Október végére menetrendszerűen elszabadulnak a szörnyek. Akárhová kapcsolok, horrorfilmek, rémisztő ajánlók, nálunk a kertvárosban pedig egyre inkább divat a töklámpás mellett csontvázas-szellemes díszítést készíteni. Halloween közeledtével mintha azon dolgoznánk, hogy a lehető legtöbb embernek álljon meg egy pillanatra a szíve. Én ebből a műfajból leginkább a töklámpást támogatom, lehetőleg világosban.
Pedig becsülettel próbálkoztam. Kamaszként csapatosan néztünk horrort, nem akartam kilógni a többiek közül, de volt egy sálam, amit ezekre az alkalmakra tartogattam. Amikor a filmben kezdett gyanússá válni a zene, vagy valaki egy sötét folyosó végén megindult egy ajtó felé – amit minden józan ember messziről elkerülne –, én a sálat az arcom elé húztam, azt gondoltam, kevésbé ciki, mint ha a kezem szorítanám a szememre.
Kapcsolódó: Halloween, mindenszentek, halottak napja: mi a különbség?
Azóta sem lettem bátrabb. Az ördögűzőt a mai napig nem hevertem ki teljesen, és a bohócokkal is megromlott a viszonyom, hála Stephen Kingnek. A Kedvencek temetőjét egyszer egyedül olvastam otthon, és egy ikonikus, rémisztő jelenet után nem elégedtem meg azzal, hogy becsuktam a könyvet, behajítottam az ágy alá. Úgy éreztem, biztonságosabb, ha nem látjuk egymást.
Töklámpás nélkül nincs halloweeni dekoráció
És akkor még nem beszéltünk az internet új kedvenc szórakozásáról, az ijesztgetős videókról. Amikor valaki elhelyez egy babát vagy plüssmacit a szobában, majd egy láthatatlan damillal megmozdítja, miközben a párja békésen tesz-vesz. A szerencsétlen kis híján infarktust kap, amit természetesen rögzítenek, majd közzétesznek, hadd nevessen rajta néhány millió ember.
Tudom, hogy sokan imádnak félni, élvezik az adrenalint, a feszültséget, nekem viszont valahogy sosem kapcsolódott össze a szórakozással a félelem. Még a horrorparódiákon is képes vagyok megijedni, a többiek a poénon nevetnek, én közben a következő váratlan hanghatásra készülök. Mindenkinek megvan a maga komfortzónája, nekem a történelmi, kosztümös film közelebb áll a szívemhez, mint a démonos, láncfűrészes.
Jut eszembe, ma moziba megyünk, hogy halloween előtt miért vállaltam be, arra nincs értelmes magyarázat. Szerencsére elég hideg van, senkinek nem lesz feltűnő, hogy rajtam marad a sálam.
A rettegés öröméről a 28. oldalon olvashatnak.
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!