- A visszatérő kupacokból az is kiderülhet, hol nem működik a tárolási rendszerünk.
- A kaizen szemléletét otthon is kipróbálhatjuk: egyszerre egyetlen bosszúságon változtassunk.
- Egy kéthetes próba segíthet eldönteni, melyik megoldás könnyíti meg valóban a mindennapokat.
Az utóbbi időben rengeteget gondolkodom azon, miért van mindig rendetlenség otthon. De tényleg mindig. Hiszen minden nap pakolok. De tényleg minden nap, naponta többször is. Aztán nemrég rájöttem, a kutya ott van elásva, hogy én szét is olyan lelkesedéssel pakolok, mint össze.
Hát még jó, hogy folyton csak futok magam után, ha a táskámat hol a cipőknél hajítom le, hol az íróasztalom mellett. Ha a kulcsomat egyszer a konyhapultra, máskor a mosógép tetejére hajítom le. Márpedig ha egy tárgynak nincs saját, kézre eső helye, az vagy útban lesz, keresgélni kell, újra meg újra el kell pakolni.
A japán kaizen módszerben az fogott meg, hogy az ilyen ismétlődő bosszúságokat érdemes közelebbről megvizsgálni. Ha naponta ugyanazt kell elpakolnom ugyanonnan, talán azon is változtathatnék, hová próbálom visszatenni.
Mi az a kaizen, és hogyan segíthet a rendrakásban?
A kaizen folyamatos fejlesztést jelent: a japán vállalatirányításból ismert szemlélet szerint megfigyeljük a munkafolyamatokat, megkeressük a felesleges köröket, majd változtatunk rajtuk. Ezután ellenőrizzük, hogy valóban jobb lett-e az eredmény. Otthon persze nem gyártósort működtetünk, de felesleges körökből itt sincs hiány. Előveszünk valamit, odébb tesszük, kerülgetjük, végül keresni kezdjük.
Tegyük fel, hogy reggelente öt percig keressük a kulcsunkat. A kaizen ezen a ponton felteszi az obligát kérdést. Miért nincs ennek a szerencsétlen holminak állandó helye?
Kapcsolódó: A skandináv módszer szimpatikusabb? Akkor nézd meg ezeket is!
A tárgyak helyének átgondolása a kaizennel együtt alkalmazott 5S munkaszervezési módszernek is fontos része. Az alapgondolat hétköznapi nyelven egyszerű: amit rendszeresen használunk, legyen könnyen elérhető, és könnyű legyen visszatenni is.
A kaizen azt ígéri, hogy napi néhány percnyi odafigyeléssel fokozatosan egyszerűbbé tehetjük a mindennapjainkat. Nem kell tehát egyszerre rendet raknunk az egész lakásban, és új szabályok tucatjait sem kell bevezetnünk. Elég mindig egyetlen apró problémára megoldást találnunk, majd megnézni, bevált-e. Így idővel kevesebbet kell keresgélnünk, pakolnunk és bosszankodnunk, a rend fenntartása pedig egyre kevesebb energiánkba kerülhet.
Ennyire persze sosem lesz letisztult egy átlagos magyar lakás (Forrás: Getty Images)
A kupac helyét is érdemes megfigyelni
A rendetlenségnek nálam megvannak a kedvenc helyei. Itt gyűlnek a levelek, ott a még egyszer felvehető ruhák, amott azok a tárgyak, amelyekről majd később eldöntöm, hová kerüljenek. Ezek a kupacok elég pontosan megmutatják, melyik döntést halogatom rendszeresen. A már viselt, de még tiszta ruháknál például minden alkalommal ugyanaz a kérdés: visszategyem a szekrénybe, vagy menjen a szennyesbe?
Amíg ezen gondolkodom, leteszem valahová. Aztán mellé kerül a következő darab. Itt érdemes megállni egy pillanatra. Milyen helyre lenne szükségem ahhoz, hogy ezt a kérdést ne kelljen naponta újra megoldanom?
Négy apró változtatás, amellyel elkezdtem
Úgy döntöttem, adok ennek két hetet. Első körben azt a négy visszatérő bosszúságot vettem célba, amelyekkel naponta fölösleges munkát csináltam magamnak.
1. A kulcs helyét ahhoz igazítottam, ahol tényleg letettem
Könnyű kijelölni egy fiókot, és megfogadni, hogy ezentúl mindig oda kerül a kulcs. Én előbb megnéztem, mit csinálok belépés után. Hol állok meg, hol pakolok le, mi van akkor a kezemben? A kulcstartónak vagy kis tálkának ezen az útvonalon kerestem helyet. A táskának is olyan fogast választottam, amelyet valóban kézre esett használni.
2. A hámozóért ne kelljen feltúrni az egész fiókot
A konyhai eszközös fiókom rendszeresen próbára tette a türelmemet. A hámozót gyakran használtam, ezért sokszor kerestem; a köré gyűlt holmik egy részéhez jóval ritkábban nyúltam. Első lépésként a hámozót tettem könnyebben elérhető helyre. Nem kellett hozzá az egész konyhát újrarendezni. Egyetlen fióknál is kiderült, mennyit számít, ha a gyakran használt eszközöket nem kell minden alkalommal kiszabadítani.
3. Külön helyet kaptak a még egyszer felvehető ruhák
A még egyszer felvehető ruháknak külön helyet jelöltem ki. A hangsúly nálam a méreten volt: akkora helyet kerestem, amelyen néhány darab elfért, de egy fél ruhatár már nem. Így ezeknek is lett saját helyük, nem kellett minden átöltözés után újra eldöntenem, hová tegyem őket.
4. Főzés közben is felszabadítottam egy kis helyet
Ha mindent a főzés végére hagytam, az ebéd mellé egy második műszakot is kaptam. Ezért a várakozással töltött percekben eltettem, amire már nem volt szükség: az alapanyag visszakerült a helyére, a mosogatógépben mosható edény pedig a gépbe. Nem próbáltam közben makulátlan konyhát fenntartani. Már az is könnyebbséget jelentett, hogy evés után kevesebb feladat várt.
Két hét próba: mi lett valóban egyszerűbb?
A napi öt perc és a kéthetes időszak nem a kaizen kötelező szabálya: ezt a keretet én választottam a próbához. Az első két napban csak figyeltem, hol gyűlnek újra a kupacok, és melyik holmiért kell rendszeresen keresőexpedíciót indítanom. Aztán egyenként változtattam a megszokott helyeken, és figyeltem, használhatóbb lett-e tőlük a lakás.
Két hét alatt nem lettem más ember, és mondanom sem kell, a lakás sem alakult át mintalakássá. A régi mozdulatok makacsabbnak bizonyultak, mint gondoltam, attól, hogy kijelöltem valaminek egy helyet, még nem mindig oda tettem vissza. De ahol sikerült valóban kézre eső megoldást találni, ott kevesebbet kellett keresgélnem és pakolnom.
Könnyebb lett elővenni a gyakran használt holmikat, és egy-egy kisebb rendrakásnak is szívesebben álltam neki, mint az egész lakás rendbetételének. És éppen emiatt lett számorma meggyőző a módszer. Maradtak kupacok, időnként visszacsúsztam a régi szokásaimba, de már láttam, melyik megoldás működik a hétköznapokban, és melyiket találtam ki csak papíron ügyesen.
Mikor lesz mindebből szokás?
A szokások kialakulásához az ismétlés mellett a körülmények állandósága is számít. Phillippa Lally és munkatársai 96 résztvevő bevonásával vizsgálták, hogyan válnak automatikusabbá a naponta, hasonló helyzetben végzett cselekvések. (Az ehhez szükséges idő jelentősen különbözött, és a kutatás étkezési, ivási, illetve mozgási szokásokról szólt, nem rendrakásról.)
A kéthetes otthoni próba ezért inkább arra jó, hogy kiderüljön, melyik változtatást érdemes megtartani. Ha könnyebb visszatenni a kulcsot, elővenni a hámozót vagy elpakolni a ruhákat, már van mire építeni. Nekem már az is vonzó eredménynek tűnik, ha este néhány tárggyal kevesebbet kell visszavinnem oda, ahonnan reggel elindultak. Hiszen tökéletes rend nincs, néhány fölösleges körrel viszont máris kevesebbet futok. Szerintem már ezért megérte kipróbálni.
Kapcsolódó: 10 apró trükk, hogy azonnal rendezettebnek tűnjön a lakás
Kiemelt kép: AI-generált illusztráció / OpenAI / Nők Lapja
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!