Anyának időpontot kell kérni a vizsgálatra. A gyereknek segítség kell az albérlethez. A munkahelyen határidő van, a saját kontrollvizsgálatunk pedig megint várhat. Aki ismeri ezt az élethelyzetet, annak az időskori gondoskodás nem távoli társadalmi kérdés. Ott van már a telefonhívásokban, a bevásárlószatyrokban és a hónap végi számolgatásban.
Ötven év körül pedig kezd különös súlya lenni annak a gondolatnak, hogy egyszer mi is segítségre szorulhatunk. Vajon a gyerekeinknek beleférünk majd az életébe? És szeretnénk egyáltalán, hogy ugyanannyi feladatuk legyen velünk, amennyit most mi próbálunk elvégezni?
Kinek a feladata az idős szülőről való gondoskodás?
Az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) megbízásából készült, országos, reprezentatívként bemutatott NRC-kutatás szerint a magyar felnőttek jelentős szerepet tulajdonítanak az államnak és az egyénnek az időskori gondoskodásban. A válaszadók 41 százaléka ugyanakkor a gyerekeknek is nagy vagy kiemelkedő felelősséget tulajdonít, 28 százalék pedig az unokáknak is.
A saját nyugdíjas éveiben viszont mindössze 7 százalék számít a gyerekei, unokái anyagi támogatására.
A két adat eltérő kérdésre ad választ: míg 41 százalék általában a gyerekek felelősségének is tartja az idősekről való gondoskodást – például a bevásárlást, az ügyintézést vagy az ápolást –, addig csupán 7 százalék számít arra, hogy saját gyerekei, unokái pénzzel támogatják majd nyugdíjasként.
Kapcsolódó: Ki ápolja a beteg rokont? – A felesége, a lánya vagy a sógornője?
A kutatásból tehát nem következik, hogy másoktól elvárjuk a szülők eltartását, mi magunk azonban elutasítjuk a segítséget. Azt viszont megmutatja, hogy a család felelősségéről alkotott elképzeléseink mellett a saját időskori terveinkben milyen kevesen számolunk a gyerekeink pénzével.
A szendvicsgeneráció kétfelé segít – magára mikor gondol?
A szendvicsgeneráció tagjai egyszerre támogatják a gyerekeiket és gondoskodnak idősödő hozzátartozóikról. A dolog nem feltétlenül látványos ápolási feladatokkal kezdődik: eleinte csak több ügyet intézünk, gyakrabban ugrunk át, és egyre kevésbé merjük kikapcsolni a telefonunkat. Korábbi cikkünkben is foglalkoztunk azzal, mennyi terhet visz ez a nemzedék.
Amikor két generáció mindennapi szükségleteire kell figyelni, könnyen háttérbe szorul a saját jövőnk.
A mindennapi feladatok annyi időt, energiát és pénzt visznek el, hogy a saját nyugdíjas éveinkre való felkészülés rendre háttérbe szorul. Ebben a helyzetben az „időben kellett volna félretenni” gondolat keveset segít, sőt bűntudatot is kelthet abban, aki már így is minden kiadását kétszer meggondolja.
Attól, hogy valaki pontosan tudja, mennyire fontos lenne felkészülnie a nyugdíjas éveire, még nem jelenti azt, hogy marad is erre pénze.
Ha a szülő gyógyszereihez kell hozzájárulni, vagy a gyerek nem tudja egyedül kifizetni az albérletét, a segítség nemigen halasztható. A saját nyugdíj távolabbinak tűnik, ezért újra és újra az arra szánt összegből engedünk. A megtakarítás ilyenkor nem pusztán elhatározás kérdése: az is kell hozzá, hogy a család jelenlegi szükségletei mellett maradjon miből félretenni.
Miből tervezünk megélni nyugdíjasként?
idősotthon otthonápolás tévhitek (Forrás: Micheile Henderson / Unsplash)
A felmérésben megkérdezettek 59 százaléka számol azzal, hogy időskorában állami nyugdíjat kap majd. Sokan munkából származó bevételre is számítanak: 34 százalék részmunkaidőben, 25 százalék pedig teljes munkaidőben tervez dolgozni a nyugdíjas éveiben. Ezek az arányok nem egymástól elkülönülő csoportokat jelölnek: valaki például nyugdíjra és mellette munkabérre is számíthat.
Kapcsolódó: Ha a család már nem tud mindent megoldani – tévhitek és valós tények az idősotthonokról
A munkával kiegészített nyugdíjas élet lehet személyes választás is, biztosítéknak azonban nehéz tekinteni. Nem tudhatjuk előre, milyen lesz az egészségünk, vagy találunk-e majd megfelelő állást.
A kutatás szerint az aktív dolgozók 66 százaléka valamilyen formában már takarékoskodik nyugdíjcélra.
Ez sem jelenti azt, hogy eltűnt a bizonytalanság: a félretevők 47 százaléka továbbra is tart az időskori anyagi nehézségektől.
Mit érdemes megbeszélni a családban?
Nem kell mindenre kész válasz ahhoz, hogy szóba hozzuk, milyen segítségre lehet szükségük a szüleinknek, mit tudunk vállalni, és hogyan oszthatók el a feladatok. A pénz mellett pedig az időről is beszélni kell. Ki tud hétköznap orvoshoz kísérni valakit? Ki intézi a bevásárlást?
Mi történik, ha az addig mindent összefogó családtag megbetegszik?
És bizony helye van annak a mondatnak is, hogy szeretnénk segíteni, de egyedül nem bírjuk. A saját időskorunkra gondolni ebben az életszakaszban könnyen újabb kötelességnek tűnhet. Pedig annak is teret kellene kapnia, hogy mi mire vágyunk majd, mitől félünk, és milyen segítséget fogadnánk el. Mert aki most mindenkiért aggódik, annak a jövője is megérdemli a figyelmet.
Kiemelt kép: Halfpoint Images / Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!