Régen azt mondtuk, „Pán Péter”, és ha nem ismertük a mesét, akkor is összeraktuk, hogy olyan emberről van szó, aki nem tud vagy nem akar felnőni. Általában férfi ismerőseinkre használtuk a kifejezést, ha a felnőni képtelenségük abban nyilvánult meg, hogy nem akartak végre eljegyezni minket. Vagy ennél kevésbé súlyos, de annál idegesítőbb megnyilvánulásaik miatt sütöttük rájuk ezt a bélyeget.
Ez is érdekelhet: 5 jel, ami arra utal, hogy valaki érzelmileg nagyon erős
Mostanra odáig „fajult” a helyzet, hogy már nemcsak egyes emberekről állapíthatjuk meg, hogy infantilisek, hanem szakértők szerint társadalmi trenddé vált a jelenség.

Felnőttnek lenni nem jelenti azt, hogy mindig komolyan kell vennünk magunkat. (Forrás: Getty Images)
Felnőttként élünk, dolgozunk, pénzt keresünk, döntéseket hozunk, és sokszor mégis úgy reagálunk a világra, mint a gyerekek. Mindent azonnal akarunk, nehezen viseljük az ellentmondást, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy minden körülöttünk forog. Cikkünk a 10. oldalon alaposan körüljárja mindezt, sőt a noklapja.hu-n is találni további érdekes írásokat a témában.
Természetesen hosszasan gondolkodtam rajta, vajon tartalmazok-e nyomokban infantilizmust. De azon még inkább, hogy
vannak gyerekek, akik már gyermekkorukban sem igazán részesülnek mindennek a társadalmilag elfogadott részéből,
a nevezzük úgy: legális infantilizmusból, mert túl hamar kell felnőniük. Nem lehetnek igazán gondtalanok, nem engedhetik meg maguknak a felelőtlenséget, mert a szüleik valamiért nem tudják őket abban a bizonyos gyerekbuborékban tartani.
Persze mindez messzire visz. Csak remélni tudom, hogy felnőttként majd megtehetik azt, amiből gyerekként kevesebb jutott nekik. Hogy befizetik a számláikat, de mernek bolondozni is. És hát miért ne vennének néhány legóházat, ha úgy esik nekik jól?