Ilyen példakép Lois Gibson, aki a világ egyik legismertebb bűnügyi rajzolója. Gyakran emlegetett, de forrással nem alátámasztott pletyka, hogy fiatal korában modellkedett. Ami azonban tény, hogy 1982-től évtizedeken át dolgozott a Houston Police Departmentnél, ahol munkája kifejezetten szexuális erőszak, gyilkosság és erőszakos bűncselekmények felderítéséhez kapcsolódott. Szakértelmét nem csak a rendőrség, hanem többek között az FBI is igénybe vette.
Az együttérzés vezeti a kezet
Több mint 750 sikeres azonosítás fűződik a nevéhez, sőt a Guiness Rekordok Könyvében is szerepelt mint a legtöbb bűnügy megoldásában közreműködő igazságügyi rajzoló. Fontos megjegyezni, hogy rajzai nem „szép portrék”, sokkal inkább funkcionális eszközök: felismerhető, nyomozásra alkalmas arcok.
Egy jó fantomkép sorsdöntő lehet a nyomozás során (Fotó: Getty Images)
Talán nem is gondolnánk, de az igazságügyi rajzolók szuperereje nem elsősorban a rajztudás, hanem az empátia, amellyel képesek az áldozatok szemével felidézni részleteket.
Kapcsolódó: 37 év után kiderült, mi volt a sorozatgyilkos Ted Bundy utolsó mondata a kivégzése előtt
Gibson azért ilyen hatékony, mert az úgynevezett traumainformált kommunikáció mestere. Időt ad az áldozatoknak, és érezteti velük, hogy a kontroll most már az ő kezükben van. Konkrét, testérzetekre és emléktöredékekre építő kérdéseket tesz fel, és együtt érez. Nem véletlen, hogy gyakran gyerekekkel és súlyosan traumatizált áldozatokkal is dolgozott.
A fantomrajzoló is áldozat volt
Gibson maga is szexuális erőszak áldozata volt fiatal lányként. Azt mondja, a rajzolás számára nem feldolgozás, hanem visszavétel. A kontroll, az igazság és a hatalom visszavétele. Többször nyilatkozta, hogy a rajz nem feltétlen bizonyíték, inkább egy küszöb, amit átlépve beindul az emlékezet, felismerések születnek és elkezdődhet a nyomozás.
Tudását igyekszik tovább is adni, tréningeket és képzéseket tart.
„A támadásomat eszközzé tettem, hogy igazságot szolgáltassak más áldozatoknak – mondja az oprah.com cikkében. – Úgy érzem, visszavágok annak az embernek, aki bántott. És mindazoknak, akik hozzá hasonlók. Ez erőt ad. Soha nem hittem volna, hogy erős lehetek. A rajzaimon keresztül hatalmam van gyilkosok és erőszaktevők felett.
Az a szenvedés, amit ő okozott, eszközzé vált számomra: így tudok együttérezni a tanúkkal, és rávenni őket, hogy előhívják az emlékeiket. Függője vagyok annak, hogy elkapjam a bűnözőket, és megállítsam azokat, akik szórakozásból bántanak másokat. Soha nem fogok nyugdíjba menni.”
