Egyre gyakrabban hallunk, olvasunk az életközepi válságról: a jelenség persze már dédnagyanyáink korában is létezett, ám akkoriban közel sem beszéltek róla annyit, mint mostanában.

A kifejezés hallatán a negyvenes-ötvenes korosztály gyomra azonnal görcsbe rándul, és visszatérően felmerül a kérdés: már benne vagyok? Mit jelent ez, mire kéne figyelnem? Ez az életszakasz jelentős változásokkal jár: átalakul az önképünk és újra meg kell ismerni a testünket. A kattogó ízületek, befagyott váll, agyköd szavak egyre többször tűnnek fel az internetes keresőnkben.

Gyakran elgondolkodunk a saját identitásunkról is: kik vagyunk, vannak-e még céljaink, jóban tudunk-e lenni az új személyiségünkkel? Számos gyötrő kérdés felmerül tehát, amelyekre folyamatosan keressük a válaszokat.

Ma már nem ciki a válás

A családi életünket sem kíméli a középkor periódusa: a gyerekek lassan kirepülnek, és sokan meglepődve tapasztalják egy nap, hogy a házastársuk vadidegenné vált számukra. Negyven és hatvan év között minimum egyszer felmerül a párok mindkét tagjában, hogy vajon már csak a megszokás tartja őket össze vagy maradt még érzelem a kezdeti lángolásból.

Mi is írtunk már korábban a szürke válásról, amely globálisan hódít az ötven év felettiek körében. Hiszen – dédnagyanyánk korával szemben – ma már nem kell lehajtott fejjel közlekedni, ha a válás mellett döntünk. Felismerve saját boldogsága fontosságát egyre több ember teszi le a voksát az új élet mellett.

Igazi próbatétel tehát párkapcsolati szempontból is a középkorú életszakasz, ám nem törvényszerű, hogy a változás valaminek a végét jelentse. Ahol a párok nem a napi túlélésre játszanak, és nem okoz nehézséget egymás társaságában létezniük, ott érdemes új alapokra fektetni a párkapcsolatot.

5 kérdés, ami átlendíthet a házassági válságon

Az alábbi kérdések segíthetnek annak eldöntésében, hogy érdemes-e közösen tovább menni az úton, vagy jobb, ha elengedjük egymás kezét.

1. Mi a következő fejezet?

A családépítés évtizedei után újra felszabadul a párok ideje, általában ekkor történik az ominózus rácsodálkozás. Mit kezdünk a felszabadult energiával, mennyit fordítunk ebből a másikra?

Kapcsolódó: Csak szerepet játszik vagy őszinte? 4 jel, hogy a férjed valóban boldog a házasságban

Hasznos lehet, ha szabadon engedjük a fantáziánkat, itt az idő a közös álmodozásra. Képzeljük el, milyen lenne a közös életet 5 év múlva, ha bármi lehetséges lenne?

Kinek mi a következő álma? Költözés vidékre vagy világ körüli túra? Új hobbi, önkéntes munka, vagy akár egy új szakma?

Persze kiderülhet, hogy az elképzelések nem mindig összeegyeztethetők, de fontos, hogy beszéljünk róluk, hiszen a nagy fantáziálás során összeérhet az a két út.

A középkor párkapcsolati szempontból is kihívás, de közösen feloldhatók a konfliktusok (Fotó: Canva)

2. Milyen mintát mutatunk a gyerekeinknek?”

Rengeteg időt és energiát fordítunk arra, hogy miképp kommunikálunk a gyerekekkel, amikor még fiatalok. Arról viszont könnyedén elfeledkezünk, hogy a felnőtt utódok is figyelik a szüleiket, ugyanúgy mintát adnak nekik. A legfontosabb kérdések:

• Milyen párkapcsolati példát adunk tovább?
• Mit tanulnak tőlünk a konfliktuskezelésről, az intimitásról, az összetartozásról?

3. Milyen szerepem van a problémáinkban?

Önreflexió nélkül természetesen nem lehet megválaszolni ezt a kérdést, de középkorúként talán már van annyi önismeretünk, hogy belássuk: nem vagyunk tökéletesek. Néha elég egy-egy szokás megváltoztatása, hogy feloldódjon a feszültség.

Fontos, hogy időt szánjunk annak megválaszolására: milyen partnerek szeretnénk lenni, hogyan tudnánk hatékonyan együttműködni a hétköznapok során.

Emellett bátran beszéljünk a másikkal arról, hogy miben nehezítjük meg egymás életét, mi az, ami jobban ment három vagy huszonhárom éve.
Amiben jobbak lettünk, azt érdemes kiemelni, és ha lehet, tovább fejleszteni. Ha emlékeztetjük egymást a közös erősségekre, könnyebb lesz a továbblépés.

4. Megéri még?

Van annyi jó ebben a kapcsolatban, hogy együtt maradjunk – erre a kérdésre mindenki szeretne választ kapni, aki már régóta él párkapcsolatban. Természetes, hogy egy ponton mindig felmerül a számvetés ideje: eleget kapok a másiktól ahhoz, hogy elengedjem, amit nem kapok meg?

Jó ötlet megvizsgálni a kapcsolat egyes területeit (kommunikáció, érzelmek, célok, szex, hétköznapok), hogy kiderüljön, hol van szükség pótlásra. Ha nincs alapvető értékütközés, és megvannak az érzelmi alapok, nem tűnik olyan nagy veszteségnek elfogadni egymás tökéletlenségeit. Az intimitás szempontjából ez amúgy is feltétele egy jól működő párkapcsolatnak.

5. Szükségünk van segítségre?

Nem szükséges mindig kettesben megoldani a problémát, aki úgy gondolja, nyugodtan kérjen külső támogatást. Sok pár túl későn fordul szakemberhez, amikor már menthetetlen a kapcsolat. Első lépésként hasznos lehet otthon megvitatni a kérdést, így előjöhetnek olyan konfliktusok is, amelyekről addig nem beszéltünk.

Manapság sokféle eszközzel élhetnek a párok: egyéni tanácsadás, kapcsolati tréning vagy párterápia. Sokszor egy külső szemre van szükség ahhoz, hogy kellő távolságból közelítsünk meg egy problémát.

A közös múlt nem garancia

Az együtt töltött évek természetesen nem nyújtanak garanciát semmire, bármilyen szépek is voltak. A szeretet sem mindig elég, ha évekig elnyomtuk a vágyainkat, a sérelmeinket, a valódi kérdéseinket. A kapcsolat nem attól működik, hogy kitartunk mindenáron, hanem ha beépítjük az egyéni és közös változásainkat is.

Ezért időről időre még a legjobb partnerek is felteszik maguknak és egymásnak a kérdést: jelen vagyunk még ebben a kapcsolatban?

A középkori kapcsolati krízis tehát jelentheti valaminek a lezárást, de ugyanígy a folytatását is. Levetkőzhetjük a régi szerepeket, és felvehetünk újakat, a lényeg, hogy ne hagyjuk egymást az úton egyedül.

Unalmas már egyedül? Ne várd ölbe tett kézzel, hogy a nagy Ő bekopogtasson az ajtódon – küldj neki személyre szabott meghívót! A Nők Lapja és a Randivonal most közösen segít társra találni. Kattints a linkre, és készülj a randira!

Kiemelt kép: Canva