„Most is szenvedéllyel kell játszanom!” (X)

Közel négy évtizede már játszott az akkori Nemzeti Színház Rómeó és Júlia előadásában, de a közelgő nemzetis premierben már nem a Capuleteket erősíti. A Montague családfőt alakító Rubold Ödön szavai az apai szenvedélyről.

Nem először szerepel Shakespeare tragédiájában. Milyen színpadi emlékei vannak a Rómeó és Júliáról?

Sík Ferenc, a Nemzeti Színház egykori főrendezője vitte színre Shakespeare művét 1983-ban, amelyben Tybaltot játszottam. Remek előadás volt, hatalmas sikerrel ment. Csodálatos színészgárda játszott benne, érdemes felidézni: Júlia szerepét Kubik Anna, Peremartoni Krisztina és Kováts Adél játszotta, Rómeót Kalocsay Miklós, Mácsai Pál és Funtek Frigyes, Lőrinc barát pedig Őze Lajos volt, akitől később átvette Sinkovits Imre. Ez a feldolgozás többek között arról hírestül el, hogy a Mercutiót alakító Bubik Istvánnal volt egy nagyjából tizenöt perces vívójelenetünk. Pintér Tamás „Oroszlán” volt a koreográfus, és két hónapig csak a fegyverfogatással foglalkoztunk. Bubikkal kicsit csalódottak voltunk, hogy nem mi kaptuk Rómeó szerepét, de Oroszlán azzal vigasztalt minket: „Babák, ez itt a Tybalt és Mercutió című darab.” Ha úgy vesszük, amikor ez a két szereplő meghal, utána már csak a siralom és a tragédia jön. Velünk vége volt a sziporkáknak…

Galéria | 11 kép

„Most is szenvedéllyel kell játszanom!” (X)

„Most is szenvedéllyel kell játszanom!” (X)

Fotó megosztása:

 

A mostani nemzeti színházi előadásban éppen ekkor lép színre Montague-ként.

Illetve Vidnyánszky Attila rendezésében a veronai családfő mellett én játszom a minden epizodisták álomszerepét: a Patikáriust. De a lényegi változás valóban az, hogy 37 év elteltével átálltam a Capuletektől a Montague-khoz. Nem nagy szerep, de mégiscsak ő a két család közötti konfliktus egyik kiindulópontja, a több évtizedes szenvedélyes gyűlölet okozója. Vagyis nekem ugyanolyan szenvedéllyel kell játszanom, csak éppen a másik „térfélen”. Ráadásul beleértem ebbe a szerepbe, hiszen én is családapa lettem, és pontosan tudom, milyen érzés aggódó szülőnek lenni.

Montague engesztelést hoz az előadás végén. Bölcs családfő?

Inkább megtört. Miután meghal a felesége, aki nem bírja elviselni a tudatot, hogy a gyermekét száműzték, és ott hever előtte kiterítve a fia – egy normális ember élete ilyenkor tulajdonképpen véget ér. Lelkileg talán nem lehet innen felállni. Ha nem is megterhelő ez színészként, de mindenképpen igénybe veszi az ember szívét-lelkét. De a megpróbáltatások nélkül nem is lenne igazi a hivatásunk.

Szöveg: Lukácsy György

Rómeó és Júlia plakátfotózás: https://www.facebook.com/watch/?v=374528013921693