A szülőség első éveiben minden a gondoskodásról szól – a nap huszonnégy órájában, szünet nélkül. De aztán valami megváltozik. A gyerek már nemcsak tőlünk tanul, hanem a világtól is. És ekkor jön a neheze: mikor kell segíteni, és mikor jobb, ha hátrébb lépünk? Mert bizony a legnagyobb szeretet néha nem az, ha odalépünk és megoldjuk a gyerek helyett a problémákat. Hanem az, hogy hagyjuk küzdeni. Nézni, ahogy csöpög a narancslé a pultra, miközben ő lelkesen próbálja megtölteni a poharát.
Vagy megállni egy játszótéren, és nem azonnal rohanni, amikor könnybe lábadt szemekkel néz ránk, mert valaki nem engedte fel elsőre a csúszdára. A szívünk ilyenkor összeszorul, az ösztön azt mondja: „segíts!”. De a közben arra is gondolunk: „jobb, ha maga intézi el.”
A mai szülők generációja példátlanul tudatos. Olvasunk, kérdezünk, közösségekhez csatlakozunk, nevelési elveket tanulunk. Mégis, egyvalami örök: a bizonytalanság. Honnan tudhatjuk, hogy éppen jól csináljuk? Hogy az a sok apró döntés, amit nap mint nap meghozunk – hagyjuk-e felmászni a mászókára, vagy inkább lebeszéljük, segítünk-e a háziban vagy sem – végül milyen emberré formálja majd őt?
Néha a legnagyobb szeretet is visszafoghatja gyermekünk fejlődését. Fontos szem előtt tartani, hogy nem arra kell rágörcsölni, hogy mit rontunk el. Hanem arra figyelni, hogyan lehetünk olyan biztos pontok a gyermekeink életében, akik nemcsak szeretnek, hanem bíznak is bennük. Mert ha mi bízunk bennük, ők is hinni fognak magukban. És talán ez a legnagyobb ajándék, amit egy szülő adhat.
3 jószándékú dolog, ami visszavetheti gyerekünket
Az Instagramon több mint 150 ezres követőtáborral rendelkező Parent Focus oldal szerint a legjobb szülő az, aki biztos pont – nem az, aki minden helyzetet azonnal megold. Mert az igazi szeretet néha azt jelenti: hátralépünk, és hagyjuk, hogy a gyermek maga tanulja meg, mire képes.
Az alábbi három, jó szándékból fakadó szülői viselkedés a leggyakoribb, amely végül épp azt akadályozza, amit építeni szeretnénk: az önbizalmat és az önállóságot.
Hagyjuk őket hibázni!
Néha a legjobb ajándék az, ha hagyjuk őket unatkozni, gondolkodni – és önállóan hibázni.
Kapcsolódó: 5 mérgező mondat, amit ne mondj a gyereknek, ha azt szeretnéd, hogy hallgasson rád
Miért fáj engedni, és miért fontos mégis? A szülői szeretet nem mindig a gondoskodó jelenlét formájában mutatkozik meg. Néha a legnagyobb szeretet az, ha bízunk bennük. Ha hagyjuk őket cselekedni, dönteni, hibázni.
Mert egyszer majd egyedül kell boldogulniuk a világban – és amit most megtapasztalnak, azt viszik majd magukkal. Az önállóság nem egyik napról a másikra alakul ki. De ha most engedjük őket próbálkozni, a jövőben magabiztosabb, önazonosabb és kiegyensúlyozottabb felnőtté válhatnak.
Kapcsolódó: 6 dolog, amire egy gyereknek szüksége van a sikeres felnőttkorhoz
Kiemelt kép: Pexels/Kampus Production
