I. György király udvarába 1726 végén érkezett a megdöbbentő hír, hogy egy, a Surrey megyei Godalmingban élő nő több tucat nyúlnak adott életet. A huszonöt éves, írni-olvasni nem tudó Mary nincstelen cselédlány volt, Joshua Toft szövetkészítő felesége, aki a beszámolók szerint augusztusban elvetélt, ám látszólag továbbra is várandósnak tűnt.

Szeptember végén azonban rejtélyes körülmények között egyszer csak vajúdni kezdett, melyet szomszédja, Mary Gill és anyósa, Ann Toft tanúkként is megerősítettek. Csakhogy Mary nem embergyermeket, hanem egy macskára hasonlító különös jószágot hozott a világra. 

Az orvosokat is megdöbbentette

A család végül úgy döntött, segítséget kér John Howardtól, Guildford szülészétől, aki másnap már meg is látogatta Maryt, de még ő sem volt felkészülve arra, ami a háznál fogadta. Állati testrészeket mutattak neki, melyeket állítólag Ann Toft vett ki Maryből az éjszaka folyamán, és másnap maga a doktor is újabb állati részeket segített világra hozni.

Howard a következő hónapban feljegyezte a látottakat, hogy Marynek először egy nyula majd egy macskája született, bár mindkettő hiányos állapotban, valamint hogy

egy nap alatt kilenc halott nyúlkölyköt is világra hozott. 

A szülész levélben kérte Anglia neves orvosainak, tudósainak és titkárainak szakértő segítségét. György király két embert küldetett, Nathaniel St. Andrét, a király svájci sebész-anatómusát, és Samuel Molyneux-t, a walesi herceg titkárát, hogy vizsgálják ki alaposabban a történteket.

Csakhogy a megoldásra váró tényeknél gyorsabban terjedtek a pletykák, és a nyúlszületéseknek hamar híre ment. Mary valóságos hírességgé vált, ezért Godalmingból Guildfordba költöztették, hogy John Howard felügyelete alatt további vizsgálatokat is elvégezzenek rajta. 

Nyulat csempésztek a hálószobájába

November 15-én St. André és Molyneux is megérkezett Howard guildfordi otthonába, amikor értesültek róla, Mary már a tizenötödik nyulat is világra hozta – nem egyet az orvosok jelenlétében. Bár az állatok boncolása arra engedett következtetni, hogy azok nem Mary méhében fejlődtek ki, St. André töretlenül hitt a természetfeletti születések valódiságában.

A nyúldarabokat Londonba vitte, hogy megmutassa a királynak és a walesi hercegnek is, melynek nyomán I. György további vizsgálatot rendelt el és Cyriacus Ahlers német sebészt is Guildfordba vezényelte. Ahlers is szemtanúja volt a szürreális eseményeknek, mégis kétségbe vonta a történet hitelességét.

Saját szemével vizsgálta meg és boncolta fel a nyulakat, melyek gyomrában szénát, szalmát és kukoricamaradványokat talált.

A sebész november 21-én jelentette a királynak, hogy csalásra gyanakszik, és azt feltételezte, Mary Toft és John Howard összejátszottak az átverésben. Végül Mary Toftot egyenesen Londonba szállították, ahol több orvos is megvizsgálta, de annak ellenére, hogy csalásnak tartották az ügyet, a vélemények továbbra is megoszlottak a jelenlévők között.

Mary ezt követően nem hozott világra újabb maradványokat, ugyanakkor vajúdásnak tűnő fájdalmai sem szűntek meg. Egy nap azonban, az éj leple alatt egy szolga surrant be a nő szobájába: rajtakapták, amint egy nyulat próbált becsempészni Mary-hez. A tetten ért férfi később bevallotta, Mary sógornője kérte tőle, hogy a legkisebb nyulat, amit talál, juttassa el a Londonban tartózkodó cselédlánynak. 

Kapcsolódó: A böjtölő lányok nem csak Nagy-Britanniában okoztak megrökönyödést. De vajon szentek voltak vagy csalók?

Így járt túl Mary az orvosok eszén

Végül december 7-én, miután Sir Richard Manningham megfenyegette, hogy fájdalmas kísérleti műtétet hajt végre rajta, Mary színt vallott: elárulta, hogy halott nyulakat helyezett fel a testébe, úgy „szülte” meg őket az orvosok előtt. Vallomásában hol egy titokzatos idegent, az orgonista feleségét, az anyósát vagy magát John Howard szülészt vádolta.

December 9-én Mary Toftot már hírhedt, aljas csalónak bélyegezte a sajtó, és tettéért a Bridewell börtönbe zárták, ahol még a börtönőrök is hasznot húztak jelenlétéből – pénzért mutogatták a kíváncsi tömegeknek. 

A godlimenti bölcsek tanácskozása, 1726. december. Művész: William Hogarth (Fotó: Heritage Art/Heritage Images/Getty Images)

A hihetetlen eset nyomot hagyott a korabeli orvostudományon, a felvilágosult közösség megszégyenülve állt a példátlan szenzáció előtt, amely még sokáig beszédtémát szolgáltatott a közvélemény számára. Mary Toft ráadásul szerencsétlen módon időzítette vallomását, mellyel rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta St. Andrét.

A királyi orvos mindössze négy nappal korábban, december 3-án adta ki negyvenoldalas szakértő beszámolóját A Short Narrative of an Extraordinary Delivery of Rabbets (Egy rendkívüli nyúlszülés rövid története) címmel, melyben részletesen, kétkedés nélkül számolt be az eseményekről.

Kezdetben anyai benyomásnak hitték 

Az értekezésből egyébként Mary magyarázatára is fény derült, mely szerint 1726 áprilisában egy mezőn dolgozott, amikor megriadt egy arra járó nyúltól. Ő és egy másik asszony is utána futottak, de végül nem sikerült kézre keríteniük. Ugyanazon az estén aztán különös álmot látott.

Egy mezőn ült, ölében azzal a nyúllal, melyet nem tudott elkapni, másnap pedig már betegen és gyengén ébredt. Elmondása szerint ettől fogva több mint három hónapon át erősen kívánta a nyúlhúst is, de mivel nagyon szegények voltak, nem engedhették meg maguknak. Az orvosi szakértők úgy vélték, ha St. André nem volt bűnrészes a csalásban – bár volt, aki ezt gondolta róla – valószínűleg Mary álma győzte meg a dolgok ellenkezőjéről. 

Kapcsolódó: Billy Tipton kettős élete – a híres zenészről halálakor derült ki a hatalmas titok.

A korban népszerű elméletként fogadták el az anyai benyomás gondolatát, ezzel magyarázták ugyanis a születési rendellenességeket és a veleszületett betegségek eredetét. Az elmélet szerint a várandós nőt érő behatások, az anya érzelmi ingerei mind befolyásolhatják a magzat fejlődését, sőt, mentális problémákat, például depressziót vagy skizofréniát is okozhatnak. A leghíresebb ilyen példa Joseph Merrick úgynevezett Elefántember esete, mely kapcsán Merrick önéletrajzi elbeszélésében az alábbiakat rögzítette.

„A deformitásomat az okozta, hogy anyám megijedt egy elefánttól; az utcán sétált, amikor egy állatfelvonulás haladt el mellette, és hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy megnézze őket. Sajnos őt az elefánt lába alá lökték, ami nagyon megijesztette; mivel ez a terhesség alatt történt, ez okozta az én torzulásomat.”

Inkább ejtették az ügyet

Miután fény derült a megtévesztésre, az orvosi szakma Anglia-szerte gúny tárgyává vált. Az, hogy egy írástudatlan cselédlány csőbe húzta a neves orvosokat, bizalmatlanságot és élénk vitát keltett, főként mivel a rohamosan fejlődő tudomány egyre inkább az orvosokra bízta a felsőbb osztályok ellátását. A női bábákat sokan már egy letűnt kor eszközeinek tartották, de Mary Toft esete újra felszította a tudomány és a régi hagyományok között húzódó ellentéteket.

St. André elvesztette a királyi udvar támogatását, és páciensei is elpártoltak tőle.

Végül Londontól távol, egy southamptoni szegényházban halt meg, de John Howardnak is felelnie kellett. A vádak ellenére végül ejtették az ellene indított pert, így továbbra is megbecsült személy maradt Guildfordban. 

Ami Mary Toftot illeti, ellene is ejtették a vádakat, mivel az ügy további tárgyalása még nagyobb felháborodást és nem utolsósorban kellemetlenséget okozott volna a hatóságoknak. Bűnössége miatt csupán néhány hónapot töltött börtönben, ezt követően pedig szabadon visszatérhetett otthonába. Az, hogy miért merészkedett ilyen messzire a megtévesztésben, sosem derült ki, de I. György király korát ismerve talán nem is olyan nehéz ezt megválaszolni.

Európában évszázadokon át komoly pénzösszegekért mutogattak látványosságként torzszülötteket, és bár Mary Toft csalása végül megbukott – vagyis nem tett szert mesés vagyonra – egy ideig mégis kuriózumként vonzotta a kíváncsi tekinteteket. A fertőzésveszélyes trükk ellenére Mary Toft egészsége csodával határos módon nem szenvedett maradandó károsodást. 1763. január 13-án hunyt el, 62 évesen, gyászjelentését a londoni újságok a nemesek és államférfiak nevei mellett közölték.

Kapcsolódó: Ma is virul a szörnycirkusz műfaja, lehet, hogy te magad is nézője vagy!

Kiemelt kép: Wikimedia Commons; noklapja.hu