Első könyvét név nélkül küldte el egy kiadónak, hogy népszerűsége ne befolyásolja az ítéletüket.
A skandináv krimik túlzsúfolt mezőnyéből a 60 éves Jo Nesbø regényei kiemelkednek nemcsak minőségük, de még a hideg, fagyos, depresszív skandináv tájhoz képest is meglepően sötét hangvételük miatt is. A volt labdarúgó-tehetség, majd rocksztár Nesbø sorra írja a jobbnál jobb sztorikat Harry Hole nyomozóról, az oslói rendőrség cinikus, alkoholista detektívjéről, aki egyszerre önsorsrontó és rombol le mindent maga körül. Hole mindig elkapja az emberét, ám a könyv végére valahogy mindig sikerül valami visszafordíthatatlan kárt tennie magában is: akaratán kívül a halálát okozza annak, akit a legjobban szeret, függővé válik az ópiumtól, vagy elveszti egy ujját.
Popkulturális sztár lett
Amikor Jo Nesbø tizenéves kora elején járt, pánikroham tört rá. Éppen lemenőben volt a nap Moldéban, a Norvégia nyugati partján fekvő kisvárosban, s a lakásban, ahol a szüleivel és két fiútestvérével élt, csend honolt. Hirtelen nem tudott másra gondolni, csak a halálra, ahogy koporsóban fekszik a föld alatt, csapdába esve. Odaszaladt az apjához, Perhez, felébresztette a délutáni szunyókálásból, és megkérdezte tőle, mi történik, amikor meghalunk. „Tényleg tudni akarod?” – kérdezte az apja, s amikor a fiú ragaszkodott a válaszhoz, annyit mondott: „Minden elsötétül.”
Talán ez az emlék is hozzásegítette, hogy sokoldalúan legyen képes eljátszani a műfaj szabályaival és hagyományaival. Szerinte onnan jön e képessége, hogy gyerekkorában hallotta apját és a rokonait újra és újra elmesélni ugyanazokat a történeteket. Történetmesélőként ezt tekinti iskolájának, ilyenkor ugyanis soha nem a poén volt a lényeg, hanem az, hogy valaki miként építette fel a történetet a csattanóig. Ma pedig egy vagyont fizetnek neki, hogy azt csinálja, ami amúgy is természetesen jön belőle.
Harry Hole történeteiből 2019-ig több mint 45 millió kelt el világszerte, és 50 nyelvre fordították le őket. Ő a szerzője a Doktor Proktor pukipora című humoros gyerekregénynek is. A Fejvadászok című, 2008-as regényéből készült film pedig Norvégiában a valaha volt legnagyobb jegybevételt hozta. Nesbøt irodalmi sikerei az ország első nemzetközi popkulturális sztárjává tették. Könyveit meglepően kevés kritika éri, olyannyira, hogy még azok az intézmények sem támadják, amelyeket nem kezel különösebb tisztelettel a regényeiben, például az oslói rendőrség nyomozói is imádnak Nesbøt olvasni.
Apák bűnei nyomában
Regényei az apa-fiú kapcsolatnak is jobbára a problémás, sötét oldalát villantják fel: megkérdőjelezhető apaság, apai önfeláldozás, gyilkosság az eltitkolt apaság miatt, nemi erőszakkal elért apaság. Legutolsó regényében, a Késben azért kell meghalnia Harry Hole élete szerelmének, Rakelnek, mert a gyilkos így bünteti azért, hogy a felesége eltitkolta előle: nem tőle, hanem Holétól van a gyereke.
A Leopárdban pedig Harry apjával, a rákban szenvedő Olavval ismerkedünk meg, akit ugyan szeret a főhős, de soha nem tud hozzá közel kerülni. Harry Olav hangját hallja, amint próbálja meggyőzni, hogy adja fel a harcot. A Fiúban pedig a főhős bosszút áll azokon, akik az apját rávették a korrupcióra, s ez a regénye az apja bűneiért való vezekléseként értelmezhető.
A második világháború alatt ugyanis Nesbø apja 19 évesen önkéntesként harcolt Norvégia német megszállóinak oldalán a keleti fronton, Leningrád mellett. Úgy gondolta, a szovjetek nagyobb veszélyt jelentenek Norvégiára, mint a nácik. A háború után a norvég bíróság három év börtönre ítélte Per Nesbøt.
Apja önkéntes részvétele a nácizmusban, úgy tűnik, mintha ugyanannyira kísértené Nesbøt, mint amennyire tüzeli a fantáziáját. Már fiatalon megtanulta, hogy az embernek minden szemszögből szemügyre kell venni a dolgokat. Per Nesbø, aki 1994-ben halt meg rákban (Jo egyik öccse is rákban halt meg 52 éves korában), gyakran felidézte háborús kalandjait a fiainak, minden szégyenkezés nélkül. Az arca minden alkalommal felragyogott, amikor történetmesélő üzemmódba kapcsolt.
És apja sztorijai sorra utat találtak Nesbø könyveibe, a leningrádi norvég náci önkéntesek például a Vörösbegyben szerepelnek, ahol a szerző többnyire együttérzéssel ír róluk, mint akiknek két rossz közül kellett választani, és inkább vállalták a kockázatot, hogy rossz döntést hoznak, semmint hogy gyáván éljenek, mint a csendes többség.
Élethazugságok nélkül
Amikor Per Nesbø kijött a börtönből, nehezen talált munkát, s végül egy irodaszereket gyártó cégnél helyezkedett el. Saját lábra akart azonban állni, így konyhai eszközöket kezdett forgalmazni. Az üzlet nem ment jól, úszott az adósságban, mégsem jelentett magáncsődöt, mert úgy érezte, a háborúban játszott szerepe szükségessé tette, hogy mindenáron kielégítse hitelezőinek követeléseit.
Nesbø becsülte apját azért, amiért ilyen sztoikus nyugalommal törődött bele sorsába, még ha ez azt is jelentette, hogy le kellett mondania álmai házának megépítéséről, s egész életüket egy kis lakásban élték le feleségével, Kirstennel. Kirsten, Jo anyja könyvtárosként dolgozott, megvetette férjét ezen döntéséért. Egyszer, amikor Jo még kicsi volt, anyja elvitte őt és két testvérét Leningrádba, apja azonban nem tartott velük, mert még egy kirándulás erejéig sem akart visszatérni a Szovjetunióba.
Nesbø szerint apja őszinte ember volt, aki sosem keresett kifogásokat a döntéseiért. Az a típus volt, aki nem engedte meg magának az Ibsen által A vadkacsában leírt, élethazugságoknak nevezett luxust, vagyis azokat a kényelmes illúziókat, amelyek segítenek az embernek abban, hogy el tudja viselni az életét.
Regényei nagyon nem hasonlítanak a többi skandináv krimire. Amíg a műfaj többi detektívje általában tipikus hős, Harry Hole hatékonysága kimondottan az amoralitásában rejlik, és inkább antihősnek tekinthető. Könyvei sikerének egyik titka, hogy filmszerűen mesél: leír egy helyszínt, majd szünetet tart, s utána átugrik a következő helyszínre. Úgy gondolkodik, mint egy forgatókönyvíró, nem mint egy szépíró: a cselekményt fontosabbnak tartja a cizellált mondatoknál. Az is gyakran előfordul, hogy a tárgyat egyszerűen kihagyja a mondatból, hogy ezzel is gyorsítsa a tempót.
Bármibe kezd, sikeres
Középiskolás éveiben Nesbø hanyagolta a tanulmányait, és csak a focira koncentrált. Sztárjátékos volt 17 évesen, amikor leigazolta a norvég topcsapat, a Molde FK. 18 évesen ő nyerte a legjobb junior játékos címét a Norvég Kupában. Térdsérülése azonban kettétörte karrierjét, ahhoz pedig nem voltak elég jók a jegyei, hogy főiskolára menjen.
Ezért jelentkezett a légierőhöz, s egy évet töltött adminisztratív pozícióban Norvégia egy magányos, északi csücskében. Amíg ott volt, felkészült egy üzleti iskolai felvételire, szabadidejében pedig gitározott és zenét hallgatott. Miután felvették a bergeni Norvég Közgazdasági Egyetemre, közben dolgozott taxisként, gyári melósként és matrózként is.
Diploma után évekig volt pénzügyi elemző Oslóban, éjszaka pedig gitáros-énekes egy norvég rockbandában, a Di Derrében, amivel 1996-ban elnyerték a legmagasabb norvég kulturális díjat, a Gammlenget. Nesbø ma is úgy jellemzi a krimi műfaját, hogy az „az irodalom punkrockja”.
Első regénye, a Denevérember 1997-ben jelent meg. Két hét alatt írta egy ausztráliai vakáción. Sosem volt a krimik rajongója, csak azért választotta ezt a műfajt, mert egyszerűbbnek tűnt, mint megírni az önéletrajzát a rocksztárként élt életéről, amit egy könyvkiadó barátja kért tőle.
Jelenleg egyedül él egy kétszintes lakásban Oslo előkelőnek számító negyedében, Majorstuenben. Kocsija nincs, biciklivel jár, mert Oslo központjában egy autó csak problémát jelentene. Van egy 20 éves lánya, Selma, aki a közelében él az anyjával. Interjúiban se a lányáról, se annak anyjáról nem beszél, mondván, nem szeretik a refl ektorfényt.
Az irodája a lakása felső szintjén van; íróasztala mellett mindig áll egy elektromos gitár. Lelkes hegymászó hírében áll, otthon is van egy mászófala. Általában kapucnis pulóvert, farmert és bakancsot hord, regényeit pedig át- és átszövik a rockzenei utalások: Harry Holét néha egy gyilkosság megfejtésében is segíti punk-rock műveltsége.
A múlt után vágyik
Interjúiban néha megemlíti, hogy soha nem olyan dolgokra vágyik, amik a jövőben várnak rá, hanem azokra, amik a múltban voltak. Imádja az amerikai film noirt, és mielőtt leír egy jelenetet, maga elé képzeli azt egy filmvásznon.
Nesbø szerint az ördög attól függően változtatja az alakját, hogy éppen ki néz rá. Di Derre nevű zenekarával a mai napig vállal fellépéseket. Született exhibicionista, s amikor leül megírni egy új regényt, soha nem az jár a fejében, hogy tele kell írnia 500 oldalt, hanem az: ha kész van, elküldheti a kiadónak, és az emberek elolvasnak minden nyavalyás betűt, amit leírt. Majd odalépnek hozzá az utcán, megrázzák a kezét, és autogramot kérnek tőle.
Akik ismerik, azt tartják róla, emberfeletti versenyszellem mozgatja, és soha semmiben nem akar veszíteni. Azt mondja, a legtöbb siker az életében könnyen jött, nem kellett nagyon megdolgoznia érte. A hegymászás az egyetlen, amiért megszenvedett, ugyanis erős tériszonya van, vagyis le kellett győznie a félelmét.
A cikk eredetileg a Nők Lapja Psziché 2020/2. lapszámában jelent meg.
(Fotók: Getty Images)
