Ön vezeti az ország egyik legrégibb szimfonikus együttesét, a Soproni Liszt Ferenc Szimfonikus Zenekart. A közel 200 éves tradíció milyen kihívásokat és lehetőségeket rejt?
Tizenkét esztendeje irányíthatom az 1829-ben alapított zenekar munkáját, amely 1929 óta viseli Liszt Ferenc nevét, a zeneszerző itt adta első hangversenyét, hiszen az egykori Sopron vármegyében, Doborjánban született. Ez a két tény már önmagában is programot ad az együttesünknek, de fontos feladatunk még a régió kulturális alapellátása. Emellett mindig nagy öröm, ha külföldi meghívásokat kapunk, idén például ötödik alkalommal képviselhettük Liszt Ferenc szülőföldjét a Bayreuthi Ünnepi Játékok idején zajló koncertsorozatban Schlosskirchében, ahol idén Fanny Hensel-Mendelssohn és Felix Mendelssohn-Bartholdy műveit szólaltattuk meg.
Gyakran játszanak műveket női zeneszerzőktől?
Felix Mendelssohn nevét majd’ mindenki ismeri, a testvéréről azonban kevesen tudják, hogy komoly zenekari műveket komponált.
Ebben az évadban négy alkalommal utaztunk Németországba, és a szervezőiroda kifejezetten kérte, hogy minden koncerten tűzzünk műsorra női zeneszerzők által komponált műveket. A dolog hátterében álló társadalmi igény számomra már ismerős volt, mivel feleségem, Dr. Kóczán-Vörös Viola, a Soproni Egyetem Idegennyelvi Intézetének vezetője női írókról, női irodalomról, és ezen alkotások befogadástörténetéből írta doktori disszertációját. Egy-egy ilyen kiemelt koncert jó alkalom arra, hogy küzdjünk a nők által komponált remekművek megismeréséért, elfogadtatásáért.
Kóczán Péter karmester (Fotó: Győri Filharmonikus Zenekar)
Karmesterként milyen feladatok várnak ön a következő évadban?
Mivel karmesteri tanulmányaimat Bécsben végeztem, illetve bécsi zenekarokban is dolgoztam, a kétszáz éves Strauss-jubileum kapcsán több olyan fellépésem is lesz, amelyen a méltán népszerű keringőkirály csodálatos műveit vezényelhetem. Augusztus 23-án az igen kiváló Győri Filharmonikus Zenekarral újra a Fertőrákosi Barlangszínházban muzsikálunk. A soproni kollégákkal a már bejáratott helyszíneink mellett 2026-ban a Lipcsei Szimfonikus Zenekar meghívásának tehetünk eleget, és közösen Strauss- és Korngold-műveket adunk majd elő. De nagyon várom már azt is, hogy szeptember elején a Miskolci Szimfonikus Zenekar nagyszabású szabadtéri rendezvényén Szuperhős-zenékkel robbantsuk be az évadot.
Felsőrákosi Barlangszínház (Fotó: Győri Filharmonikus Zenekar)
A Fertőrákosi Barlangszínház atmoszférája egyedülálló. Önnek van olyan meghatározó emléke, ami valamelyik különleges koncerthelyszínhez kötődik?
Amikor fiatal zenészként egy nemzetközi ifjúsági zenekarral Luzern fölött a Rigi nevű hegy tetejére vittek fel bennünket. Mi egy nagy sátorban játszottunk, míg a közönség szabadtéren hallgatta a Bruckner-szimfóniákat. A Barlangszínházban pedig megélhetjük a természet erejét, ami az egykori kőfejtőben óriási termeket vájtak a sziklákba. Már a látvány is tovább mélyíti a műélvezetet.
Mi a tapasztalata, Strauss művei mit adnak az embereknek?
Johann Strauss zenéje, ami sokakban az újévi koncerttel kapcsolódott össze, igazi reményforrás, hogy a világ mégiscsak jó hely, ahol érdemes küzdenünk a magasabb célokért. Az előttünk járó generációk a klasszikusokat nem szívességből őrizték meg, hanem mert a zenét valódi értéknek érezték. A komolyzene megszólíthatja a mostani fiatalokat is, akik már a digitális világban nőttek fel, mert a sok átverés és műzene után végre minőségi, tartalmas dologgal találkozhatnak.
Írta: Pór Attila
Kiemelt kép: Győri Filharmonikus Zenekar
