ban született Southwarkben, bűnöző apa lányaként – ugyanabban a munkásházban nevelkedett, ahol egykor Charlie Chaplin élt.

Alice Diamond fotója 1926-ból (forrás: Wikipedia; The People)

Alice Diamond magas, erős testalkatú, utcai harcokban edzett nő volt. Becenevét legendás ütései után kapta: aki vitás helyzetekben közelebbről is megismerkedett gyémántgyűrűkkel tarkított öklével, egészen biztos, hogy sokáig emlegette a találkozást. Vezetői szerepét azonban nem csupán fizikai erejének és agresszív fellépésének köszönhette. Szervezeti reformokat vezetett be, kisebb, egymástól függetlenül működő csoportokra osztotta a bandát, így akár egyszerre több városban is végrehajthatták akcióikat. A klasszikus automobilok megjelenésével Coventryig és Liverpoolig kiterjesztették a működésüket.

Alice Diamond szigorúan szabályozta a tagok magánéletét is. Az újdonsült románcokat ő hagyta jóvá, amennyiben diszkrétnek és megbízhatónak ítélte a választott férfiakat. Amikor 1925-ben egy tag engedély nélkül ment férjhez, Alice és helyettese, Maggie Hill brutális támadást indított az ifjú pár ellen. A tömegverekedés után mindketten börtönbe kerültek. Szabadulása után Alice Diamond egy bordélyház tulajdonosaként tért vissza az alvilágba, a Negyven Elefánt aranykora ezzel pedig a végéhez közeledett.

A kiterjedt bűnbanda története egészen az 1950-es évekig húzódott. A második világháború utáni társadalmi változások, a rendőrségi módszerek fejlődése, valamint a szervezett bűnözés átalakulása lassacskán háttérbe szorította őket. Nevük az idő múlásával kikopott a köztudatból.

Brian McDonald történész később levéltári dokumentumok, bírósági iratok és korabeli sajtóanyagok alapján tárta fel a banda működését, ezt követően pedig könyvet is írt róluk, amelyben részletesen bemutatta legismertebb vezetőjük, Alice Diamond pályafutását.

Munkája nyomán egyértelművé vált, hogy a Negyven Elefánt egy valóban létező, jól szervezett bűnözői csoport volt, kiknek tagjai kizárólag nőkből álltak, akik nem egyszer laposra vertek keménykötésű férfibűnözőket, lefizettek jogtanácsosokat, ügyvédeket, és a hatóságokat kijátszva hálózták be az Egyesült Királyság teljes alvilági rendszerét.

Ez is érdekelhet: Férfiakat emelgettek a viktoriánus kor női testépítői

Kiemelt kép: Egy tetten ért bolti tolvaj a 19. században (forrás: Wikipedia; James D. McCabe – https://www.librarycompany.org/shadoweconomy/section3_8.htm via www.librarycompany.org, Public Domain, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=151976878)