Kanadai faluból a világ címlapjaira

1934 májusában, a világgazdasági válság legsötétebb napjaiban öt apró kislány született Ontarióban, egy Corbeil nevű faluban. Yvonne, Annette, Cécile, Émilie és Marie Dionne koraszülöttek voltak, együttes súlyuk alig haladta meg a hat kilót. A családnak, ahol már öt másik gyerek nevelkedett, esélye sem volt felkészülni a figyelemre, ami rájuk zúdult: a hír azonnal bejárta a világsajtót.

A nagy depresszió korszakában a Dionne-lányok lettek a remény szimbólumai.

Az amerikai tőzsde összeomlásával beköszöntött a nagy gazdasági világválság, ami széleskörű munkanélküliséget, szegénységet és nélkülözést hozott. A pesszimizmus Kanadába is átgyűrűzött, így aztán nem csoda, hogy az ikrek érkezése olyan volt, mint a remény fénysugara.

A világ tehát csodálta őket, és szinte azonnal birtokolni is akarta. A szülők kezéből hamar kicsúszott az irányítás. Bár az apa, Oliva Dionne eleinte beleegyezett a lányok szereplésébe a chicagói világkiállításon, hamarosan visszakozott.

Sztárok is látogatták a „baba állatkertet”

De már késő volt: az ontariói állam a gyerekek védelmére hivatkozva gyámság alá helyezte őket. Quintland néven külön intézményt hoztak létre a lányoknak, ahol napi többször is bemutatták őket a szenzációra éhes látogatóknak. Naponta akár 6000 ember is érkezett, hogy megnézze őket játék közben. Az érdeklődők ugyan nem fotózhattak, de a helyi turizmus rendkívüli mértékben fellendült.

A komplexum egyfajta „baba-állatkertként” működött. A látogatók között megfordult Amelia Earhart, Clark Gable, sőt még az angol királyi pár is. Az ötösikrek lettek a reklámipar új sztárjai: az arcukkal adtak el tejport, fogkrémet vagy babaruhát.

A Quintland-projekt több bevételt termelt, mint a Niagara-vízesés, becslések szerint Ontario állam évi 25 millió kanadai dollárt keresett rajtuk.

Az állam gyámsága alatt azonban a testvérek – néhány látogatást leszámítva – szinte semmilyen személyes kapcsolatot nem alakíthattak ki sem egymással, sem szüleikkel, sem a külvilággal. Oliva és Elzire Dionne gyerekfelügyeletért folytatott küzdelme eredménytelen volt. 

Az állítólagos „védelem” tehát valójában azt jelentette, hogy az ikrek kamerák és idegenek szemei előtt nőttek fel szeretet és szabadság nélkül. Megfigyelték, dokumentálták és irányították minden mozdulatukat, sőt, azt is előírták, hogy a nővérek nem kaphatnak ölelést, nehogy valakire kedvencként tekintsenek.

Az ötösikrek lettek a reklámipar új sztárjai: az arcukkal adtak el tejport, fogkrémet vagy babaruhát (Fotó: Transcendental Graphics/Getty Images)

Családegyesítés: idegenek között

1943-ban, kilenc évnyi küzdelem után a szülők végül visszakapták gyermekeiket, a kimaradt esztendőket azonban már nem lehetett pótolni, az érzelmi kár visszafordíthatatlan volt. A család egy hatalmas új házba költözött, ami „a legszomorúbb otthon volt, amit valaha ismertünk” – mondták hárman az ötöksikrek közül James Brough írónak, aki az 1965-ös We Were Five című könyvben a nővérek szemszögéből írta meg a történetüket.

A lányok elárulták, hogy édesanyjukat annyira kikészítette a hosszas felügyeleti joggal kapcsolatos vita, hogy olykor megütötte őket, amikor valami rosszat tettek. Elmondásuk szerint az apjuk szexuálisan is zaklatta őket, ezt azonban az otthon felnövő idősebb és fiatalabb testvérek tagadták.

Az ötösikrek 18 éves korukban elhagyták a családi otthont, hogy egy quebeci katolikus főiskolán tanuljanak. A következő évben Marie belépett egy zárdába, Yvonne pedig Montrealba költözött művészetet tanulni. Émilie 1954 májusában Marie nyomdokaiba lépett, és egy quebeci zárdába lépett.

A Dionne családot ért károk tartósak voltak, az ikrek életében válások, tragédiák, pszichés és anyagi nehézségek követték egymást.

Émilie 20 évesen halt meg epilepsziás roham következtében. Marie depresszióval küzdött és fiatalon, 36 évesen hunyt el. Cécile egy ponton a saját fiától is elidegenedett, aki eladta otthonát, majd eltűnt.

Az életben maradt három nővér perbe fogta a kanadai államot a jogtalan eljárások és a vagyonuk elherdálása miatt. 1998-ban 4 millió dolláros kártérítést kaptak, valamint hivatalos bocsánatkérést.

Az elrabolt gyerekkort senki nem adja vissza

„Mindenkire nehezteltem azért, ahogy felneveltek minket” – mondta Cécile az ötvenedik születésnapján adott interjúban. „A születésünk véletlenszerűsége miatt nem tekintettek minket embernek.”

Nem csoda, hogy 1997-ben a testvérek nyílt levelet tettek közzé az Iowában született McCaughey-hetesikrek szüleinek, amelyben saját életüket úgy írták le, mint „amelyet az ontariói kormányzat által elszenvedett kizsákmányolás tett tönkre”.

Figyelmeztették a szülőket, hogy ne kezeljék másképp az ikreket, mint a többi gyereket. „Az ikerszüléseket nem szabad összekeverni a szórakozással, és nem szabad lehetőséget adni arra, hogy terméket értékesítsenek velük.”

Ma már csak Annette él az öt testvér közül. A szülőházukból kialakított Dionne Quints Museum mára nemcsak turisztikai látványosság, hanem emlékeztető is egyben, hogy milyen tragikus következményekkel jár a gyerekek hírnév és pénz érdekében történő kizsákmányolása.

Kapcsolódó: A legkülönlegesebb ikrekből csak kettő létezik a világon

Kiemelt kép: Getty Images