- A kókuszrák akár egyméteres lábfesztávolságú és több mint négy kilogrammos is lehet.
- Az óriás rák nemcsak növényeket eszik: dögöt fogyaszt, és kisebb állatokra is vadászhat.
- Képes egy holttest lebontására és a csontok széthordására, de nincs bizonyíték arra, hogy Amelia Earharttal ez történt.
A Csendes-óceán egy lakatlan szigetén, a sűrű növényzet és a lagúna sekély vize alatt talán ott rejtőzik a repüléstörténet egyik legnagyobb rejtélyének megoldása. A Purdue Egyetem és az Archaeological Legacy Institute kutatóiból álló expedíció 2026. október 12-én érkezett meg Nikumaroróra, hogy megvizsgáljon egy műholdfelvételeken észlelt tárgyat.
A Taraia-objektumnak elnevezett alakzat akár Amelia Earhart pilóta Lockheed Electra 10-E típusú repülőgépének maradványa is lehet.
Viszont ezt egyelőre semmi sem bizonyítja: a kutatók nem találták meg a gépet, csupán megkezdték a lagúnában fekvő, repülőroncsra emlékeztető objektum vizsgálatát. Mások szerint könnyen lehet, hogy csak egy kidőlt fa körvonalai láthatók a felvételeken. Ez is eldől majd, ahogy halad előre az expedíció. Viszont van egy komoly nehezítő tényező.
Az expedíció tagjai a szélsőséges időjárás és a nehezen járható dzsungel mellett a sziget legkülönösebb lakóival is kénytelenek számolni. Nikumarorón ugyanis nagy számban élnek kókuszrákok. A kutatók éjszakánként nem is a parton táboroznak, hanem visszatérnek a hajójukra.
Az óvatosság érthető. Sötétedés után akár több száz óriási rák indulhat táplálékot keresni, és ezek az állatok nem kizárólag lehullott gyümölcsökkel csillapítják az éhségüket.
Az óriási kókuszrák valójában nem is igazi rák
A kókuszrák – latin nevén Birgus latro – a remeterákok rokona. Fiatal korában még egy elhagyott csigaházban védi puha potrohát, később azonban a teste megkeményedik, ezért nincs többé szüksége a kölcsönzött páncélra.
Az állat lárvaként a tengerben kezdi az életét, felnőttként viszont már szinte teljesen szárazföldi életmódot folytat. Különleges légzőszerve lehetővé teszi, hogy a levegőből vegyen fel oxigént. Bár evolúciós múltja szorosan kötődik az óceánhoz,
egy kifejlett példány akár meg is fulladhat, ha túl sokáig marad víz alatt.
A kókuszrák az Indiai- és a Csendes-óceán trópusi szigetein él. Leginkább a part menti erdőket, pálmaligeteket, sziklás üregeket és a fák gyökerei közé ásott járatokat kedveli. Napközben többnyire elrejtőzik a forróság elől, éjszaka viszont táplálék után indul.
A faj legnagyobb példányainak lábfesztávolsága megközelítheti az egy métert, testtömegük pedig meghaladhatja a négy kilogrammot. Ezzel a kókuszrák a bolygó legnagyobb szárazföldi ízeltlábúja. Évtizedekig élhet, egyes becslések szerint akár hatvanéves kort is elérheti.
Tényleg képes feltörni egy kókuszdiót?
A neve nem véletlen: a kókuszrák valóban hozzá tud férni a kókuszdió belsejéhez. Nem úgy kell ezt elképzelnünk, hogy fogja az ollói között, és hatalmasat roppant rajta, a kókuszdió pedig megadja magát.
Erős ollóival fokozatosan lebontja a külső rostos burkot, majd a kókuszdió egyik puhább részén keresztül áttöri a kemény héjat. A művelet akár órákig vagy napokig is eltarthat. Egyes megfigyelések szerint a termést fára is felviheti, majd ledobhatja, hogy könnyebben megrepedjen.
A kókuszdió mellett azonban roppant sokszínűen táplálkozik. Gyümölcsöket, magvakat, növényi részeket, elhullott állatok maradványait és más rákokat is elfogyaszt.
Megfigyeltek már olyan kókuszrákot is, amely patkányt vagy fészkelő tengeri madarat támadott meg.
Kiváló szaglása segít megtalálni a táplálékot. Antennái a levegőben terjedő szagmolekulákat is érzékelik, ezért gyorsan felfedezheti a sérült állatot, a tetemet vagy akár az őrizetlenül hagyott élelmiszert.
A kókuszrák ollója súlyos sérülést okozhat
Bár a kókuszdiót szét nem roppantja az ollója, képes komoly sérüléseket velük. Egy 29 vadon élő példányon végzett vizsgálatban a legerősebb mért szorítás meghaladta az 1765 newtont. A kutatók számításai szerint egy különösen nagy, négy kilogrammos állat ollója akár 3300 newton körüli erőt is kifejthet.
Ez nem azt jelenti, hogy a kókuszrák gorilla módjára támadna, a gyakran emlegetett összehasonlítás csupán az olló és egy nagy testű emlős harapásának becsült erejére vonatkozik. Egy ekkora szorítás azonban az ember ujján vagy lábujján komoly zúzódást, sebet, szélsőséges esetben csonttörést is okozhat.
Viszont a kókuszrák ettől még nem tekinti zsákmánynak az embert. Alapvetően kerüli a közvetlen összetűzést, és nem ismerünk olyan megbízhatóan dokumentált esetet, amelyben egy egészséges felnőttet egy kókuszrák vagy egy rákokból álló csoport vadászott volna le.
Más azonban a helyzet, ha mozdulatlan, súlyosan sérült vagy már halott testet találnak. A kókuszrákok ugyanis dögevők…
Tényleg képesek elfogyasztani egy emberi holttestet a kókuszrákok?
Borzasztóan hangzik, de az az igazság, hogy képesek lehetnek részt venni egy emberi holttest lebontásában, és a csontokat is széthordhatják. De ez nem jelenti azt, hgoy képesek lennének nyomtalanul el is tüntetni egy holttestet, például Amelia Earhartét, ahogy régóta tartja magát egy elmélet erről.
A kókuszrák opportunista dögevő. Ha tetemet talál, az erős szag odavonzhatja, majd ollójával kisebb darabokat szakíthat le róla. Több állat együtt viszonylag gyorsan eltávolíthatja a lágy szöveteket. A csontokat pedig táplálkozás közben vagy később a járatok felé húzva nagy területen szétszórhatják.
Ezt próbálták megvizsgálni a Nikumarorón végzett tetemlebomlási kísérletek is. A TIGHAR kutatói egy sertéstetem segítségével figyelték meg, miként viselkednek a sziget dögevői. A maradványokat kókuszrákok és kisebb remeterákok lepték el, a húst rövid idő alatt eltávolították, egyes csontokat pedig több méterre elhurcoltak.
A gyakran 2018-as kísérletként emlegetett vizsgálat valójában korábbi TIGHAR-kutatásokhoz kapcsolódik; a legjobban dokumentált sertéstetemes terepkísérletet 2007-ben végezték. Eredménye bizonyította, hogy a rákok képesek egy nagyobb tetem lebontásában részt venni és a maradványokat szétszórni, azt azonban nem, hogy valamennyi csontot eltüntetnék, vagy élő embert támadnának meg.
Vagyis a rákok megnehezíthetik egy holttest megtalálását és későbbi azonosítását – akár a pilótáét, ha erre a szigetre zuhant, majd ájultan, holtan hevert esetleg -, de a szó szoros értelmében vett nyomtalan eltűnés túlzó megfogalmazás. Csontok, fogak, személyes tárgyak vagy más nyomok hátramaradtak volna minden valószínűség szerint.
Mi köze a kókuszrákoknak Amelia Earharthoz?
Amelia Earhart a pilótaülésben (Forrás: Getty Images)
Amelia Earhart és navigátora, Fred Noonan 1937. július 2-án tűnt el, miközben a Howland-sziget felé repültek. A hivatalosan leginkább elfogadott magyarázat szerint nem találták meg az apró szigetet, elfogyott az üzemanyaguk, gépük pedig a Csendes-óceánba zuhant.
Egy másik elmélet szerint délkelet felé sodródtak, és Nikumaroro zátonyán hajtottak végre kényszerleszállást. Earhart és Noonan ezután hajótöröttként egy ideig életben maradhatott a szigeten.
Az elmélet egyik legfontosabb eleme az 1940-ben megtalált részleges emberi csontváz. Összesen tizenhárom csont került elő egy tűzrakóhely és néhány tárgy közelében. A maradványokat Fidzsire küldték megvizsgálni, később azonban elvesztek. A korabeli szakértő egy alacsony európai férfi csontjainak vélte őket, későbbi elemzések viszont felvetették, hogy akár nőhöz is tartozhattak.
A helyszínt felmérő gyarmati tisztviselő beszámolója szerint a kókuszrákok számos csontot széthordhattak. Innen származik az elképzelés, hogy ha Earhart valóban a szigeten halt meg, a rákok elfogyaszthatták a test lágyrészeit, a csontokat pedig járataikhoz húzhatták.
Ez biológiai szempontból lehetséges forgatókönyv. Történelmi bizonyíték azonban nincs rá.
Nem tudjuk, hogyan halt meg Amelia Earhart
A kókuszrákokat is felvonultató elmélet legfontosabb hiányossága, hogy előbb azt kellene igazolni: Earhart egyáltalán eljutott Nikumaroróra. A repülőgép megtalálása nélkül a szigeten bekövetkezett kényszerleszállás is csupán egy a versengő hipotézisek közül.
Még ha a Taraia-objektum valóban az Electra roncsa lenne, abból akkor sem derülne ki automatikusan, hogyan halt meg Earhart és Noonan. Elképzelhető volna sérülés, kiszáradás, betegség vagy éhezés. A rákok legfeljebb a haláluk után kerülhettek volna kapcsolatba a testükkel.
Arra semmilyen bizonyíték nincs, hogy az óriási ízeltlábúak élve megtámadták és megölték volna a pilótát. Az a kép, amelyben a rákok hordája lerohanja Earhartot, sokkal inkább a horrorfilmek világához tartozik, semmint a zoológiai ismereteinkhez.
Félelmetesnek látszik, az ember mégis veszélyesebb rá, mint ő ránk
A kókuszrák a mérete és ereje ellenére sérülékeny faj. Számos szigeten élelemként vadásznak rá, miközben élőhelyeit az erdőirtás, a part menti fejlesztések, a közúti forgalom és a behurcolt ragadozók is veszélyeztetik. Lassú növekedése és késői ivarérettsége miatt az állományok nehezen pótolják az elvesztett egyedeket.
A fajt a Természetvédelmi Világszövetség sebezhető kategóriába sorolja. Nagyobb, egészséges populációi elsősorban azokon a távoli szigeteken maradtak fenn, ahol kevés ember él, vagy ahol külön védelemben részesül.
Nikumarorón ezért tűnhet úgy, mintha a szigetet a rákok uralnák. Éjszaka valóban érdemes távol maradni tőlük, nem szabad megfogni vagy sarokba szorítani őket, az élelmiszert pedig biztonságosan kell tárolni. De a kutatók számára nem egy emberevő szörnyeteg, hanem egy rendkívül erős, kíváncsi és kiszámíthatatlan vadállat jelenti a kockázatot.
Amelia Earhart sorsát talán egyszer tisztázza egy repülőgéproncs vagy egy azonosítható tárgyi lelet. Azt azonban valószínűleg sohasem tudjuk meg, találkoztak-e vele Nikumaroro éjszakai óriásai. A kókuszrákok képesek lehettek volna eltüntetni a halála után maradt nyomok egy részét. Bizonyíték híján azonban ez továbbra is csak a repüléstörténet egyik legrejtélyesebb teóriája marad.
Kapcsolódó: Annabelle, a démoni baba rejtélye – mi az igazság?
Fotó: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!