A karácsonyi ajándék külön naprendszer az ajándékok univerzumában. Drága legyen, vagy valami apróság? Meglepetés, vagy pontos paraméterekkel leadott rendelés? Tárgy vagy élmény? Jó lesz 27-én is, amikor elkezdődnek a leárazások?
Igyekeztünk személyes történeteken keresztül feltérképezni a trendeket, és miközben eljutottunk a csillivillitől azokig, akiknek egy télikabát lenne a vágyuk, azon is elgondolkoztunk, hogyan is van az, hogy sokaknál az évek múlásával az ajándékok jelentősége egyre inkább eltörpül az együtt töltött idő fontossága mellett.
Ajándék felnőtteknek: különkiadás
Nomen est omen – Karácsony Nagy Adrienn imádja a szeretet ünnepét mindenestől, ajándékokkal, díszekkel, fényekkel, tervezéssel, vásárlással együtt, és mindennek meg is adja a módját. Egy Sopronhoz közeli településen él, és szerinte az elmúlt években könnyebb lett az ajándékvásárlás. Egyrészt leegyszerűsítik a dolgunkat az online boltok, másrészt ma már annyira szép holmikat kínálnak az üzletek, hogy akár kisebb értékű darabokból is szép ajándékcsomagokat tudunk összeállítani.
Karácsony Nagy Adrienn
– Hétéves ikreimet év közben nem kényeztetjük el, de ilyenkor kapnak egy-egy nagyobb értékű játékot, valami olyasmit, amit gyűjtenek, a fiam általában legót, a lányom Barbie-t – meséli. – A férjem kicsit fanyarul áll a karácsonyi hercehurcához, úgyhogy őt többek között Grincs-figurás apróságokkal lepem meg.
Rokonok, barátok, a gyerekek pedagógusai is kapnak tőlünk valamit, de még a cicánk is. A nehezebb sorsú embertársaimra is gondolok: a Mikulásgyárnak is készítek csomagot, és idén a gyermekotthonok is felkerültek a térképemre. Ami engem illet, én már hat-hét éve legót kérek, mégpedig a felnőtteknek szóló karácsonyi különkiadást, amely a szokásosnál kisebb alkotóelemekből áll.
Az évek során volt már a csomagban manóklubház, karácsonyi főutca, villamos, alpesi téli házikó és a Mikulás műhelye is. Ezt mindig együtt vesszük meg, és nem bánom, hogy nem meglepetés, mert a mai napig megdobban a szívem, ha egy ekkora dobozt emelhetek le a polcról, hiszen gyerekkoromban ez nem adatott meg. Magam csomagolom be és teszem a fa alá, de tényleg úgy örülök neki, mintha az angyalok hozták volna. Az ünnep után egy hétig bíbelődöm az építéssel, a gyerekek pedig boldogan segédkeznek.
Mondanunk sem kell, hogy Adrienn a lakást is imádja díszbe öltöztetni. Komplett Diótörő-, angyal-, manó-, rénszarvas-, hóember- és karácsonyfa-kollekciók várják, hogy emeljék az ünnep fényét, és amikor kollekciókról beszélünk, harminc-negyven darabos gyűjteményeket értünk alatta. Természetesen az udvarra is kültéri díszek és karácsonyi díszkivilágítás kerül.
Tojáslikőr és kerámia – DIY javaslatok
Amikor a kolléganőimmel az ajándékozásról beszélgetünk, sok jobbnál jobb élményajándék kerül szóba, amelyek nagyon trendik, ráadásul a szeretteinkkel közösen töltött időről is szólhatnak. Ilyen lehet egy városi séta, egy kézművesworkshop, egy főzőtanfolyam, egy szabadulószobás kaland, mozi- vagy színházjegy, múzeumi belépő, de az is, hogy a család elutazik együtt, akár az ünnepek idejére.
Szigeti Hajni sógornőjének cukormentes házi mogyorókrémje remekül sikerült az egyik évben, de náluk a szépen becsomagolt kézműves tojáslikőr, limoncello vagy lekvár is sláger. Hajni a nagymamájától többször is azt kérte karácsonyra, hogy süssön le kacsamájat zsírban. Az ajándékot már december elején megkapták, és igencsak segített az ünnepi ráhangolódásban, hogy egy hónapig minden reggel ezt a mennyei mannát kenhették a pirítósukra.
Lami Juli, a Nők Lapja újságírója saját kerámiákat készít ajándékba
Lami Julit egy születésnapi meglepetés indította el egy új úton, amely számára a karácsonyi ajándékozás kérdését is megoldotta. Mindig is szeretett kézműveskedni, az ajándékba kapott kerámia-tanfolyamon pedig megérezte: ez őt teljesen beszippantja. Mára ott tart, hogy – a kemence kivételével – otthonra is beszerzett minden alapanyagot és eszközt, és a tanára meg a művészellátó üzlet és a ChatGPT tanácsai alapján maga keveri ki a festékeit.
– Nem kis „matekozással” jár megtervezni, mikor tudok a kerámiával foglalkozni, és mikorra készül el egy mű – mondja. – Már kikísérleteztem, hogy amíg a kislányom edzésen van, huszonhét perc alatt el tudok készíteni egy tálat, de ez még csak a nyers állapot.
A száradás három hétig tart, majd kétszeri kiégetés következik: egyszer nyersen, egyszer pedig mázzal együtt. Ráadásul az úgynevezett bérégetés elég drága, tehát akkor éri meg beindítani a kemencét, amikor tele tudom pakolni. Összességében legalább három hét, mire egy ajándék kikerül a kezem közül.
Merthogy Juli ajándékba szánja a műveit. Neki magának már nincs szüksége újabb tárgyakra, de a kerámiázás annyira boldogító! Ha karácsonyi meglepetés lehet a művekből, azzal mindenki nyer – szám szerint tizennégyen. Juli sokat kísérletezik, irodalomtanár édesapja számára például olyan tálat készített, amelybe betűkből egy idézetet nyomott Kosztolányi Dezső Halotti beszéd című verséből („Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék!”).
Jártában-keltében is azt figyeli, miből válhat jó alapanyag, mostanában például a selyemakác izgatja: mi lenne, ha a levél lenyomata díszítené a legújabb munkáit?
„Lehet fürdőszobánk?”
A szegedi Suhai Niki történetét olvasóink már megismerhették az egyik októberi lapszámunkban. Fullanyuuuu névre keresztelt, országos mozgalma elsősorban bántalmazó kapcsolatból menekülő nőknek és gyerekeknek igyekszik segíteni. „Mellesleg” adományokat gyűjt és oszt szét, ezért őt is megkérdeztem, mire van a legnagyobb szüksége, igénye a nehezebb sorban élő családoknak.
Suhai Niki
– Az édesanyáknak nagyon fáj, hogy a gyerekükkel való közös sütés egyáltalán nem olyan magától értetődő, mint a tehetősebb családokban. Ezért a legújabb adománytoborzó plakátjainkon sütemények hozzávalóit gyűjtjük. Úgy is állítjuk össze az ajándékcsomagokat, hogy a bennük található összetevőkből kijöjjön egy adag sütemény.
Mi egyébként már öt éve azért kampányolunk, hogy ha észreveszed, hogy a szomszédod fázik vagy éhes, vigyél neki egy tányér meleg ételt. És látom a változást: egyre többen fordulnak odafigyelőn, segítő szándékkal az embertársaik felé.
Bangó Annamáriával is Niki kötött össze. Annamária azt meséli, Niki és a közössége szó szerint a haláltól mentette meg őket, ugyanis sem tüzelőre, sem élelmiszerre nem futotta. Ami másnak természetes, nekik elérhetetlen álom.
Mások jóindulatából lett mosógépük, porszívójuk, ami számukra felbecsülhetetlen értékű. Mint ahogy az a dinoszauruszos fogkefe is, amelyet egy adományozótól kaptak, hiszen maguktól soha nem vettek volna ilyen díszes darabot, csak a legegyszerűbbet, legsimábbat.
– Sajnos sokszor le kell mosnom a kisfiam arcáról a mosolyt, és azt mondanom, hogy a Jézuska ezt vagy azt nem fogja tudni elhozni neki – mondja Annamária. – Saját házban élünk, ahová nincs bekötve a víz. A kisfiam a következőt kérte a negyedik születésnapján: „Anya, lehet nekünk is fürdőszobánk?” Ez az egyik legfájdalmasabb dolog, amikor egy anya mindent meg akar adni a gyermekének, de nem képes rá.
Annamária közmunkás, nem nagyon megy szabadságra meg táppénzre, csak ha a kisfia beteg. Azt mondja, esze ágában sincs úgy kérni, hogy ő maga nem tesz a saját boldogulásáért. Sokat tanult a jótékonyság erejéről, például már ő is továbbajándékozza a kisfia kinőtt ruháit. Azt vallja, hogy jobb adni, mint kapni.
Az anyaotthon „angyalkái”
Ahogy múlnak az évek, a vágy, hogy kapjunk, egyre inkább átadja a helyét az adás örömének. Hasonló történhetett Gyalog-Szőke Zsófi jógaoktatóval is, aki már tizenkét éve gondoskodik egy vidéki anyaotthon gyerekeinek karácsonyi öröméről.
– Korábban, máshol már részt vettem ilyen akciókban, majd a látóterembe került ez az otthon, és arra gondoltam, mi lenne, ha itt immár én szervezném meg, hogy minden gyereknek jusson karácsonyi ajándék. Először kicsit izgultam, vajon képes leszek-e teljesíteni huszonöt gyerek kívánságát. De szerencsére hamar kiépült körülöttem a barátokból, ismerősökből álló hálózat.
Zsófi az otthon egyik munkatársától kapja meg a gyerekektől összegyűjtött leveleket, amelyekben a kívánságaikról írnak, ő pedig továbbítja ezeket az „angyalkáinak”.
Idén harmincöt gyerek vágyait igyekeznek teljesíteni az olajozottan működő rendszer szerint, amelyet Zsófi kidolgozott. Sőt, ma már az anyukákat is meglepik egy-egy ajándékcsomaggal.
Táblázatok, e-mailek, átadópontok: tulajdonképpen nem ördöngösség megszervezni mindezt, ha van hozzá szív és akarat.
Gyalog-Szőke Zsófi
És hogy miket kérnek az anyaotthonban élő gyerekek?
– Az édesség kivétel nélkül szerepel a listákon, és játékok is, sokszor azok, amik éppen a tévéreklámokban futnak. Ami viszont nagyon megdöbbentett az idén, az az, hogy olyan tételek is megjelentek a kívánságok között, amikkel egy ideális világban egy gyereknek alapból rendelkeznie kellene: csizma, melegítőnadrág, télikabát.
Bár nem várjuk el, hogy az „angyalkák” körülbelül tízezer forintnál többet költsenek ajándékokra, valahogyan igyekszünk ezeket a nagyobb értékű holmikat is előteremteni. Egy kamasz fiú nemrég több éven keresztül télikabátot kért, mégpedig egy bizonyos márkájút, de a kérés jelentősen meghaladta az erre szánt kereteket. Míg nemrég egy „angyalkánk” azt kérte, hadd ismerje meg egy kicsit jobban a fiút, majd elhatározta, hogy megveszi neki a kabátot.
Zsófi boldog, hogy adhat, a legnagyobb öröme pedig az, hogy néhány „angyalkáját” azért veszítette el, mert ők saját adományozó rendszert kezdtek el működtetni. Úgy látja, nagyon sok a jó szándékú ember, akinek kitelik az idejéből, energiájából, pénzéből az, hogy másoknak segítsen, és ma már meg is keresi ennek lehetőségét.
Kapcsolódó: 3 egyszerű és filléres gasztroajándék a fa alá
Fotó: Adobe, Németh Gabriella, családi archívum
