Az októberi égbolt két különleges meteorzáporral is megajándékoz bennünket. Előbb a Draconidák villanhatnak fel az esti égbolton, majd a hónap második felében az Orionidák következnek. A két jelenség ráadásul egészen másfajta csillaglesre csábít: az egyikhez még csak fenn sem kell maradnunk sokáig, a másik viszont inkább az elszánt éjszakázóknak kedvez.
Felébredhet a Sárkány
A Draconidák meteorrajának maximumát október 9. környékére várják. Ez az egyik legbarátságosabb meteorzápor azok számára, akik nem szeretnék az egész éjszakát az ég alatt tölteni: a legtöbb hullócsillag ugyanis nem hajnalban, hanem már nem sokkal napnyugta után megjelenhet. Érdemes tehát sötétedés után észak felé fordulni.
A meteorok látszólag a Draco, vagyis a Sárkány csillagkép irányából érkeznek – innen kapta a raj a nevét is.
A Draconidák általában nem tartoznak a legbőségesebb meteorrajok közé, az aktivitásuk azonban évről évre jelentősen változhat. Időnként meglepetést okoznak, és a megszokottnál jóval több meteor jelenik meg az égen. Idén különösen érdekes lehet a helyzet.
A meteorraj szülőüstököse nemrég került napközelbe, majd a Föld viszonylagos közelségében haladt el, miközben porból, jégből és apró kőzettörmelékből álló nyomot hagyott maga mögött. Amikor bolygónk áthalad ezen a törmelékfelhőn, a részecskék hatalmas sebességgel belépnek a légkörbe, felizzanak, mi pedig hullócsillagként látjuk őket. Ezért van esély arra, hogy az idei Draconidák a szokásosnál látványosabbak legyenek. Biztos meteorvihart természetesen nem lehet ígérni, de az égi „Sárkány” ezúttal akár valóban felébredhet.
Az Orionidák meteoresőért már érdemes korán kelni
Csak egy pillanatig látszik – de éppen elég sokáig ahhoz, hogy kívánjunk valamit. (Forrás: Canva)
A hónap második nagy meteorzápora az Orionidáké. Ez rendszerint látványosabb jelenség, mint a Draconidák, cserébe valamivel több elszántságot kíván a megfigyelőtől. A meteorok az Orion csillagkép irányából látszanak szétszóródni az égen, és megfelelő körülmények között óránként 10–20 hullócsillagot is megfigyelhetünk.
Különösen kedvező időszakokban ennél jóval magasabb, akár 50–60 meteoros óránkénti aktivitás is előfordulhat. A megfigyelést ezúttal a Hold zavarhatja. A fényes, csaknem teliholdas égbolt elnyomhatja a halványabb meteorokat, ezért a legjobb esélyünk hajnal felé lehet, amikor a Hold már alacsonyan jár vagy lenyugodott. Ekkor a sötétebb égbolton sokkal könnyebben észrevehetők a felvillanó meteorok.
Az Orionidák külön érdekessége, hogy a híres Halley-üstököshöz kapcsolódnak. A Föld minden évben áthalad az üstökös pályája mentén hátramaradt porszemcsék között. Ezek a parányi részecskék rendkívül nagy sebességgel csapódnak a légkörbe, és rövid, gyors fénycsíkokat rajzolnak az égboltra.
Nem kell távcső a meteorzáporhoz
Meteorleshez nincs szükség sem távcsőre, sem különleges felszerelésre. Sőt, a távcső inkább hátrány, mert túl szűk égterületet mutat. A legjobb módszer egyszerűen az, ha keresünk egy minél sötétebb helyet, távol a közvilágítástól, és szabad szemmel figyeljük az égbolt lehető legnagyobb részét. Érdemes legalább 20–30 percet adni a szemünknek, hogy alkalmazkodjon a sötéthez, és közben kerülni a telefon fényes kijelzőjét is.
Ez is érdekelhet: Európa egy bizonyos pontja felett a legszebb az égbolt
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!