- Hol húzódik a határ a biztonságos kötődés és a túlzott ragaszkodás között?
- Milyen jelekből ismerhető fel a „tépőzáras kötődést”?
- Mit tehetünk szülőként anélkül, hogy eltávolodnánk a gyerekünktől?
A szakértők egyre gyakrabban használják a „tépőzáras gyerek” kifejezést azokra a gyerekekre, akik érzelmileg, mentálisan és fizikailag is nehezen tudnak elszakadni a szüleiktől.
Mit jelent a tépőzáras nevelés?
„Tépőzáras nevelésről akkor beszélünk, amikor a szülők fizikailag és érzelmileg is nagyon közel maradnak a gyerekeikhez” – mondta a HuffPostnak John Mayer klinikai pszichológus. „Ilyenkor a szülők gyakran már azelőtt közbelépnek és intézkednek a gyerek helyett, hogy a gyerek egyáltalán megélné a saját szükségleteit.”
Ez a szülő–gyerek dinamika többnyire szeretetből fakad, de valójában kevésbé a gondoskodásról és figyelemről szól, sokkal inkább a szorongó, túlzott bevonódásról, amely gátolja az önállóság fejlődését.
A biztonságos kötődés azt segíti, hogy a gyerek elég biztonságban érezze magát ahhoz, hogy önállóan felfedezze a világot. A tépőzáras nevelés viszont olyan szorosra húzza ezt a „láthatatlan kötelet”, hogy a felfedezés szinte lehetetlenné válik a szülő folyamatos jelenléte nélkül.
Kapcsolódó: 6 mondat, amit egy biztonságosan kötődő sosem mondana
Ebből tudhatjuk, hogy a gyerek túlságosan ragaszkodik
Honnan tudható, hogy egy gyerek egyszerűen csak közelségre vágyik, vagy már túlzott kötődéssel küzd? A szakértők az alábbi jeleket emelik ki.
Kattints a képekre és lapozd végig, mi a 6 leggyakoribb árulkodó jel!
Mit lehet tenni?
A szakértők hangsúlyozzák: a tépőzáras nevelés nem kudarc, hanem szeretetből fakadó működésmód. A változás kulcsa nem az eltávolodás, hanem, hogy a szülő fokozatosan teret ad a gyereknek: kevesebbet segít, több kérdez, és több bizalmat szavaz neki.
Kapcsolódó: Ez a 4 szabály segít, hogy válás után is érzelmileg stabilak maradjanak a gyerekek
Kiemelt kép: Getty Images
