Jó tíz éve még őrült luxusnak éreztem a könyvek újraolvasását. Meg voltam győződve róla, hogy túl sok a jó könyv, amely arra vár, hogy elolvassam, az életem ezzel szemben túl rövid ahhoz, hogy mindegyikre sort keríthessek.
Aztán úgy alakult, hogy át kellett rendeznünk a lakást. Halmokban álltak a cuccaink mindenfelé, köztük a valamikori könyvespolcunk és a rajta sorakozó összes könyvünk is. A legnagyobb káosz kellős közepén megakadt a szemem Szerb Antal Utas és holdvilág című regényén. Emlékeztem, hogy valamikor régen olvastam – talán még az egyetem alatt. Arra is, hogy nagy vonalakban tetszett, de különösebben mély nyomot nem hagyott bennem. Kíváncsiságból belelapoztam.
Én lepődtem meg a legjobban, amikor órákkal később még mindig ugyanabban a pózban ültem, és szívtam magamba a történetet. Ugyanazt a könyvet olvastam, amelyet másfél évtizeddel korábban, mégis egész más élményt adott. Mintha időközben valaki kicserélte volna a regényt.
Miért olvasunk más szemmel 40 felett?
Húszévesen talán még a szereplők kalandjai és szerelmei ragadnak magukkal, negyven felett viszont már egészen más szemmel nézhetjük a döntéseiket. Többet tudunk a csalódásokról, a kompromisszumokról, az élet váratlan fordulatairól. És könnyen lehet, hogy egy régi kedvencünkben egyszer csak olyan dolgokat fedezünk fel, amelyek korábban fel sem tűntek.
Azóta egészen másként gondolok az újraolvasásra és kíváncsi lettem mással is történt-e hasonló. A közelmúltban épp ezért megkérdeztük a Nők Lapja Facebook-követőit, olvastak-e már olyan könyvet, amit most, évekkel később szívesen újraolvasnának, vagy amiről már az olvasás pillanatában tudták, hogy ezt párszor még el fogják olvasni.
5 könyv, amit olvasóink újra és újra elővesznek
Rengeteg válasz érkezett: a hozzászólások között klasszikusok, kortárs regények, családtörténetek és humoros könyvek egyaránt szerepeltek. Volt, aki egyetlen címet írt, mások egész kis könyvtárat soroltak fel. Akadt olyan olvasónk is, aki egy tizennégy kötetes sorozatot már kétszer végigolvasott. Ezekből a válaszokból mazsolázunk.
1. Mert mindig találunk benne valami újat – Lev Tolsztoj: Anna Karenina
„Minél érettebb vagy, annál több rétegét bontod fel!” – írta egyik olvasónk az Anna Karenina–ról, ami szerinte tipikusan újraolvasós könyv.
Tolsztoj monumentális regényét könnyű tragikus szerelmi történetként emlegetni, pedig Anna és Vronszkij szenvedélyes kapcsolata mellett ott van Levin útkeresése, a házasság, a család, a társadalmi elvárások és az élet értelmének kérdése is. Bőven akad tehát benne felfedeznivaló akkor is, ha már tudjuk, hogyan alakul a szereplők sorsa.
Ezt olvastad már? Miért olvassunk klasszikus irodalmat?
Ráadásul akinek húszévesen Anna lázadása volt a legizgalmasabb, lehet, hogy negyvenévesen már egészen másként látja a döntéseit, vagy éppen Levin vívódásai kötik le jobban.
2. Mert jó újra otthon lenni valahol – Gerald Durrell: Családom és egyéb állatfajták
Gerald Durrell korfui gyerekkorának történetében minden együtt van egy kellemes, képzeletbeli nyaraláshoz: a mediterrán sziget, a napsütés, a különc család, a rengeteg állat és persze a megannyi mulatságos kalamajka.
Durrell olyan szeretettel és humorral mesél, hogy az ember szinte érzi a tenger illatát, miközben olvas. A hétköznapi eseményekből, családi összezördülésekből és természeti megfigyelésekből is képes felejthetetlen történeteket teremteni.
Aki egyszer már megszerette ezt a világot, annak valószínűleg nem kell különösebb ürügy ahhoz, hogy újra ellátogasson Korfura.
3. Mert vannak szereplők, akiket másodszorra értünk meg igazán – Szabó Magda: Az ajtó
Szabó Magda regényének középpontjában az írónő és házvezetőnője, Emerenc különös kapcsolata áll. Két erős akaratú, egymástól szinte mindenben különböző nőé, akik között lassan mély kötődés alakul ki. Csakhogy ez a kapcsolat tele van félreértésekkel, kimondatlan elvárásokkal és jóvátehetetlen döntésekkel.
Első olvasáskor könnyen magával ragadhat bennünket Emerenc titokzatossága és a történet drámai végkifejlete. Ha viszont már ismerjük a szereplők sorsát, több figyelmünk juthat az apró gesztusokra, az elhallgatásokra és a szeretet ellentmondásaira. Az sem kizárt, hogy ezúttal annak a szereplőnek adunk igazat, akinek korábban eszünk ágában sem lett volna.

Egy ismerős történet újraolvasva egészen más élményt adhat. (Forrás: Getty Images)
4. Mert egy egész világ vár ránk benne – Robert Merle: Francia históriák
Egy tizennégy kötetes regénysorozatot egyszer is komoly vállalkozás végigolvasni. Egyik olvasónk azonban már kétszer megtette: először akkor, amikor sorban megjelentek a kötetek, majd évekkel később ismét.
Robert Merle történelmi regényfolyama a 16–17. századi Franciaországba kalauzol, a vallásháborúk, udvari intrikák és politikai küzdelmek világába. A szereplők sorsát követve szinte mi magunk is részeseivé válunk a korszaknak.
Egy ilyen hosszú történetben könnyű elveszni a részletek között, így másodszorra is bőven akadhatnak olyan összefüggések, amelyek elsőre elkerülték a figyelmünket. És persze ott van az a különös élmény is, amikor egy régi olvasmány felidézi, hol tartottunk az életünkben, amikor először találkoztunk vele.
5. Mert a 42 mögött több van, mint egy jó poén – Douglas Adams: Galaxis útikalauz stopposoknak
Arthur Dent egy meglehetősen kellemetlen napon szembesül azzal, hogy a Földet hamarosan megsemmisítik. Innen indul az a képtelen űrutazás, amelyben szinte semmi sem működik úgy, ahogyan józan ésszel várnánk. Douglas Adams abszurd humora és zseniális nyelvi játékai mögött nagyon is komoly filozófiai kérdések húzódnak meg. Mi végre vagyunk a világon? Van-e értelme az életnek, és egyáltalán képesek vagyunk-e feltenni a megfelelő kérdéseket?
Adams mindezt úgy boncolgatja, hogy közben könnyesre nevetjük magunkat. És talán éppen ettől olyan jó újraolvasni: amit elsőre fergeteges poénnak találtunk, abban évekkel később egészen más mélységeket fedezhetünk fel. Van olvasónk, aki nagyjából évtizedenként újraolvassa a könyvet. Tíz év alatt azonban nemcsak a humorérzékünk változhat meg, hanem az is, ahogyan a világról gondolkodunk. Könnyen lehet, hogy amin korábban csak nevettünk, azon most egy kicsit el is töprengünk.
A könyvek maradnak, mi változunk
Az öt könyvön túl is rengeteg cím érkezett olvasóinktól: García Márqueztől Stephen Kingig, Agota Kristoftól Valérie Perrinig sokféle szerző szerepelt a hozzászólásokban. Volt, aki azt írta, csak verseket olvas újra, más pedig egész sor kedvencet sorolt fel.
És persze az Utas és holdvilág is előkerült. Egyik olvasónk mindössze ennyit fűzött hozzá: „Ezt pár évente újraolvasom.” Mit mondhatnék. Én is.
Miért olyan jó érzés újraolvasni egy régi kedvencet?
Nem feltétlenül az izgalom miatt veszünk le újra egy könyvet a polcról. Néha épp az a vonzó benne, hogy pontosan tudjuk, mi fog történni. Egy 2022-ben publikált pszichológiai kutatásban a kedvenc regényüket újraolvasó résztvevők erősebb nosztalgiáról és társas kapcsolódás érzéséről számoltak be, mint azok, akik új regényt vagy újságcikkeket olvastak.
Egy másik, 2021-ben megjelent tanulmány arra jutott, hogy a történetek újbóli olvasására való hajlam összefügghet a valahová tartozás iránti igénnyel is. Az ismerős szereplők és világok ugyanis érzelmi kapcsolódási lehetőséget kínálhatnak. Ebben is lehet valami, hiszen miközben újra találkozunk a szereplőkkel, egy kicsit a korábbi önmagunkkal is találkozunk.
Kiemelt kép: Getty Images