- Liszt, víz, egy kis zsír – nagyanyáink ennyiből is olyan ételt készítettek, amivel egy egész család jóllakhatott.
- Furcsa a neve, még furcsább, hogy mára szinte elfelejtettük.
- Pedig ezt az egyszerű ételt régen édesen és sósan is imádták.
Ma, amikor reggelire is zabkását, avokádós pirítóst vagy éppen granolát eszünk, nehéz elképzelni, hogy nagyanyáink idején milyen egyszerű alapanyagból kerülhet tartalmas étel az asztalra. Ilyen volt például a sterc, amit ma már sokan még hírből sem ismernek.
Pedig aki egyszer kóstolta, biztosan emlékszik az ízére. Állagra hasonló, mint a császármorzsa, csak sokkal egyszerűbb, olcsóbb, nem feltétlenül édes és a semmiből lehetett vele jóllakatni egy egész családot.
A sterc a szegények eledele volt
A sterc elsősorban a Dunántúlon és a Kisalföldön terjedt el, osztrák hatásra került a magyar konyhába. Neve is osztrák eredetű, és egyes vidékeken istercnek, pirított gánicának vagy gáncának nevezték.
Régen nem az volt a kérdés, hogy mihez lenne kedve a családnak, hanem hogy mi van otthon. Liszt pedig a legszegényebb háztartásokban is akadt, ahogy egy kevés zsír is. Ezekből készítették a stercet, ami reggelire, ebédre vagy vacsorára egyaránt az asztalra kerülhetett.
Néprajzi adatok szerint a stercnek két alapvető változata létezett. A régebbi változatnál a lisztet először vízben főzték meg, majd morzsásra törték és zsíron megpirították. Az újabb, pirított stercnél már eleve szárazon pirították a lisztet, és csak ezután adták hozzá a forró vizet és a zsírt. Érdekesség, hogy az 1950-es évekre a régebbi változat készítését egyes helyeken már szinte szégyellték, annyira a szegénységgel kapcsolták össze.
Lekvárral vagy pirított hagymával is finom volt
A sterc egyik legnagyobb előnye a sokoldalúsága volt. Aki édesen szerette, lekvárral, esetleg mákkal vagy túróval ette. Mások aludttejet öntöttek rá, de különösen népszerű volt a tejfölös, pirított hagymás változat is.
Az sem volt ritka, hogy az ételt krumplival vagy babbal gazdagították. Így még kiadósabb lett, és természetesen az íze is változott. A sterc ma sem bonyolult étel, de egy dologra nagyon kell figyelni: a liszt pirítására. Ha megég, keserű lesz, ha viszont szépen megpirul, kellemes, diós aromát kap.
Sokak kedvence volt a sterc (Forrás: Getty Images)
Így készül a hagyományos lisztes sterc
Hozzávalók 3-4 kisebb adaghoz:
- 30 dkg finomliszt
- 5 dkg sertészsír
- kb. 4-5 dl forró víz
- fél teáskanál só
- a tálaláshoz tejföl, pirított hagyma, pirospaprika vagy lekvár
Elkészítés:
- A lisztet vastag aljú serpenyőbe vagy lábasba szórjuk, és közepes lángon, folyamatos kevergetés mellett világos aranybarnára pirítjuk.
- Közben vizet forralunk, és külön felolvasztjuk a zsírt.
- A megpirult liszthez hozzáadjuk a sót, majd apránként annyi forró vizet öntünk hozzá, amennyitől sűrű, darabos masszát kapunk. Közben folyamatosan keverjük.
- Hozzáadjuk a forró zsírt, és fakanállal addig kevergetjük, tördeljük, amíg az egész morzsás, pergős állagúvá válik.
- Frissen, még melegen tálaljuk, ízlés szerint édes vagy sós feltéttel.
Fontos: Nm szabad egyszerre beleönteni az összes vizet! Akkor jó a sterc, ha nem ragacsos pép, hanem puha, kissé pirult morzsákból álló étel lesz belőle. Ha így kóstolod meg, rájössz, milyen jólesik visszatérni azokhoz az egyszerű ízekhez, amikhez nem kell különleges alapanyag, hosszú bevásárlólista vagy többórás konyhai munka.
Kapcsolódó: Ismered ezeket a régi ételeket?
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!