—————–SZPONZORÁLT TARTALOM———————-

Mindig is rendszeres része volt a sport az életednek?

Sokáig táncoltam, egészen a gimnázium végéig. A dzsessz-balett elég jó alapot adott, jót tett a tartásomnak, és noha már nyilván nem úgy nézek ki, mint akkor, de máig látom a testemen, hogy mennyire a meghatározta a tánc, például a lábam formáját. Egyébként sakkoztam is, ugyanúgy sportorvoshoz kellett menni versenyek előtt, mint másoknak! 

Tudjuk, hogy milyen fontos a rendszeres mozgás a testnek. Mit adott még ezen kívül?

A sport a szociális készségeim fejlődésében is nagy szerepet játszott. Az, hogy együtt, egymásra figyelve edzettünk, sokat változtatott rajtam. És persze az is rengeteget adott, hogy ki kellett állnunk a színpadra. A dzsessz-balett előtt nagyon izgulós voltam, de aztán szépen nőtt a magabiztosságom, hiszen emberek előtt kellett szerepelnem. Szóval szerintem nagyon fontos, hogy a rendszeres sportot már gyerekkorban elkezdjük, és az is számít, hogy milyen ágat választunk, mert a megfelelő sport nagyon jót tud tenni az emberrel.

A középiskola végén abbahagytad a táncot. Mikor jött el az az időszak, amikor tudatosan, az egészségmegőrzés érdekében sportoltál?

Sokáig modellkedtem, viszont szerintem akkor volt legkevésbé jelen a sport az életemben, de amikor az ember fiatal, nem is kell különösebben tenni azért, hogy jól nézzen ki.

Alapvetően nagyon lusta ember vagyok, de egy idő után be kellett látnom, hogy bizonyos életkor felett az nem opció, hogy nem mozog rendszeresen az ember, egyszerűen szükség van rá. Nálam is az utóbbi években jött el, hogy realizáltam: ami húszévesen még adott volt, az már nincs ingyen, tenni kell érte. Elég nehezen találtam meg azt a mozgásformát, ami tetszik is, leköt és szívesen csinálom is, de szerencsére az is meglett.

Ha te is nehezen találod a mozgásformát, tesztünk segít! Töltsd ki és nyerj! 

És mi lett ez a mozgásforma, hogy találtál rá végül?

Ez bizony a futás. Persze nem magamtól vettem rá magam, hanem az akkori munkahelyem közreműködésével. Egy olyan cégnél dolgoztam, amelyik sportversenyeket is szervezett, és egyszer csak felmerült, hogy ki tudná megmozgatni a női közönséget? És olyan logikusnak tűnt számukra, hogy itt van Nóri, sok női követővel, akkor Nóri menjen el futni. Én csak forgattam a szemem, hogy na köszi. Meghirdettünk egy eseményt, amin profi sportolók segítségével lehetett elkezdeni futni. Ez egy ingyenes program volt, azokkal a nőkkel futottunk, akik erre eljöttek. Én addig nem tudtam futni, nem is szerettem futni, soha nem gondoltam arra, hogy valaha futni fogok.

Akkor honnan merítettél hozzá erőt, motivációd?

Igen sokat segített a dologban, hogy mivel én szerveztem az eseményt, muszáj volt ott lennem (nevet). Pedig hányszor ellógtam volna az edzéseket szívem szerint! Dehát nem volt mese, jelen kellett lennem, viszont ez vitt előre.

Valamilyen általánosan alkalmazható motivációs tippet tudnál adni azoknak, akiknek nem muszáj megjelenni egy edzésen?

Szerintem a hozzám hasonló lustaságoknak, akik nem szeretnek felállni a kanapéról, jó motiváció lehet, ha együtt végez valamilyen sportot másokkal. Nem kell, hogy ez a futás legyen, a lényeg, hogy többen végezzük, mert akkor lehet egymást húzni, lelkesíteni. A végén soha nem bánja meg az ember.

Mit ad a futás neked konkrétan? 

Nem azt szeretem benne, amikor felöltözök és kimegyek futni, nem is azt, amikor csinálom (fú, azt sokszor nagyon nem szeretem), hanem a végén, amikor tusolok, és érzem, hogy felpezsdül a testem, a vérem! Annyira jóleső érzés azt mondani, hogy igen, ma is megcsináltam! Azóta már versenyeken is részt vettem, sőt, félmaratonon is. Nagyon intenzíven azért nem csinálom, de rendszeresen futok.

Szerinted mi a legjobb dolog a futásban?

Az, hogy mindig kéznél van. Ez egy négyévszakos sport, csak tudni kell, mit viseljünk attól függően, hogy milyen az időjárás. És hát nem kellenek hozzá drága eszközök sem, elég egy jó sportcipő és a megfelelő ruházat. Télen amúgy inkább szeretek edzőteremben futni futógépen, de mivel ez most nem adott, így marad a kültér. Elég enyhe ez a tél, úgyhogy az időjárás nem lehet kifogás.

Mit tanácsolsz azoknak, akik újrakezdőként vagy akár teljesen a kezdő szintről indulva úgy döntenek, hogy végre sportolásra adják a fejüket?

Mindegy, hogy futásról vagy más sportról van szó, kezdjük kicsiben. Elég egy kis kocogás a ház körül, aztán majd apránként lehet növelni a kitűzött célt. Nekem az például bejött, hogy mindig csak egy picivel növeltem a távot, például száz méterrel, aztán kétszázzal. Tehát a fokozatosság nagyon fontos. És számítanak az apróságok, hogy például ne lifttel menj fel aznap, hanem gyalogolj. Ne menj mindenhová autóval, sétálj többet. Szinte észrevétlenül be tudunk csempészni jó szokásokat a rosszak helyett.

A futáson kívül milyen sportokat próbáltál ki?

Most már egy ideje futó lány vagyok, de az F&F fotózás miatt megismerkedhetem  eddig nem próbált sportokkal is. Például az otthoni edzéssel és a jógával. At otthoni edzés számomra a legnagyobb kihívás, mert mindig azt gondoltam, hogy ahhoz, hogy valaki otthon eddzen, egy csomó mindenre, például különböző súlyzókra van szükség. Aztán rájöttem, hogy persze egy két alap dolog jól jöhet, mint egy matrac és mondjuk egy izzadtságot elvezető anyagú sportruha, de úgy nagyon másra nincs is szükség, hiszen szinte minden megvan otthon, csak kreatívan kell tekinteni a bútorokra és a különböző tárgyakra. Ha jól használjuk, az internet hatalmas segítség lehet abban, hogy ihletet szerezzünk, mit eddzünk otthon. Azt szokták mondani, az az ideális, ha az ember minden nap fél órát mozog. De nem kell valami különleges dologra gondolni, már az is elég, ha kezdetnek csak napi szinten átmozgatjuk magunkat, akár az iskolai tornaórákról ismert gyakorlatokkal

És hogy tetszett a jóga?

Igazán gyönyörű és lélekszépítő mozgásforma. Még csak párszor próbáltam és nem is voltam túlságosan ügyes benne, mindig kellett az oktató segítsége. De ez az egyik lényege a jógának, ez egy folyamatos gyakorlás. Nagyon látványos mozgásforma. Ha valaki csak azért nem próbálta eddig, mert csak unalmas nyújtózkodásnak látja, akkor annak azt üzenem, hogy nem szabad alábecsülni, nekem már csak a fotózás végére olyan izomlázam lett a jógától, hogy két napig alig bírtam megmozdulni. Ha valaki másfajta sporttal keveri, az egyszerűen szuper. Olyan helyeken mozgat meg, amikről nem is tudtuk, hogy van ott izmunk. Otthon is tudjuk gyakorolni, bár szerintem ezt csak akkor, ha már ismerjük az ászanákat, kezdőként fontos, hogy oktatóval induljunk neki.

Szerinted van olyan általános tanács, amiből mindenki motivációt meríthet?

Mindenki számára más ad motivációt, mindenki más miatt kezd sportolni. Van, aki azért, mert egyszer csak úgy érzi, hogy ez nem mehet tovább, fel kell állni a kanapéról, mert érzi, hogy nehéz, lomha és nehezebben indul a reggele. Aki korábban rendszeresen sportolt, az talán könnyebben vissza tud rázódni. Az tudja szerintem leginkább előrevinni az embert, amikor elkezdi látni a fejlődést. Először nem lesz nagyon látványos, két hét futás után az ember még nem fog jobban kinézni, de már fel tud úgy menni a lépcsőn, hogy ne fulladjon ki. Ez már nagy előrelépés, ami erőt ad. Nekem az volt a módszerem, hogy versenyeztettem magam. Megnéztem, bírok-e egy emeletet, aztán kettőt stb.

És fontos a türelem!

Aki eddig nem mozgott, de most nekiindul, annak azt kell észben tartani, hogy türelmesnek kell lenni. Ne adjuk fel a harmadik alkalom után, csak azért, mert még nem érezzük a fejlődést. Nemcsak arról van szó, hogy ki hogy nézünk ki, hogy hogy áll rajtunk a farmernadrág. Ezek persze jó velejárói a sportnak, de nem ez a lényeg, hanem hogy felfogjuk, hogy ez a mi testünk, és csak egy egészségünk van. Ha valamire, akkor erre talán jó volt a járványhelyzet, hogy többen rádöbbentek, hogy milyen fontos az egészség, hogy tenni kell a testünkért. Mert nem vehetjük készpénznek, hogy mindig ott van ugrásra készen.