Az esztergomi autógyártó vállalat szakértők segítségével három évvel ezelőtt azt járták körbe, hogy az agresszió, a türelmetlenség egyre több problémát okoz az utakon. Tavaly a megkülönböztető jelzést használó járművekre fókuszáltak. Idén a bizonytalan vezetőket segítenék.

Bízzunk a képességeinkben!

Sokan rossz oktató, baleset vagy más ijesztő közlekedési élmény miatt nem mernek volán mögé ülni. Mások kistelepülésen szerezték meg a jogosítványt, és félnek a nagyvárosi forgalomtól. De akadnak bőven olyanok is, akik a rutintalanság miatt szoronganak, ha vezetniük kell. Ezeknek a sofőröknek a jó hír az, hogy minél több tapasztalatot szereznek az utakon, annál magabiztosabbak lesznek.

– Ha szükségesnek érezzük, használjuk bátran a T betűt! Ha nincs kint, akkor egy-egy helyzet, például a lefulladás vagy a lassabb elindulás a lámpánál csak feleslegesen okoz feszültségeket. Ha a gyengeséget vagy a bizonytalanságot eltitkoljuk, előbb vagy utóbb úgyis előjön, és nagyobb bajt okozhat, mintha felhívjuk rá a figyelmet– magyarázza Csörgő László, Drivingcamp vezető trénere, aki szerint azzal sem szabad foglalkozni, hogy a mögöttünk lévő autó milyen sebességgel megy.

Persze, fontos felvenni a forgalom ritmusát, de annál, hogy mi túl óvatosan közlekedünk, sokkal nagyobb baj, ha a másik sofőr le akar minket tolni az útról, ezért nem tartja a követési távolságot. Csak azért, mert ő siet, ne vállaljunk olyan tempót, amit már nem tudunk magabiztosan kezelni, mert olyan szituációba, esetleg gyorshajtásba sodródhatunk, amely szabályszegést, vagy akár veszélyhelyzetet teremthet.

Zerkovitz Dávid közlekedéspszichológus arra mutat rá, hogy a szorongást és annak ellentétét is tanuljuk. Ezért fontos, hogy bízzunk a képességeinkben és abban a tudásban, amelyet a jogosítvány megszerzése során összeszedtünk.

Mindenki volt kezdő

Az, hogy az utakon kevesebb legyen a bizonytalan sofőr, a rutinosabb autóstársak felelőssége is, hiszen az ő heves reakcióik szintén kitermelik azokat a vezetőket, akik számára minden, volán mögött töltött perc görcsös szenvedéssé válik.

– A tapasztalt vezetők gyakran azt érzékeltetik a kezdőkkel, hogy ők ebihalak a cápák között, kevesebbet érnek, gyengék. Pedig aki átvehette a jogosítványt, arról feltételezhetjük, hogy tud vezetni – mondja Zerkovitz Dávid.

– Ha kezdővel találkozunk, sokkal többet tehetünk mindannyiunkért, ha beengedjük, segítjük, hogy mielőbb megszerezze azt az önbizalmat, amelyre szükség van a közutakon.

Csörgő László ezt azzal egészítené ki, hogy az empátia a tapasztalt autósoknak is hasznára válik.

‒ Ne legyünk önkéntes rendőrök, és nem kell minden helyzetet túlragoznunk, hiszen mi is hibázhatunk, és mi is voltunk kezdők. Ráadásul ha feszültek vagyunk, például egy tanuló vagy rutintalan sofőr miatt, az a végtagjainkon keresztül átterjed az autóra is. Így sokkal nagyobb erőhatásokat viszünk át a kormányra, váltóra ‒ mondja.

‒ Gyakran előfordul, hogy a családtag, barát, élettárs a friss jogosítványt szerző embertől is azt várja el, hogy ugyanolyan lendülettel, önbizalommal vezessen, mint amit ő magának tíz vagy akár húsz év alatt alakított ki. Pedig a tapasztalatszerzés folyamatát nem lehet lespórolni. A pozitív visszajelzés sokat segít. Ezért ahelyett, hogy letörnénk az önbizalmát annak, aki fontos nekünk, inkább biztassuk és bátorítsuk.

Kiemelt kép és fotók: Magyar Suzuki