Nemcsak Magyarország a tízmillió tökéletes szülő országa – világszinten is mindenki ért a gyerekneveléshez. Mégsem megy igazán jól a dolog. Legalábbis ma sem tűnik egyszerűnek jó fej, reziliens, a maga és környezete örömére élő gyereket nevelni.

Pedig az elmúlt évtizedekben folyamatosan váltották egymást a bombabiztos nevelési elvek és trendek.

A szigorú, tekintélyelvű nevelést, ahol a szülő szava törvény, épp szüleink generációja kezdte megkérdőjelezni. Csakhogy még ők sem tudtak elszakadni az „Amíg az én kenyeremet eszed…”, „Azért mert én azt mondtam!” és „Ha sírsz, kapsz egy pofont, hogy okod is legyen rá!” megközelítéstől. A 2010-es évektől aztán egyre inkább előtérbe került az úgynevezett gentle parenting, azaz a gyengéd szülőség.

Csak finoman

Ez az irányzat a gyerek érzelmi világára, elfogadásra, empátiára és párbeszédre épül. Célja, hogy a gyerek ne félelemből viselkedjen jól, hanem valódi belső motivációból igyekezzen együttműködni. Ebben a nevelési irányzatban nincs büntetés, nincs szigor, viszont van helyette végtelen türelem, határok nélküli elfogadás, és rengeteg beszélgetés.

Az elmélet szép, és sok gyereknél és családban remekül működik. Mégis sok szülő érzi úgy, hogy a gyakorlatban nem mindig olyan hatékony ez a megközelítés. A határok sokszor elmosódnak, a gyerek pedig pontosan tudja, hogy lehet kifárasztani vagy érzelmileg kicsit meggyűrni a szülőt, aki már maga is kimerült a folyamatos empátiától.

Eddig és ne tovább

És ahogy az már lenni szokott: tézisre itt az antitézis. A gyöngéd szülőségre válaszul megszületett a FAFO nevű nevelési irányzat, amit szókimondó angol eredetijéből magyarra úgy szelídíthetünk: „Csináld csak, majd tanulsz belőle.”

A FAFO-módszer alapelve, hogy a gyerek saját bőrén tanulja meg, mi történik, ha nem hallgat a figyelmeztetésekre. Elvileg itt sincs kiabálás, nincs dráma, viszont a következményeket a gyerek viseli.

A Wall Street Journal az alábbi példákkal szemlélteti ezt a szülői működésmódot: „Nem hoztad el az esőkabátod, pedig szóltam? Megázol, angyalom. Nem eszed meg a finom vacsorát? Jó étvágyat reggel. Már megint a földön hagytad a játékot? Keresd a kukában, ott lesz közvetlenül a lasagne alatt.”

A cél nem a bosszú, hanem az, hogy a gyerek megtanulja, hogy döntéseinek súlya van. Ez sok szülő számára felszabadító, mert megszűnik az állandó kontrollkényszer, és a felelősség – legalább részben – a gyerekre kerül.

Azoknak, akik a nyolcvanas-kilencvenes években voltak gyerekek, most összekacsintanak, mert nincs új a nap alatt. Az Y-generáció tagjai, vagyis az 1980 és 1995 között született millennialok javarészt még így nevelkedtek, és jó részük éppen ettől szeretné megkülönböztetni magát saját szülőségében.

Nemcsak mi nevelünk, gyerekeink is nevelnek minket (Fotó: Canva)

Szakemberek szerint

A The Independent által megkérdezett két amerikai szakértő eltérően vélekedik a módszerről. Dr. Terri Mortensen, floridai szülőcoach szerint a FAFO bár hasonlít a tekintélyelvű nevelésre, annál sokkal több humor és lazaság van benne. Ő úgy látja, hogy a mai szülők túlságosan félnek a következményektől, miközben a gyerekeknek épp ezekre van szükségük az önbizalom és a rugalmasság kialakulásához.

„Amikor mindentől megóvjuk a gyerekeket, nem tanulnak meg küzdeni, hibázni, újrakezdeni – vagyis élni” – fogalmazott. Szerinte már kisgyerekkorban is nagyon fontos, hogy

a gyerekek megtapasztalják tetteik következményeit, ha azok nem veszélyeztetik testi-lelki épségüket.

Ezzel szemben Dr. Ross Greene, gyermekpszichológus inkább a problémamegoldó szülőség híve. Úgy véli: a következmények nem oldanak meg semmit. Szerinte a viselkedési problémák mögött mindig mélyebb, meg nem oldott nehézségek állnak és szülőként ezeket kell megértenünk.

„Nem több következményre van szükség, hanem több megértésre” – fogalmaz. Szerinte a jó szülő felismeri, ha a gyerek nem tud teljesíteni egy elvárást, és nem büntet, hanem együtt dolgozik vele a megoldáson.

Egyensúly

A FAFO és a gentle parenting persze inkább két véglet. A legtöbb szülő valahol a kettő között találja meg saját útját, illetve a helyzet súlyosságától függően alkalmazza őket. Ráhagy, ha valamilyen apróságról van szó, de közbelép, ha a gyerek tél közepén papucsban készül kisétálni az ajtón.

Szülőként egyébként is mind arra törekszünk: nem a tökéletesség a cél, hanem a boldog és ilyen vagy olyan értelemben sikeres gyerek. Nincs olyan szülő, aki soha ne hibázna: érdemes arra törekedni, hogy olyan gyerekeket neveljünk, akik képesek tanulni a hibáikból, vállalni a döntéseik következményét, és fejlődni.

Ehhez pedig az kell, hogy mi magunk is ilyenek legyünk szülőként. Ne irányzatokhoz csatlakozzunk, hanem igyekezzünk önazonosan működni szülői szerepeinkben és ha valami nem működik, keressünk más megoldást. 

Kapcsolódó: 3 nevelési hiba, amit minden szülő elkövet

Kiemelt kép: Getty Images