Oltásellenesség, klímaváltozás- és holokauszttagadás, laposföldhit, kreacionizmus, és még sorolhatnánk a valóság elutasításának megannyi más, egyre népszerűbb formáját. De mi a jelenség mozgatórugója?
A tudományos megállapítások elutasításának mindig volt egy masszív tábora. Charles Darwin evolúciós elméletét 1859 óta folyamatos támadások érik, legutóbb, 2006-ban, ötszáz tudós írt alá egy nyilatkozatot, melyben az elmélettel kapcsolatos kifogásaikat hangoztatták. A denializmus, azaz a valóságtagadás különböző formái más és más következményekkel járnak, az oltásellenesség emberéletekbe kerül, a klímaváltozás tagadása pedig akadályokat gördít a klímavédelem elé, így a belátható jövőben okoz majd egyre nagyobb problémákat. Az új koronavírus létezését – a folyamatosan özönlő, tragikus statisztikák ellenére is – egyre többen utasítják el, mondván, az csak egy globális átverés, Bill Gates hoaxa.
Kételkedem, tehát vagyok
A kételkedés és tagadás az emberi természet része. Ha közelebbről szemügyre vennénk, mindannyiunk életében találhatnánk legalább egy olyan elemet, amiből kiderülne, nem vagyunk képesek szembenézni a szomorú valósággal. Fontos lenne azonban megérteni, mi a gyökere a jelenségnek. Keith Kahn-Harris, a University of London szociológus kutatója Denial: The Unspeakable Truth (Tagadás: A kimondhatatlan igazság) című könyvében arról ír, hogy a denializmus ellen sem az állítások tételes cáfolata, sem képviselőik hiteltelenítése, sem jogi lépések nem használnak.
A tagadás ugyanis nem a tudomány elutasításából ered, hanem az illető egy alternatív tudományt épít, és arra törekszik, hogy tudományos mércével is elfogadtassa nézeteit, leváltva az uralkodó, többségi világnézetet. A denialista forradalmár bátor, eredeti gondolkodónak tartja magát, akit el akar söpörni a szűk látókörű, konformista tömeg.
Ha nem tudom, nem fáj
Kahn-Harris szerint a tagadás mögött azonban valójában az a vágyunk húzódik meg, hogy azt szeretnénk, valami ne legyen igaz. Valami, amit kényelmetlennek érzünk – méghogy az ember a majomtól származik! –, mert szembemegy mindazzal, amit hinni akarunk magunkról és a világról. Az emberi élet tele van kemény tényekkel, amelyeket nem könnyű elfogadni, amelyekkel kényelmetlen együtt élni, kezdve a legfájdalmasabb igazsággal, miszerint előbb-utóbb mindannyian meghalunk.
A tagadás így bujkálás az igazság elől. A tagadók egy szebb igazságot építenek, amit kényelmesebbnek éreznek, amelyben az ember isteni eredetű, életét nem fenyegetik veszélyes járványok, és mindannyian halhatatlanok vagyunk.
Azért nehéz vitába szállni velük, mert ők nem az igazság ellenségeinek látják magukat, éppen ellenkezőleg: meggyőződésük, hogy náluk van a valódi, magasabb rendű igazság, amit mi, többiek nem vagyunk képesek felfogni vagy befogadni. Ugyanakkor a tagadó igyekszik mindenáron elkerülni a kényelmetlen igazsággal való szembesülést. A vásárlásmániás eldugja a hitelkártyája egyenlegéről érkező értesítőket, mert így azt hazudhatja magának, hogy nincs vele semmi probléma. A férj dugdossa a neje elől az üres sörösüvegeket, mert ha azok nincsenek szem előtt, akkor ő nem alkoholista. A feleség pedig úgy tesz, mintha nem venné észre a férje viselkedésében az árulkodó jeleket arról, hogy szeretője van. A „ha nem tudom, nem fáj” a mottója a megcsalt feleségnek ugyanúgy, mint a klímatagadónak.
Másrészről a denializmus törekvés egy alternatív valóság kiépítésére, mert a tudományos konszenzus által elfogadott igazság valami olyan értéket fenyeget, amit az illető nagy becsben tart. Az ezotériahívő például nem tud megbirkózni egy olyan világgal, ami bonyolult, számára felfoghatatlan elvek mentén működik, ezért olyan alternatív világnézetet választ, ahol minden pofonegyszerű, és semmi nem történik véletlenül, mindennek megvan az oka. Az oltásellenes pedig olyan világban akar hinni, ahol nem fenyegetik halálos járványok, ahol a természet csak szivárványt és madárdalt tartogat számára, és minden betegség meggyógyítható akár egy ártalmatlan, semmilyen mellékhatást nem okozó cukorbogyóval.
Kockázatok és mellékhatások nélkül
A klímatagadóktól az újjászületés elméletének híveiig mindenki egy olyan alternatív sztorin dolgozik, amiben őszintén hisz, és ami megnyugvással szolgál számára, amire szüksége van ahhoz, hogy folytatni tudja az életét. A klímatagadók azt akarják hinni, hogy minden a legnagyobb rendben van úgy, ahogy van, semmit nem kell az életmódunkon változtatni, minden mehet tovább úgy, ahogy eddig. Azt remélik, a világot úgy is át lehet alakítani, hogy nekünk közben egy fikarcnyit sem kell változnunk. Ez egy gyönyörű idea, csak sajnos nem igaz, mert minden tettünk kockázatokkal és mellékhatásokkal jár együtt.
És persze jócskán akadnak a klímaváltozást tagadók között olyan egyének és intézmények is, akik és amelyek tudatos dezinformációval igyekeznek káoszt és ellentmondást teremteni, mert ez szolgálja az anyagi érdekeiket.
Gondoljunk csak vissza, a dohányipar hogyan próbálta évtizedekig eltitkolni a dohányzás és a tüdőrák közötti kapcsolatot! A hetvenes évek közepétől több mint húsz éven át a dohánycégek egymással összejátszva tagadták, hogy a cigaretta bármilyen betegséget okozna, mert így akarták életben tartani a multimillió dolláros bizniszüket.
Az internet megjelenésével pedig jócskán megnőtt annak a virtuális szappanosládának a mérete, amire az elfogadott igazságokat tagadók felkapaszkodhatnak, és híveket szerezhetnek maguknak. Az online térben meg jelenő vélemények és ellentmondások kakofóniája ma bárkit arra késztethet, hogy kétségbe vonja azt is, amit biztosan, kétséget kizáróan tudunk a világról. A denializmus ma nagy sikerrel ébreszt kétséget szinte minden igazsággal szemben. Eljutottunk oda, amikor már nem is szükséges a részletes érvelés, a rendszerezett tagadás sem, elég csupán az ösztönökre hatni, utalni arra, hogy valami nem igaz – fake news! –, és mindenki úgy láthatja a világot, ahogy neki tetszik.
Fotó: Getty Images
