Németország északnyugati csücskében járunk, ahol minden feltétel adott a pihenéshez, töltődéshez. Lábunk előtt a tenger, a homok, az iszap szinte kínálja a lehetőséget, hogy belegyalogoljunk. A szél fújja a hajunkat, már pattanhatunk is szörfdeszkára. Aki inkább meditálni szeretne, az egy jó teával a kezében merülhet el gondolataiban, hogy maga mögött hagyhassa a stresszes hétköznapokat. Ebben az alsó-szászországi országrészben egyetlen utazás alatt lehetünk sárban tapicskoló gyermekek, tengerparton sétáló romantikus lelkek, széllel küzdő sportolók, kilométereket halmozó túrázók és kifinomult gasztro ínyencek. Ostfriesland az Északi-tengerpartján elterülő szárazföldből, hét lakott és öt lakatlan szigetből áll. A régió kapujában, Leer városa mellett a katonás sorban álló szélerőművek, a régi szélmalmok és a híres fríz tehenek fogadják az ide érkezőket. Nem véletlen, hogy oly népszerű errefelé minden, ami tejből készül. A szárazföldön felszolgált Ostfriesen-torta gazdag tejszínben, a szigeteken fogyasztott tejberizst bogyós gyümölcsökkel kínálják.
Barangolás a tea hazájában
Éppen az lehet ebben a vidékben izgalmas számunkra, ha még nem fedeztük fel eddig, hogy új arcát mutatja a tengerparti világnak. Leertől északkeletre találni a világrekorder suurhuseni ferde tornyot, amely még a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült, és ezen a környéken található a legtöbb templomi orgona is. A part mentén aprótéglás épületek,színes világítótornyok, burjánzó hortenziabokrok jellemzik a hangulatos halászfalvakat, mint Ditzum vagyGreetsiel és az olyan sokszínű kikötő-és kereskedővárosokat, mint Emden vagy Norden. Lakosaik a frízek leszármazottainak tekintik magukat, akiknek a szomszédos Hollandiában és a dán határ közelében élnek rokonaik. Büszkék arra, hogy már a korai középkorban szabad választásokat tartottak, s arra is, hogy a híres teaceremóniájuk köré még ma is leül a keletfríz család apraja-nagyja. Ki gondolná, hogy egyetlen keletfríz lakos 300 liter teát fogyaszt el évente, megelőzve ezzel az angolokat? Talán a számnál sokkal érdekesebb, hogy csakis Kluntjesszel (kandiscukorral) és tejszínnel, szigorú fogyasztási szabályok alapján isszák a fekete teákból készült keveréket.
Mocsártúrák
Kevés olyan turisztikai hely van, ahol nincs autós közlekedés, itt pedig ebben az élményben is részünk lehet. A szárazföld mellett az igazi kikapcsolódást a Watt-tenger és a szigetek jelentik: az apály-dagály jelenségnek köszönhetően az eltűnő víz helyén mocsaras terület marad, ahová mi is bemehetünk túravezetővel. Az élővilág egyedülálló, ahogy az élmény is, amikor Baltrum szigetére megérkezünk sárosan a szárazföldről. A szigetek többsége autómentes, s van olyan hely, ahol a kerékpárt sem használják. Norderney az egykori hannoveri királyi család kedvenc szigete volt, és olyan művészeké, mint Heinrich Heine. A tengerpart mentén húzódó homokos dűnék egyszer csak zöldbe borulnak, sóvirágok, füvek, bokrok, majd lombhullató és örökzöld növények is tarkítják a tájat. Kiépített kerékpár- és gyalogutakon tehetjük próbára erőnket, és kerülhetünk közel a természethez. A szigeteken bárki részesülhet a Thalasso-terápiában, amelynek a legfontosabb összetevője egy séta a homokban, miközben a tenger habja a lábunkat simogatja, és a fújdogáló szél körbeölel bennünket.
Az Élet sója blog (www.eletsoja.hu) írói bejárták és fotózták a vidéket, blogjukon részletesen beszámolnak útjukról.
Szöveg: Bagó Tünde
