- Mind imádjuk a szülinapi tortát és a hozzá kapcsolódó szertartást.
- Tudtad, hogy a torta, a gyertyák, a titkos kívánság és az elfújás eredetileg nem ugyanahhoz a hagyományhoz tartozott?
- Megmutatjuk, hogyan lett egy régi európai szokásból a születésnapok világszerte ismert rituáléja.
Egy szülinap csúcspontja mifelénk majd minden háztartásban ugyanaz. Behozzák a tortát, felhangzik (az egyik) jól ismert dal, az ünnepelt kíván valamit, majd egy nagy levegővel megpróbálja elfújni az összes gyertyát.
A rituálé ma már magától értetődőnek tűnik, pedig elemei évszázadok alatt kapcsolódtak össze. Ráadásul a hagyomány eredetéről szóló legnépszerűbb történet nem annyira bizonyítható, mint sok helyen állítják.
Tényleg az ókori görögöktől ered a születésnapi gyertya?
Gyakran olvasni, hogy már az ókori görögök is kerek, mézzel édesített süteményeket ajánlottak fel Artemisznek, a Hold istennőjének. A történet szerint az édesség formája a Holdat, a rajta égő gyertyák pedig annak fényét jelképezték, a felszálló füst pedig az emberek kívánságait és imáit vitte az istenekhez.
A történetnek az a valós alapja, hogy annak idején Artemisz tiszteletére valóban mutattak be süteményáldozatokat, és létezett olyan ünnepe is, amelyen égő fényekkel körülvett kalácsokat ajánlottak fel neki.
Arra azonban nincs közvetlen történelmi bizonyíték, hogy ezek a mai értelemben vett születésnapi torták elődei lettek volna, vagy hogy innen eredne a gyertyafújás szokása. Az ókori görög kapcsolat ezért inkább lehetséges előzmény, mint bizonyított eredettörténet.
A National Geographic történeti összefoglalója is arra figyelmeztet, hogy a sokat idézett magyarázatot nem támasztja alá egyértelmű korabeli forrás.
A mai szokás Németországban alakult ki
A modern születésnapi torta közvetlen elődjét sokkal inkább a 18. századi német területeken kell keresnünk. A gyerekek születésnapját errefelé gyakran ünnepelték külön összejövettel, amit Kinderfestnek neveztek. Az ünnepi süteményre az életkort jelző gyertyák kerültek, esetenként pedig egy további gyertyaszál is, ami, a következő életévet jelképezte.
Az egyik legkorábbi, jól dokumentált, ezzel kapcsolatos leírás szerint bizonyos Nikolaus Ludwig von Zinzendorf német gróf születésnapi ünnepségén akkora tortát készítettek, amekkorát csak a kemencében meg lehetett sütni.
Hogy a szokás a következő évtizedekben sem tűnt el, azt Johann Wolfgang von Goethe feljegyzése is mutatja, miszerint a költő 52. születésnapján egy nagy tortát kapott, rajta mintegy ötven égő gyertyával. Goethe (a NatGeo gyűjtése szerint) utalt arra is, hogy az efféle gyertyás sütemény akkoriban már ismert része volt a gyermekek születésnapi ünnepségeinek.
Kevés szebb dolog van egy csupagyertya születésnapi tortánál! (Forrás: Getty Images)
Miért kell elfújni a gyertyákat?
A korai német leírásokból még nem derül ki egyértelműen, hogy az ünnepeltnek el is kellett-e fújnia a lángokat. A teljes, ma is ismert mozdulatsor egyik legkorábbi hiteles feljegyzése Svájcból, 1881-ből maradt fenn. A The Folk-Lore Journal gyűjtése szerint a tortán minden életévet egy égő gyertya jelképezett, amelyeket az ünnepeltnek a torta felszeletelése előtt egymás után kellett elfújnia. A korabeli szöveg ma is elolvasható.
Arra nincs biztos válasz, pontosan miért az elfújás vált a szertartás részévé. Valószínűleg több régi elképzelés találkozott benne. A láng az életet és az eltelt éveket jelképezhette, a lélegzetnek és a felszálló füstnek pedig számos kultúrában mágikus vagy vallási jelentőséget tulajdonítottak. Ebből alakulhatott ki az a hiedelem, hogy a megfelelő pillanatban, titokban megfogalmazott kívánság a füsttel együtt eljut oda, ahol valóra válthatják.
A ma ismert szabály – ha egyetlen fújással minden gyertyát eloltunk, teljesül a kívánságunk – csak később, a 19–20. század fordulóján vált széles körben ismertté. Az is fontos része lett a játéknak, hogy a kívánságot nem szabad hangosan kimondani, különben elveszíti az erejét.
Sokáig csak a gazdagok engedhették meg maguknak
A 18. századi, gyertyákkal díszített torta még korántsem volt hétköznapi édesség. A finomra őrölt liszt, a cukor, a vaj, a tojás és a díszítéshez szükséges alapanyagok drágának számítottak, a megfelelő sütőkemence pedig szintén nem állt minden család rendelkezésére.
A látványos születésnapi torta ezért sokáig elsősorban a tehetősebb rétegek kiváltsága maradt.
A 19. századi iparosodással azonban olcsóbbá vált a cukor, fejlődtek a sütési eljárások, és elterjedtek az otthoni tűzhelyek, valamint a cukrászdák. A torta fokozatosan a polgári, majd a hétköznapi családok ünnepi asztalára is eljutott. A német kivándorlók Amerikába is magukkal vitték a gyertyás születésnap szokását, a 20. században pedig a tömeggyártott tortagyertyák, képeslapok, filmek és reklámok világszerte ismertté tették.
Egy kevésbé étvágygerjesztő tortás érdekesség
A gyertyák elfújása nem csupán a kívánságainkat juttatja el a tortáig. Egy 2017-ben megjelent tanulmány szerint a fújással átlagosan több mint tízszeresére nőtt a cukormázon kimutatható baktériumok száma. A kutatók ugyanakkor nem állították, hogy egy egészséges ünnepelt által elfújt torta komoly veszélyt jelentene. Betegen, köhögve vagy tüsszögve viszont érdemes külön gyertyás süteményt használni, esetleg legyezéssel eloltani a lángokat.
Kapcsolódó: Készítsünk karamellkrémes szülinapi tortát!
Kiemelt kép: Getty Images
Kövesd a NőkLapja.hu-t a Google hírekben!