Vajon mi vezethette a késő középkor józan flamand kereskedővárosában élő Boscht, hogy a legsötétebb rémálmok világába kalauzolja nézőjét? Mi lehetett az oka annak, hogy démonok, sátánfajzatok, torz figurák, leírhatatlan bestiák mellett a legkülönbözőbb bűnök fogságában vergődő meztelen emberi alakok sokaságával népesítette be nagy műgonddal festett tábláit (táblaképeit)? Hogyan járulhatott ehhez hozzá az erkölcsi kérdésekben kérlelhetetlennek tartott katolikus egyház? Hogy lehetséges az, hogy minden királyok legkatolikusabbja, II. Fülöp 1574-ben Bosch több művét is megvásárolta, sőt nagy becsben tartva, csak a legkitüntetettebb udvari embereinek és látogatóinak mutatta meg? És kik lehettek e művek megrendelői? Vajon titkos szekta vagy mélyen vallásos testvérület tagja volt e különös alkotó?
Bosch életművének több fontos darabja is látható a Szépművészeti Múzeum július közepéig nyitva tartó tárlatán, amely nemcsak Közép-Európa valaha volt legnagyobb kiállítása Bosch műveiből és művészetéről, de a teljes nemzetközi múzeumi világot tekintve is az elmúlt fél évszázad egyik legjelentősebb Bosch-tárlatának ígérkezik. A kiállítás azokat az örök emberi témákat járja körül, amelyeket Bosch oly eredeti módon, enigmatikus képi nyelvezettel fogalmazott meg a művein: az erény és a bűn közötti választás, a hit és az igazság kérdései, a vágyak korlátlan megélése és féken tartása vagy az emberi lét szellemi minőségének kérdése. A mester saját kezű festményei és rajzai mellett a kiállításon az életmű előzményeihez kapcsolódó alkotások, továbbá műhelyének és követőinek legjellegzetesebb remekművei is láthatók, köztük a mester egyik főműve a párizsi Louvre-ból kölcsönzött, Bolondok hajója című festmény.
Hieronymus Bosch, aki élete nagy részét ’s-Hertogenboschban, a Piactéren álló házában és annak környékén töltötte, számos vallásos körmenet, farsangi felvonulás, hercegi ceremónia szemtanúja lehetett. Megfordult ezeken a város valamennyi lakója: tehetős polgárok és kétkezi munkások, szerzetesek és apácák, zenészek és mutatványosok, valamint a társadalom peremén élő koldusok, csalók, sarlatánok. Bosch sajátos nézőpontból tekintett az emberre: a tárgyilagos jellemzés vagy az idealizálás helyett az emberi természet árnyoldalát, a gyarlóságokat és a bűnt ábrázolta humoros megközelítésben. Moralizáló műveivel görbe tükröt tartott a néző elé.
A Bolondok hajója bal szárnya volt a töredékes formában fennmaradt Vándor-triptichonnak, amely a korabeli világi társadalom romlottságát állította pellengérre. Művén a hajó az instabil földi lét allegóriája, amely – mihaszna utasaival a fedélzetén – a megsemmisülés felé halad: aki helyet foglalt rajta, vidám énekszóval, leendő sorsáról mit sem tudva hajózhatott a pokol felé.
Bolondok hajója – Emblematikus remekmű a Szépművészeti Múzeum Bosch-kiállításán (x)
Bolondok hajója – Emblematikus remekmű a Szépművészeti Múzeum Bosch-kiállításán (x)
A Louvre-ból érkezett, Bolondok hajója című táblakép mulatozókkal teli csónakot ábrázol, amelyhez úszó alakok közelítenek. A hajóorr bal felé néz, a csónak távolodik az egykori triptichon elveszett középképétől, és a néző megszokott olvasásirányával ellentétesen, jobbról bal felé halad. Kormányrúdjaként egy nagy kanál szolgál, árbócaként pedig egy fa, amelynek tetején egy bagoly lakik, az északi hagyományban a gonoszság erőinek baljós madara. A fa aljánál nagy, kerek palacsinta, a farsangi búcsúk eledele lóg, amelynek két oldalán egy szerzetes és egy apáca ül tátott. Az ivászat mindenhol jelen van. A csónak oldalán borhűtő lóg, a hátuljában pedig egy hordót látunk. Egy másik apáca kancsóval támad egy férfira. Az egyik úszó alak kupát szorongat, egy másik pedig poharat hord a fején. A legfontosabb szereplő azonban a jelmezes bolond, aki szintén bort kortyol egy kupából, miközben egy ágon ücsörög a hordó felett. Hagyományos öltözetét szamárfül díszíti. A bolondok hajójának kapitány nélküli útját a bomlás és a féktelenség kíséri, végállomása pedig az enyészet és a kárhozat.
Menny és pokol között
Hieronymus Bosch rejtélyes világa
Szépművészeti Múzeum
2022. április 9. – július 17.
