- Az embernek néha az az érzése, hogy a mai 40-es és 50-es generációt ugyanazok a szülők nevelték.
- Ártottak nekünk szüleink nevelő célzatú mondatai?
- Te hányat ismersz fel?
„Amíg az én kenyeremet eszed…” Ugye, nem is kell befejezni? Ahogy a „Mert csak!” vagy a „Katonadolog!” hallatán is szinte halljuk valamelyik szülőnk vagy nagyszülőnk hangját. A mondatokhoz színes jelenetek társulnak: vasárnapi ebédek, iskolai bizonyítványvizitek, méretes hasraesések, családi látogatások és viták, amiket a felnőttek egyetlen mondattal zártak rövidre.
A mai negyvenesek-ötvenesek gyerekkorában a mainál jóval nagyobb szerepet kapott a szülői tekintély és engedelmesség. A felnőtt döntött, a gyerek alkalmazkodott, és lehetőleg nem kérdezett vissza. A szülők jelentős része maga is így nevelkedett, ezért természetesnek vette ezeket a szabályokat.
Hogy ártott-e ez a szemlélet, ártottak-e ezek a mondatok, ma már nehéz lenne visszafejteni, de az biztos, hogy sokaknál mélyre mentek és alapjaiban határozzák meg, azt ahogy a világ felé fordulunk.
Mennyit ártottak ezek a megalázó mondatok?
Mára sokat változott, ahogy a gyerekek érzelmi szükségleteiről, önállóságáról és a szülői tekintélyről gondolkodunk, és sokan vagyunk, akik igyekszünk másképpen csinálni. Nézzük, mit üzent ez a tizenegy ismerős mondat, és hogyan mondhatnánk ma ugyanezt másként!
Kattints a galériára és lapozz! Mennyi ismerős a szülői mondatoból?
Néha már mi is mondjuk
A mai szülők már más eszközökkel próbálják nevelni gyerekeiket, és jóval több információhoz férnek hozzá, mint az előző generációk. Ettől még ugyanúgy lehetnek türelmetlenek, következetlenek vagy éppen túlságosan szigorúak. Az sem ritka, hogy épp gyerekkori sérelmeinket kompenzálandó vagyunk túlságosan megengedők, vagy lépkedünk tojáshéjon, amikor a gyerekeinkkel beszélünk.
És aztán van olyan is, hogy az ember saját szájából hallja vissza valamelyik régi mondatot. Ugyanazzal a hangsúllyal, amellyel negyven éve az anyja vagy az apja mondta. Megdöbbentő, mennyire mélyen belénk ivódtak ezek a mondatok, viszont az ilyen pillanatok önismereti szempontból is érdekesek lehetnek.
Amikor ilyesmi szökken ki a szánkon, érdemes elgondolkodni azon, melyik mondatot miért vettük át a szüleinktől, mit érzünk közben, és vajon tényleg ezt szeretnénk-e továbbadni a gyerekeinknek, amit ezekkel a mondatokkal üzenünk.
Kapcsolódó: Mit kezdjünk a szégyennel, ha belénk nevelték
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!